85245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fának fémvegyületekkel való impregnálására

Megjelent 1934. évi május hó 1-én. HAOYAR KIRÁLYI J|HlK SZABADALMI BTRŐSlö SZABADALMI LEÍRÁS 85245. SZÁM. — VII/c. OSZTÁLY. Eljárás fának fémvegyületekkel való impregnálására. Dr. De Vecchis Ineo vegyész és gyáros Róma. A bejelentés napja 1920. évi augusztus hó 17-ike. A találmány tárgya eljárás fának fémvegyületekkel való impregnálására oly célból, hogy a fát káros behatásokkal, például rovarokkal, baktériumokkal, az at-5 moszferi] iákkal stb.-vel szemben ellenállóvá tegyük, továbbá, hogy a fának hajlítási nyomási és húzási szilárdságát növeljük és ilykép annak oly tulajdonságokat kölcsönözzünk, mintha fémes szerke-10 zete volna. Ezt a célt a találmány értelmében úgy i érjük el, hogy a fát olyan folyadék hatásának vetjük alá, amely ammoniumrézszulfátnak és iaz ammónium és cink, vala-L5 mint az ammónium és magnézium kettős szulfátjának tömény oldatából áll, amelyhez még valamely antiszeptikus hatású anyagot adagolunk. Az említett kettős szulfátok egyes esetekben a megfelelő ket-20 tős chlorürökkel is helyettesíthetők. Mielőtt a fára az említett oldatokat hatni hagynók, ezeket előbb hígítjuk és hozzájuk szabad alkálit adagolunk. A fának tulajdonképpeni impregnálása 25 következőleg történik: A fát megfelelő tartályba (kazánba) helyezzük, amely kb. 15 légköri nyomást kibír. A tartályt (kazánt) ezután légmentesen elzárjuk és benne légszivattyúval vá-80 kuumot létesítünk. A légritkítás tartama a fa, víztartalmától függ. Egyes esetekben célszerű, ha a tartályt a légritkítás tartama, alatt melegítjük. Ennek az előkezelésnek az a célja, hogy a növényi nedve-85 ket a fa sejtjeiből és rostjaiból eltávolítsuk. Miután a fa eléggé kiszáradt, a légszivattyú működését beszüntetjük, majd a tartályt egy csapos csővezetéken keresztül 40 az előbb leírt oldattal teletöltjük. Ezután egy szivattyúval további folyadékot nyomunk .a kazánba, úgy hogy túlnyomás áll elő, közben a tartály felső részén elrendezett csapon az esetleg visszamaradt levegőt kibocsátjuk. Ilykép bubo- 45 rékoknak keletkezését, vagy a levegő káros meggyülemlését meggátoljuk. Amint folyadék mutatkozik a csapnál, ezt elzárjuk, a szivattyút pedig tovább működtetjük, míg csak a viszonyoktól függőleg 50 8 egész 14 légköri nyomást el nem érünk. A fa ezután ezen nyomás alatt marad bizonyos, minőségétől, függő ideig, majd a tartányt felnyitjuk s belőle a fát kiveszszük. 55 Egyes esetekben célszerű, ha a fát ezután ismét a leírt légritkított térben való kezelésnek vetjük alá, melegítés közben vagy enélkül. A folyadék újból felhasználható, miután 60 annak elhasználódott tartalmát pótoljuk, ami egyszerű kémiai elemezés alapján történik. A tartályból kivett fát azután a levegőn szárítjuk, amíg súlya azonos nem lesz a <35 közönséges légszáraz fáéval. A fában visszamaradó ásványi anyagok dacára ez könnyen elérhető. Ezen utolsó szárítás időtartama természetesen a fától és a szárító levegőtől függ. 70 Az eljárás, mely önként értődőleg a fa minőségéhez és korához igazodik, akkor is alkalmazható, ha a fát előzetesen nem szárítjuk. Ez esetben az eljárást befejező szárítás természetesen hosszabb időt igényel, 75 mint előzetes szárítás esetén, ugyanúgy a fajsúly is erősebben csökken. A végleges fajsúly azonban ezen esetben is ugyanaz lesz. A kísérleti eredményekből kitűnt, hogy 80