85134. lajstromszámú szabadalom • Mágnesrendszer elrendezés váltakozó áramú indukciós számlálókhoz

Az 1. és 2. áíbra szerint az (a, b, c) szá­rak összefüggő E-alakiú lamelláit vastes­tet alkotnak. A találmány szerint a liáromszárú vas-5 test olyként van a (d) alaplemezre erő­sítve, hogy mindhárom (a, b) és (c) szár merőlegesen áll a (d) alaplemezre. Az (a) szár két nyúlványán az (i) főáramú teker­cseket hordja. A (b) szár szafbad végére 10 külön (f) saru van feltolva, mely az (e) számlálótárcsára ható, valamint a (c) mágneses mellékzárlattal együttműködő sarkfelületeket alkotja. Ennél fogva a (v) mellékáramú tekercset a (b) szár szabad vége felől lehet a szárra feltolni. Az (f) sarunak a (b) szárra való megerő­sítését, pl. (k) ék segélyével eszközölhet­jük, mely a (b) szár homlökfelületén ver­hető be az ékalakú (s) résbe, úgy, hogy a 20 mágnesszárnak az (s) réstől kétoldalt fekvő részeit szétterpeszti. Az (e) számlálótárcsa csapágyait hordó (g) részek az (a), ill. (c) szárakra vannak szerelve. 25 Míg az 1. és 2. ábra szerint mindhárom mágnesszár egyetlen összefüggő darabot alkot, addig a többi megoldásoknál a mág­nesrendszer több részből áll. Célszerű a rendszert legalább is két külön részre osz-30 tani. A 3. és 4. ábra szerint a mágneses mellékzárlat csupán a (b) vasmaggal függ össze, míg a főáramú vasat alkotó (a) szár külön darabból áll. Ezáltal háromszoros hatást érünk el. Először is az (a) darabot 35 lamelláit vas helyett egyszerű vaslemez­ből készíthetjük, mely jóval kevesebb va­sat tartalmaz, mint az 1. ábraibeli (a) szár. Ezen esetben a főáramii mágnes külön (j) darabból áll, amely úgy van megerősítve, 40 hogy a mellékáramú mágnes homlokol­dala felől tolható be. Ezen szerkezet al­kalmazásával a számlálónak függőleges méretei is csökkennek. Ezenkívül lehetővé válik, hogy a (c) szárak ne a (b) szár fö-45 lőtt, -hanem ezzel egy magasságban oldalt rendezzük el. Ezáltal nem csupán a szám­láló függőleges méretét csökkentjük, ha­nem még a (c) szárat közelebb is hozzuk a tárcsa tengelyéhez, miáltal a csapágyak-50 nak ezen szárra való szerelése könnyebbé válik és esetleg külön tartódarab közbeik­tatása nélkül a csapágy közvetlenül a (c) szárra szerelhető. Azáltal, hogy az (a) vastest a (b) és (c) 55 száraktól függetlenül erősíthető a (d) alaplemezre, a szárakat egymással össze­kötő lamelláit vasrész egy része elmarad és maga a (d) alaplemez szerepel a mág­neses körfolyam egy része gyanánt. Ez to­vábbi súlymegtakarítást eredményez. 60 A 3. és 4. ábra szerint maga a tok hát­fala szolgál a számláló felépítésénél alap­lemez gyanánt. Az 5. és 6. ábrában feltüntetett elrende­zés annyiban tér el az előbbitől, hogy a 65 lemezből készített (a) darab jobb mereví­tés elérése céljából U-alakú alakban van meghajlítva és hogy a mágneses mellék­zárlatot alkotó (cl) és (c2) vastest a mel­lékáramú tekercset ihordó <b) vasmag két 70 oldalán van szimmetrikusan elrendezve. Ezen elrendezés emellett a csapágynak az (a) részén való könnyebb elhelyezését, ill. a számlálóműnek az (a) vagy (cl) és (c2) részeken való könnyelbb megerősítését 75 teszi lehetővé. A 7. és 8. ábrában feltüntetett szerkezet a vasmennyiségben való legmesszebbmenő megtakarítást és emellett igen nagy me­revséget enged meg. Ezen ábrák szerint 80 úgy az (a) szár, mint a mágneses mellék­zárlatot alkotó (c) vastest egy-egy, a (b) vasmagtól különálló U-alakban meghaj­lított vaslemezből áll. Emellett célszerű a két U-alakú (a) és (c) részt a számlálótár- 85 csától elfordított oldalukon, szabad vé­geik viszonos távolságának biztosítására a (h) terpesztőrész segélyével egymással kapcsolni. Ugyanezen célt elérhetjük az­zal is, hogy az (a) és (c) darabokat egyet- 90 len C-alák!ban meghajlított lemezből ké­szítjük, vagyis az (a) és (c) darabot egy­mással egyesítjük. A 7. ábra szerint a (z) számlálómű pl. a főáramú mágnest hordó (a) szár szabad 95 végére van szerelve. Az elektromágnesrendszer egyes részei­nek az alaplemezen való megerősítése pl. (x) nyúlványok segélyével történjhetik, melyek az alaplemez lyukain vannak ke- 100 resztüldugva és levannak szegecselve. A számláló forgatónyomatékának be­állítására az alaplemezzel mereven ösz­szekötött (c) rész szabad vége és a rugal­mas (b) vasmag szabad vége közé az (m) 105 állítócsavar <7. és 8. ábra) van iktatva, melynek révén a (c) és (b) részek szabad végeinek viszonos távolságát és ezzel a mellékáramú mágnes sarkfelületének a számlálótárcsától való távolságát változ- no tathatjuk. Ezen beállítószerkezet legcél­szerűbb megoldása abban áll, hogy az (m) állítócsavar feje alatt (p) gallért alkalma­zunk, úgy, hogy a fej és a gallér között keletkező körhoronyba a (c) lemeznek elől 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom