85217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj oxidálására

— 2 — módjánál a gyárosnak semmi tekintetben sincs szabad keze, mert az eljárás csak lialzsírnál alkalmazható, menete nem szabályozható és emellett a folyamatot 5 oly időpontban kell megszakítani, amikor a halzsír még folyékony, úgy hogy magasabb fokban vagy tökéletesen oxidált olajok ezen eljárásnál egyáltalában nem állíthatók elő. 10 A fentemlített eljárások második csoportjánál a forró olajon levegőt fúvatnak át. Ezáltal oly termékek keletkeznek, melyek az elsőnek említett eljáráscsoporttal kapott oxidációtermékekkel sem fizikai, 15 sem pedig kémiai szempontból nem azonosak és alkalmazási céljaik is csak részben ugyanazok. A magas hőmérséklet alkalmazása folytán ugyanis kisebb mértékben oxidált, túlnyomó részben 20 polimerizált termék képződik, amihez az érintkezési felületek kis terjedelme még hozzájárul. így pl. ctz a linoxyn, melyet a Parnacott—Taylor-féle eljárással (2057— 1871. számú angol szabadalom) állítanak 25 elő, a Walton-féle linoxynnál sötétebb, szaga kozmás, olvadási pontja alacsony és oldószerekkel szemben is egészen máskép viselkedik, mint amaz. Találmányunkat most már új eljárás, 30 illetve alapvetően új munkamód képezi, mely különösen növényi és állati olajok oxidálására kiválóan alkalmas és melynél a régi eljárások hibái ki vannak küszöbölve. így pl. ezen eljárás szerint dol-85 gozva lenolaj oxidálásánál oly linoxyt kapunk, mely minőség tekintetében a Walton-féle eljárás termékével egyenértékű és melynek előállítási időtartama a Parnacott—Taylor-féle eljárás keresztül-40 viteléhez szükségelt időnél kisebb. Az oxidácói szabályozhatóan megy végbe, a végtermék idegen anyagoktól mentes és különböző célokra (linóleum, linkrusta, viaszosvászon, bőrpótlék, gumipótlék, stb. 45 előállítására) alkalmas. Ugyanez áll más oly olajak tekintetében is, melyeket úgy, mint a repceolajat, eddig csak fúvattak. Zsíros olajaknak a találmányunkat képező eljárással való oxidálása lényegé-50 ben úgy történik, hogy az oxidálandó növényi vagy állati olajat oly anyagon vagy oly anyagban oszlatjuk finoman el, melynek tulajdonságai lehetővé teszik, hogy az oxidálás befejezte után az emlí-55 tett anyagot magát és nem a reakció termékét felolvaszthassuk és ezáltal a végterméktől való különválasztást véghezvihessük. Elosztó, illetve higító szerként oly anyagokat használhatunk, melyekben az 60 olaj oldódik. Példaképpen felemlítjük a következőket: kínai faggyú, sajtolt fagygyú, nagy fokban keményített olaj, viaszok, paraffin, ceresin, stearin, kolofonium stb. Használhatunk azonban elosztó- 65 szerként oly anyagokat is, amelyékben a zsíros olajak nem oldódnak, így pl. anorganos vegyületeket, mint neutrális vagy bázikus sókat vagy ezek keverékeit. (Az utóbbi két anyag a gyakran mellékter- 70 mékként fellépő alacsonyrendű zsírsavak lekötésére szolgál.) Természetes, hogy elosztószerként oly anyagokat is használhatunk vagy adhatunk a keverékhez, melyek kémiai tulajdonságaik által az 75 oxidációt elősegítik, mint pl. szikkatívfémek vagy ezek vegyületei. Ilyen a reakciót siettető anyagok hozzáadása azonban nem szükséges. Az eljárás továbbá lehetővé teszi azt 80 is, hogy az oxidálandó olajhoz oly hozaganyagokat adjunk, melyeket egyébként csak a kész oxidációtermékhez szokás keverni, így pl. a linóleum gyártásánál kolofoniumot és kaurikopalt. Ezáltal köz- 85 vetlenül linoleumcementet kapunk. Az eljárás lényeges előnye, hogy a reakció alacsony hőmérsékleten, hő hozzávezetése nélkül is keresztülvihető és mindamellett a reakció rendkívüli gyor- 90 sítása következtében az eljárás gyors lefolyású. Az olajat eredeti, neutralizált, gőzölt vagy előfuvatott állapotban vagy az utóbb említett három kezelési mód kom- 95 binálásából származott állapotban, szikkatív hozzáadásával vagy anélkül, az elosztószerként szolgáló anyaggal összeolvasztás* vagy keverés útján egyesítjük. Utóbbi esetben az elosztószert már előze- 1Q0 tesen finoman eloszlatott, pl. porszerű állapotba hozzuk, míg az elsőnek említett esetben a keveréket megmerevedés után hozzuk ezen állapotba, ami pl. porrá zúzás, reszelés, fúvókahatás stb. útján tör- 105 ténhet. Az aprítást megtakaríthatjuk azáltal, hogy eloszttószerként oly anyagot használunk, mely porózus alakban dermed meg, mint pl. csaknem minden nagy fokban keményített olaj. Ezen porózus no alakot azáltal is megkaphatjuk, hogy az olajnak oly anyagban való oldatába, melynek ez a tulajdonsága nincs meg, megdermedés közben levegőt vezetünk be. Oly anyag példájaként, mely' nem 115 dermed meg porózus állapotban, a sajtolt faggyút említjük meg. Az olaj és az elosztó-, illetve higító-