85105. lajstromszámú szabadalom • Négyhuzalos távbeszélő átvivő berendezés

nalvezetékből a (7) vonalvezetékbe átlépő áramlökések az (1) vonalvezetéket nem befolyásolják. Hasonlóképpen az (1) vo­nalvezetékből a (8) vonalvezetékbe át-5 menő áramlökések nem befolyásolják a (2) vonalvezetéket. A gyakorlatban ter­mészetesen a végvonalvezetékek és az ezekkel összekötött művonalvezetékek között tökéletes egyensúlyi állapotot el-10 érni és fentartani nem lehet. Ezen körül­mény folytán állandóan meg van az a törekvés, hogy az egyik vagy másik vég­vonalvezetékből eredő áramlökések az (1) és (2) vonalvezetékből álló áramkörben 15 keringnek. Ha az egyensúlyi állapot egyenlőtlensége bizonyos értéket ér el, mi az átvivő készülékek erősítő tényezőjétől függ, a „zengés" ismeretes jelensége lép fel. A „zengési" törekvés minden átvivő 20 berendezésnél megvan és az erősítés le­hetséges mértékét jelentékenyen korlá­tozza. A találmány tárgyat tevő négyhu­zalos átvivő berendezésnél a „zengés" nem állandó feltétele nem következik be mind-25 addig, amíg az erősítés nem ér el oly ér­téket, amely mellett a négyhuzalos áram­kört elhagyó áram egyenlő vagy nagyobb, mint a belépő áram; más szavakkal, amíg az erősítő által erősített áram egyenlő 30 vagy nagyobb, mint az áram csökkenése a vonalvezeték gyengítő hatása következ­tében. Az előzőkben ismertetett négyhuzalos átvivőberendezés révén számos és nagyon 85 fontos előnyt érünk el. A szokásos átvi­vőberendezéseknél, amelyeknél átvivők találnak alkalmazást, az erősítés lehetsé­ges foka szigorúan határolva van, amint azt az előzőkben ismertettük, azon körül-40 mény folytán, hogy a kiegyensúlyozó mű­hálózat a legjobb esetben is tökéletlen és így mindig az átvivőkészülék bevezető és kivezető oldala között kisebb vagy na­gyobb kölcsönhatás lép fel. E2 a kölcsön-45 hatás állandó alkalmat ad a „zengés" is­meretes jelenségének fellépésére, aminek az a következményei hogy az erősítést az egyensúlyi állapot egyenlőtlenségi foka határolja. A találmány tárgyát tevő négy-50 huzalos átvivőberendezésnél valóban nagyfokú erősítést érünk el anélkül, hogy „zengés" lépile fel. Elméletileg az erősítés „zengési" jelenség nélkül lehetséges, ami­kor a négyhuzalos áramkört elhagyó áram 55 a belépő árammal egyenlő. Ha továbbá egymásután kapcsolt átvivő készülékek közönséges kéthuzalos áramkörben mű­ködnek, akkor a szomszédos átvivők köl­csönös hatása az egyes átvivők erősítését határolja és az egyes átvivő állomások 60 között meghatározott elkülönítést tesz szükségessé. Négyhuzalos átvivő berende­zésnél ez a határolás teljesen hiányzik. Négyhuzalos átvivő berendezésnél to­. vábbá kiegyensúlyozó műhálózatokra csu- 65 pán a négyhuzalos vonalvezetékek két végpontjában van szükség, míg kéthuza­los berendezéseknél mindenik átvivő állo­máson kell egy-egy kiegyensúlyozó műhá­lózatot vagy egyenértékű szerkezetet el- 70 rendezni. Olyan távbeszélőberendezések­nél, amelyeknél jó és erőteljes beszédát­vitel kívánatos, az előbb említett előnyök nagyobbak, mint a négyhuzalos átvivő­berendezésnél szükséges vonal vezeték 75 megkettőzés hátránya. Szabadalmi igények: 1. Távbeszélő átvivő berendezés, amely­nek két egymástól térbei ileg elkülöní­tett végvonalvezetéke vagy állomása 80 van és ezeket az állomásokat átvivő vonalvezetékek kötik össze, amelyek egy vagy több távbeszélő átvivőt tar­talmaznak, az egyik vonalvezeték pe­dig az egyik irányban való átvitelre 85 és a másik vonalvezeték az ellenkező irányban való átvitelre szolgál, mimel­lett az átvivő vonal vezet ékek minde­nik végükön az említett állomások egyikével vannak összekötve és az álló- 90 mások számára befutó és kifutó vonal­vezeték van elrendezve, jellemezve az­által, hogy egy vagy két állomás és az átvivő vonalvezetékek között alkalma­zott kapcsolás vagy összeköttetés oly 95 módon van kiképezve, hogy az állo­más ós ennek kifutó vonalvezetéke, valamint befutó vonalvezetéke ós az állomás között az átvitel lehetséges, azonban ugyanazon állomáson az át- 10( vitel a befutó vonalvezetékről a kifutó vonalvezetékre meg van akadályozva. 2. Az 1. igénypontban védett távbeszélő átvivő berendezés kiviteli alakja, jel­lemezve azáltal, hogy az állomás vagy 10E a végvonalvezétók differenciális átvivő tekerccsel van ellátva, amelynek egyik tekercse az egyik átvivő vonalvezeték­kel indukciós kapcsolatban áll, mimel­lett ezen tekercs és a másik vonalveze- ii( ték között lényegileg nincs indukciós kapcsolat. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban védett táv­beszélő átvivő berendezés kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az ál- li£ lomás vagy végvonalvezeték kiegyen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom