85135. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági állványcsőberendezés gőzfűtéshez

_____ Megjelent 1934. évi május hó 187-én. MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85135. SZÁM. — II/H. OSZTÁLY. Biztonsági állványcsó'berendezés gőzfűtéshez. Becker Ágoston gépészmérnök Budapest. A. bejelentés napja 1922. évi augusztus hó 19-ike. Alacsonynyomású gőzfűtéseknél sem a szerkezet maga, sem a tömítések nem olyan erősek, hogy nagy gőznyomást kitartsanak. Gondoskodni kell tehát arról, hogy 5 ilyen nagy nyomás, mely a fűtés biztonságának veszélyeztetése mellett még egyéb hátrányokkal is járhat ne állhasson elő. Fáradtgőzzel működő alacsonynyomású fűtéseknél pedig a fáradtgőzt szotgáltató 10 gőzgép, stb. működése akadályoztatik meg, ha a fáradtgőz nem a kellő mennyiségben használtatik fel, illetve nem távozhat el és így nagyobb nyomás áll elő. Ezért ily esetekben többé-kevésbé komplikált auto-15 matikus szelepekkel szokás elvezetni a fölösleges gőzt, hogy a nyomásemelkedés ne állhasson elő. Ezen szelepek természetesen kényes természetű és nagyon gondos kezelést igényelnek, hogy a szolgáltatot 20 fel ne mondják. Alacsonynyomású gőzkazánoknál, melyek nem esnek a gőzkazánokra vonatkozó rendelkezések alá, tehát nem szakképzett személyzet által kezeltetnek, elő van írva, 25 hogy egy biztonsági ú. n. állványcső szereltessék fel, melynek rendeltetése, hogy a netalán keletkező túlnyomás esetén a feles gőzt a szabadba bocsássa. Ezen állványcső lényegileg egy U-alakú 30 csőből áll, mely vízzel van megtöltve. Az U-cső egyik szára a gőzitérrel a másik — hosszabb — szára a külső levegővel áll öszszeköttetésben. A gőznyomás emelkedésével a víz a hosszabb szárban mindinkább 35 emelkedik, míg végre, ha a gőznyomás a megengedett legnagyobb nyomást elérte, a gőz a vízoszlopot a magasabb szárból kilöki és így szabad utat nyer a külső levegőbe. Az' állványcső méretei oly bőre választandók, hogy kazánrobbanás minden tO esetre kizárassék és ezért úgy nálunk, mint külföldön annak minimális átmérője hatóságilag állapíttatik meg. Az alacsonynyomású gőzfűtések kazánjai, különösen az öntött vas tagozott 45 kazánok csak igen kis víztérrel rendelkeznek és az állványcső előírt bő méretei folytán azon vízmennyiség, amely az állványcső töltését képezi rendszerint tekintélyes részét képezi az egész fűtési rendszerben 50 felhasznált vízmennyiségnek. Ha a gőznyomás túlságos emelkedése folytán az állványcső működésbe kerül, akkor a gőz az állványcső hosszabb szárában a vízzel erősen keveredik és így a kiáramló gőz az 55 állványcsőben lévő víz igen nagy részét magával rántja még akkor is, ha vízfelfogó edény van az állványcső végére felszerelve. Az állványcső működése folytán az ellennyomás hirtelen csökken, ami a 60 kazánban erős gőzfejlődést idéz elő, ilyenkor pedig tudvalevő, hogy a gőz mindig nagy mennyiségű vizet ragad magával és visz ki a szabadba. Végül pedig az elveszett vizet pótlandó a gőz egy részének le 65 kell csapódnia, hogy az állványcső újból működhessék. Szemmel látható tehát, hogy az állványcső működése folytán, különösen az öntött vas tagozott kazánoknál fellép az a veszély is, hogy a vízszin a kazánban a 70 megengedett alá száll és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a legtöbb alacsonynyomású gőzkazán időelőtti tönkremenése az állványcső működésére, illetve az avval összekötött vízszincsökkenésre vezethető 75 vissza. Jelen találmány az eddig említett hátrányokat van hivatva kiküszöbölni egyrészt