85165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék megömlesztett fémsóknak a fémek és savgyökök kitermelése céljából leendő elektrolizisére, valamint ezen eljárás és készülék alkalmazása fémtartalmú ércek és más fémtartalmú anyagok értékes alkatrészeinek kitermelésére

(B1 BU) elektródák alkotják, ame­lyek rézsútos helyzetben egymás fölött vannak elhelyezve. Az elektrolit fölötti (a) tér a klór összegyűjtésére szolgál, 5 mely az, (a) térből a (D) elvezető csőbe áramlik át. A készülék talpán alkalma­zott (a2) térben gyűl össze az előállított megömlesztett cink, mely abból időközön­ként az (a3) lecsapoló nyílásnál távolít-10 ható el. Egy egyenáramú áramforrás po­zitív sarkával összekötött áramvezeték, tömítés mellett, az (A2) födélben lévő nyí­láson jár át és a legfelső elektródával bár­mely alkalmas módon, célszerűen a gra-15 fitból vagy más alkalmas anyagból álló (E) rudak révén van összekötve, amelyek az elektródáikat alkotó lemezekbe vannak becsavarva. A grafitból álló (E2) rúd a megömlesztett cinket felvevő (a2) térbe 20 nyúl le és így a legelső elektródával való villamos összeköttetést létesíti. Az (E2) rúd a tartály falában kiképezett henger­alakú (e2) kivágásban foglal helyet és az áramforrás negatív sarkához van kap-25 csolva. Az elektródák grafitból vagy más al­kalmas anyagból álló lemezek, amelyek, mint a rajzon látható, meglehetősen nagy lejtéssel vannak elhelyezve és1 megömlesz-80 tett kovából, vitreozilból, obszidiánitból vagy más kemény, hőálló és villamosan szigetelő anyagból készült (b) távolság­biztosító vagy támasztó részek révén van­nak egymástól elkülönítve; a legalsó le-35 meznek (bl) támasztó részei célszerűen gra­fitból készítvék. Az (A) tartály belső fala a (Bl... Bll) lemezeket szoros illeszkedés­sel fogja körül és ily módon az elektródák szélei számára szigetelő védőréteget alkot. 40 Az elektródák alsó végeihez közel elren­dezett (b2) lyukak a cinknek az (a2) térbe való lefolyását teszik lehetővé, míg az elektródák felső végeihez közel levő (b3) lyukak a klórnak az (a) térbe való felszál-45 lását lehetővé tevő utat alkotnak; az em­lített lyukak ezenkívül a (C) elektrolit ke­ringését teszik lehetővé. A födélben kiképezett, elzárható (a4) nyílás megömlesztett cinkklorid bebocsá-50 tására szolgál, ami előnyösen kb. 350— 450° C hőmérsékleten történik, minthogy ezzel meggátoljuk; a megömlesztett só „füstölését". i Az elektrolízis tartama alatt az elektro-55 litet 420 és 600° C hőmérsékletek között, célszerűen 450—500° C-on tarí juk. Ha a ve­zetőképesség megnövelendő, úgy a cink­kloridhoz megfelelő mennyiségű kálium­kloridot, nátriumkloridot vagy magne­ziumkloridot adhatunk. Az áram segélyé- 60 vei megbontott cinkklorid pótlása végett a készülékbe cinkkloridot adagolunk; ily módon a készülék hosszú ideig megszakí­tás nélkül működhetik. Az elektrolit meg­ömlesztett állapota a villamos áram segé- 65 lyével tartható fenn, lehet azonban a tar­tályhoz kívülről is meleget hozzávezetni. Lehet továbbá a megömlesztett állapotot részben vagy egészben oly módon fenntar­tani, hogy az elektrolizáló készülék első és 70 utolsó elektródájához jiárulékos váltóára­mot vezetünk hozzá, mely az elektrolizis­hez szükséges egyenáramnál olcsóbban fejleszthető. Az elektrolízis folytán az elektródák 75 felső felületein cink, alsó felületein pedig megfelelő mennyiségű klór válik szabaddá. A cink lefelé, az (a2) térbe folyik, a klór pedig a felső (a) részbe száll fel; a cink és a klór, az áram folytán bekövetkezett el- 80 különítésük után egymással többé nem jutnak érintkezésbe. A klórgáz felfelé áramlása és a fém lefelé folyása az elek­trolitnek az egész készüléken át történő, kielégítő keringését idézi elő. 85 A találmány szerinti többcellás elektro­lizáló készülék alkalmazása villamos ener­giában való megtakarítást, alkalmasabb áramfeszültség alkalmazhatóságát és a ké­szülék előállítási-, üzem- és fenntartási 99 költségei tekintetében többféle előnyt eredményez. Ezen előnyök megvilágítása kedvéért a megömlesztett fémsók elektro­lizisének alapvető szabályait általános­ságban, továbbá speciálisan a cinkklorid- 95 dal kapcsolatban röviden kifejtjük: Elméletileg az a „vegyi feszültség", mely megömlesztett állapotban levő cinkklorid szétbontására szükséges, kb. 1.6 Volt, a Faraday-termelési hányad pedig ampere- 10( óránként 1.218 g.; ennélfogva az 1 kg. cink előállításához szükséges minimális energia 1315 wattóra, nem számítva azt az ener­giát, mely az elektrolitnek megömlesztett állapotban való fenntartásához szükséges. 105 Gyakorlati okokból előnyösebb az elektro­lit megömlesztett állapotát beső villamos hevítés vitján biztosítani, amelyet maga­sabb kapocsfeszültség vagy járulékos váltóáram révén érünk el. A megállapítá­sok azt mutatták, hogy a jó hőszigetelés a gazdaságosságnak egyik főtényezője. Va­lamennyi egycellás készüléknél nagy áramsűrűséget kell alkalmazni és az elektródákon át bekövetkező hőveszteség 11 jelentékeny; ennek folytán az ily egycel­lás készülékek legjobb kivitelénél a cel­lánkénti kapocsfeszültséget a szükséges

Next

/
Oldalképek
Tartalom