85227. lajstromszámú szabadalom • Eljárás valamely oldott alkatrész kiválasztására nemvizes oldatból

— 2 -jyának mintegy 21%-át veszi fel. Kovaföld és csontszén az adott viszonyok mellett gyakorlatilag véve egyáltalában nem adszorbeálnak vizet, míg a nagy aktivi-5 tású faszén, pl. kókuszdiófaszén, több vizet vesz föl, mint a fentemlített kovasav-gel. Ebből az következik, hogy a kovaföldne'k és a csontszénnek nincsenek nagyobb számban oly kicsiny likacsai, 10 mint amilyenek a kovasav-gel likacsainak nagyobb részét teszik. Viszont a uagy aktivitású faszénben több finom mikroszkópos vagy ultramikroszkópos üreg van, mint a kovasav-gelben. 15 Azt találtuk már most, hogy azok az anyagok, amelyek 30° C-on és 22 mm higanyoszlopnál nem nagyobb parciális nyomás alatt a vízből saját súlyuknak mintegy 10%-ánál kevesebbet adszor-20 beálnak, nem elég finom likacsnak ahhoz, hogy az oldott alkatrészeknek nem vizes oldatokból való adszorbciójánál gyakorlatilag számba jöhessenek. A találmány értelmében tehát ezen célra oly adszor-25 beáló anyagokat használunk, melyek 30'' C-on és 22 mm higanyoszlopnál nem nagyobb parciális nyomás alatt saját súlyuknak legalább 10%-át tevő vízmenynyisóget képesek adszorbeálni. 50 Az eljárás gyakorlati foganatosítására célszerűen olyan szerkezetű kovasav-gelt használunk, amilyen pl. az 1297724. S7. amerikai szabadalmi leírásban ismertetett eljárással állítható elő. Ezen kova-85 sav-gel likacsos szerkezete olyan, hogy vízgőzzel való egyensúlyi helyzetében 30° C hőmérsékleten és kb. 22 mm higanyoszlopnak megfelelő parciális nyomás alatt pórusaiban saját súlya kb. 21%-ának 40 megfelelő vízmennyiséget tartalmaz. Azokban az esetekben, mikor a kovasav-gel nem alkalmas, másfajta geleket vagy általában más adszorbeáló anyagokat alkalmazhatunk, ha fenn megadott £5 szabály értelmében alkalmas pórus-szerkezetük van. Hogy az eljárást a gyakorlatban célszerűen és terjedelmes előkísérletek nélkül foganatosíthassuk, kívánatos, hogy „50 előre meghatározzuk, hogy az olda-t melyik alkatrészét adszorbeálja bizonyos, a találmány értelmében alkalmas likacsos anyag. Ezen célból elég, ha a likacsos anyag falai és mindegyik oldatalkatrész 55 közti felületi feszültség nagyságát ismerjük. Ezen alkatrészek közül az adszorbeálódik, mely a likacsos anyag falaihoz viszonyítva a legkisebb felületi feszültségű. Ecetsavat pl. vizes oldatból a kovasav-gel nem adszorbeál, bár benzololdat- fi ból jelentékeny mértékű adszorbció következik be. Ezen különböző viselkedés oka az, hogy a víznek kisebb felületi feszültsége van a kovasav-gellel szemben, mint az ecetsavnak. Ha az ecetsav víz- 6 ben van oldva, akkor tehát a víz adszorbeálódik; ha ellenben az ecetsav benzolban van oldva, akkor az ecetsavat adszorbeálja a gel az oldatból, mert az ecetsavnak a kovasav-gellel szemben kisebb a 71 felületi feszültsége, mint a benzolnak. A fentebb meghatározott szerkezetű kovasav-gel és más adszorbeáló-anyagok, melyek annyi . vízgőzt vesznek fel, hogy vízgőzzel való egyensúlyi helyzetükben 7; 30° C hőmérsékleten, kb. 22 mm higanyoszlopnak megfelelő parciális nyomáson eredeti súlyuk 10%-ánál nem kevesebb vizet tartalmaznak, nem képesek vizes oldatokból az oldott anyagokat adszor- 8( beálni, mert a víznek a kovasav-gellel szemben kisebb a felületi feszültsége, mint a benne feloldott anyagoké. Ezen jelenségre való tekintettel azt mondhatjuk, hogy a kovasav-gel és más, az előbb ki- 8c fejtett tulajdonságú adszorbeáló anyagoknak valósággal „vízfelületük" van, amennyiben a más anyagokkal szemben fellépő felületi feszültségi jelenségekről van szó. 9C Ezáltal megkaptuk a szabályt annak a megállapítására, hogy valamely oldatnak melyik alkatrészét adszorbeálja valamely alkalmas likacsos anyag. Továbbá megállapítottuk azon feltételéket is, melyek a 95 találmány szerinti eljárás alkalmazásánál az adszorbeióhatás nagyságára nézve mérvadók. Valamely gáz tudvalevőleg annál erősebben adszorbeálódik, minél könnyebben sűríthető, a gőzöknél pedig 10 az adszorbeióképesség a forrponttal emelkedik. Oldatokra azt a szabályt állapítottuk meg, hogy valamely új fázisnak az oldatból való kiválasztása annál könnyebben megy végbe, minél kisebb az illető 10 anyag oldhatósága az adott oldószerben. Az oldhatóság mértékének a kritikus olclási hőmérsékletet vesszük. Azt találtuk, hogy a legkedvezőbb adszorbeióhatás a legnagyobb kritikus oldási hőmérsékletű 111 oldatnál áll elő. A vajsav pl. gazolinból erősebben adszorbeálódik, mint a toluolból, mert az előbbi oldat kritikus oldási hőmérséklete nagyobb, mint az utóbbié. Végül megállapítottuk, hogy az ad- íu szorbeió fokát még az egyes oldatalkatrészek sűrűségeinek különbsége is befolyásolja. Minél kisebb a sűrűségkülönbség,