85217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj oxidálására

Megjelent 1 934. évi május hó 1-én. MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85217. SZÁM. — XI/c. OSZTÁLY. Eljárás olaj ozidálására. Georg Schicht A. G. cég- Aussig és Dr. Eisenstein Alfréd vegyész Leitmeritz. A bejelentés napja 1920- évi április hó 3-ika. Csehszlovákiai elsőbbsége 1919. évi április hó 3-ika. Olajnak oxidálására eddig kiindulási anyag és a végcél szerint igen különböző eljárásokat alkalmaztak, melyek azonban két csoportra oszthatók. Az eljárások 5 egyik csoportja szerint mérsékelt hőfokon levegőt hozunk vékony olajrétegre behatásra, míg az eljárás másik csoportja szerint a levegőt magasabb hőmérsékleten nagy olajtömegen hajtjuk keresztül. 10 Az elsőnek említett eljáráscsoport tipikus esete a Walton-féle eljárás linoxyn előállítására (lásd a 209—1860. és 2845— 1872. számú angol szabadalmakat, valamint a 83584. számú német szabadalmat). 15 Ezen eljárásnál az Olaj szöveten folyik lefelé, amikor is a szöveten tapadó vékony réteg a levegő behatásának van kitéve. Ezen eljárás hátránya, hogy az érintkezési felület, mely a szövet nagyságának 20 felel meg, aránylag kicsiny és ennek folytán a művelet tartama 4—6 hónapig terjed. A Walton-féle eljárás egy változatánál az érintkezési felületet azáltal igyekszenek növelni, hogy az olajat eső 25 alakjában ejtik le a levegőn át. Ezen eljárásnál az érintkezési idő egyszeri leejtésnél nem eléggé nagy, míg az olajtömegek ismételt felemelése sok erőt igényel, de ezenfelül az oxidációt meg is 80 szakítja, úgy hogy az elért időmegtakarítás alig jön figyelembe. Olyan esetekben, ha gáznak folyadékra való behatásánál nagy érintkezési felületet akarunk elérni, általában ahhoz az 85 eszközhöz folyamodunk, hogy a folyadékot liorzsakövön, cserepeken, üveggyöngyökön, stb. folyatjuk át. Ezen eljárás előfeltétele azonban az, hogy a folyadékból a gáz behatása alatt könnyen folyó vagy könnyen oldható termék képződjék, 40 hogy ezen tulajdonságok egyike következtében a reakciótermék és az elosztótest elválasztása következhessék be. Olajak oxidálásánál azonban oly testek képződnek, melyek magas hőmérsékleten is 45 szilárdak vagy nehezen ömlők; ezen testek közül egyesek a műszaki célokra használt oldószerekben oldhatatlanok is. Hertkorna 100917. számú és 109583. számú német szabadalmakban oly oxi- 50 dáló eljárást hozott javaslatba, melynél az anyagok utólagos elválasztása nem szükséges. Evégből az olajat azokkal a kis fajsúlyú, laza, por- vagy rostaalakú testekkel (parafa, faliszt, állati, növényi 55 vagy ásványi rostanyagok) keveri, melyeknek a végcélnak megfelelően a végtermékben (pl. linóleumban) jelen kell lennie és a keveréket kavarószerkezetben légáram hatásának teszi ki. Ezen eljárás 60 hátránya, hogy az oxidáció terméke mindig idegen anyagokat tartalmaz és ennél fogva mindig csak arra a célra használható, amelynek a hozzákevert anyag megfelel. További hátránya az eljárás- 65 nak az, hogy vele nem oxidálhatunk tetszőleges mennyiségeket, hanem a keverési arány tekintetében úgy felfelé, mint lefelé, a késztermék összetétele által kötve vagyunk. 70 A degras előállítására való ismert eljárások egyikénél a nyersanyagot azáltal hozzák levegővel nagy felületen érintkezésbe, hogy halzsírt bőrszeletek által szívatnak fel és az ilymódon előkészített 75 anyagot rakásokban fekve hagyják. Az oxidálás bekövetkezte után a halzsírt a termékből kisajtolják. Az oxidálás ezen