85105. lajstromszámú szabadalom • Négyhuzalos távbeszélő átvivő berendezés

nalvezetékből a (7) vonalvezetékbe átlépő áramlökések az (1) vonalvezetéket nem befolyásolják. Hasonlóképpen az (1) vonalvezetékből a (8) vonalvezetékbe át-5 menő áramlökések nem befolyásolják a (2) vonalvezetéket. A gyakorlatban természetesen a végvonalvezetékek és az ezekkel összekötött művonalvezetékek között tökéletes egyensúlyi állapotot el-10 érni és fentartani nem lehet. Ezen körülmény folytán állandóan meg van az a törekvés, hogy az egyik vagy másik végvonalvezetékből eredő áramlökések az (1) és (2) vonalvezetékből álló áramkörben 15 keringnek. Ha az egyensúlyi állapot egyenlőtlensége bizonyos értéket ér el, mi az átvivő készülékek erősítő tényezőjétől függ, a „zengés" ismeretes jelensége lép fel. A „zengési" törekvés minden átvivő 20 berendezésnél megvan és az erősítés lehetséges mértékét jelentékenyen korlátozza. A találmány tárgyat tevő négyhuzalos átvivő berendezésnél a „zengés" nem állandó feltétele nem következik be mind-25 addig, amíg az erősítés nem ér el oly értéket, amely mellett a négyhuzalos áramkört elhagyó áram egyenlő vagy nagyobb, mint a belépő áram; más szavakkal, amíg az erősítő által erősített áram egyenlő 30 vagy nagyobb, mint az áram csökkenése a vonalvezeték gyengítő hatása következtében. Az előzőkben ismertetett négyhuzalos átvivőberendezés révén számos és nagyon 85 fontos előnyt érünk el. A szokásos átvivőberendezéseknél, amelyeknél átvivők találnak alkalmazást, az erősítés lehetséges foka szigorúan határolva van, amint azt az előzőkben ismertettük, azon körül-40 mény folytán, hogy a kiegyensúlyozó műhálózat a legjobb esetben is tökéletlen és így mindig az átvivőkészülék bevezető és kivezető oldala között kisebb vagy nagyobb kölcsönhatás lép fel. E2 a kölcsön-45 hatás állandó alkalmat ad a „zengés" ismeretes jelenségének fellépésére, aminek az a következményei hogy az erősítést az egyensúlyi állapot egyenlőtlenségi foka határolja. A találmány tárgyát tevő négy-50 huzalos átvivőberendezésnél valóban nagyfokú erősítést érünk el anélkül, hogy „zengés" lépile fel. Elméletileg az erősítés „zengési" jelenség nélkül lehetséges, amikor a négyhuzalos áramkört elhagyó áram 55 a belépő árammal egyenlő. Ha továbbá egymásután kapcsolt átvivő készülékek közönséges kéthuzalos áramkörben működnek, akkor a szomszédos átvivők kölcsönös hatása az egyes átvivők erősítését határolja és az egyes átvivő állomások 60 között meghatározott elkülönítést tesz szükségessé. Négyhuzalos átvivő berendezésnél ez a határolás teljesen hiányzik. Négyhuzalos átvivő berendezésnél to. vábbá kiegyensúlyozó műhálózatokra csu- 65 pán a négyhuzalos vonalvezetékek két végpontjában van szükség, míg kéthuzalos berendezéseknél mindenik átvivő állomáson kell egy-egy kiegyensúlyozó műhálózatot vagy egyenértékű szerkezetet el- 70 rendezni. Olyan távbeszélőberendezéseknél, amelyeknél jó és erőteljes beszédátvitel kívánatos, az előbb említett előnyök nagyobbak, mint a négyhuzalos átvivőberendezésnél szükséges vonal vezeték 75 megkettőzés hátránya. Szabadalmi igények: 1. Távbeszélő átvivő berendezés, amelynek két egymástól térbei ileg elkülönített végvonalvezetéke vagy állomása 80 van és ezeket az állomásokat átvivő vonalvezetékek kötik össze, amelyek egy vagy több távbeszélő átvivőt tartalmaznak, az egyik vonalvezeték pedig az egyik irányban való átvitelre 85 és a másik vonalvezeték az ellenkező irányban való átvitelre szolgál, mimellett az átvivő vonal vezet ékek mindenik végükön az említett állomások egyikével vannak összekötve és az álló- 90 mások számára befutó és kifutó vonalvezeték van elrendezve, jellemezve azáltal, hogy egy vagy két állomás és az átvivő vonalvezetékek között alkalmazott kapcsolás vagy összeköttetés oly 95 módon van kiképezve, hogy az állomás ós ennek kifutó vonalvezetéke, valamint befutó vonalvezetéke ós az állomás között az átvitel lehetséges, azonban ugyanazon állomáson az át- 10( vitel a befutó vonalvezetékről a kifutó vonalvezetékre meg van akadályozva. 2. Az 1. igénypontban védett távbeszélő átvivő berendezés kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az állomás vagy 10E a végvonalvezétók differenciális átvivő tekerccsel van ellátva, amelynek egyik tekercse az egyik átvivő vonalvezetékkel indukciós kapcsolatban áll, mimellett ezen tekercs és a másik vonalveze- ii( ték között lényegileg nincs indukciós kapcsolat. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban védett távbeszélő átvivő berendezés kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az ál- li£ lomás vagy végvonalvezeték kiegyen-