85099. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ammoniák előállítására a cukorrépa vagy melasz moslékaiból

Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jHMfl| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85099. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás ammóniák előállítására a cukorrépa vagy a melasz moslékaiból. Guigmard Gaston-Philippe vegyész Melun (Franciaország). A bejelentés napja 1922. évi május hó 3-ika. Franciaországi elsőbbsége 1921. évi julius hó 11-ike. A találmány tárgya eljárás ammóniák előállítására a cukorrépa, vagy a melász moslékaiból, vagyis azon oldatokból, amelyek a répa- vagy melász leveknek alko-5 holos elerjesztése és az illó alkatrészeknek lepárlás útján való eltávolítása után viszszamaradnak. Ismeretes már ezen moslékokból ammóniák előállítására szolgáló oly eljárás, 10 amely szerint a moslékokat vízgőzáramban vörösizzásig hevítik; ezzel az eljárással azonban ammoniumsókat trimetilaminnal keverve kapunk, ami azokat gyakorlatilag habználhatatlanaá teszi. 15 A találmány abban van, hogy légritkítás mellett, vörösizzáson alul maradó (vagyis 550° alatti) hőmérsékleteken száraz lepárlásnak vetjük alá a még víztartalmú moslékokat. A légritkítás előnyösen 20 legalább is 620 min higanyoszlopnak megfelelő legyen. Ily módon nagy termelési hányaddal trimetilamintól mentes ammoniákot kapunk, mely ennek következtében könnyen 25 hasznosítható. Az eljárást következőképpen foganatosítjuk: Répamoslékot, amelynek eredeti összetétele átlagosan körülbelül a következő: 30 víz 84% oldott anyagok 16% koncentrálunk az alábbi átlagos összetételig: víz 50%) 35 oldott anyagok 50% ] (11% sók, 39% orgános anyagok.) Ilyen körülmények között az anyagban a reakciónál hasznosítandó vízmennyiségen felül csekély fölösleg marad. Az így kapott terméket, vagyis a koncentrált moslékot 450° és 550° közötti hő- 40 mérsékleten hevített légritkításos retortatelepen visszük be, úgy, hogy az anyagból fejlődő vízgőz a retortákon egymásután áthalad. Ezen vízgőz hatása alatt a kezelt termék- 45 ben foglalt nitrogéntartalmú anyagok bomlást szenvednek és pedig természetüknek megfelelően, következő módon: a) az albuminoidök indolt, szkatolt és pirrolt adnak, 50 b) az aminők ós anidok, mint pl. az aszparagin, az aszparaginsav, stb. ammoniákot adnak, c) a betain ecetsavat, ammoniákot és metilalkoholt ad. 55 A desztilláció termékeit hűtőbe és kénsavat tartalmazó mosókészülékekbe vezetjük; ekkor oly savanyú oldatot kapunk, amely az összes nitrogéntartalmú anyagokat és az ecetsavat magában foglalja. 60 Ezt a savanyú folyadékot a víz, az ecetsav és az összes illó anyagok kiűzése végett lepároljuk, míg az ammóniák — kénsavas ammónium alakjában — és egyéb termékek, mint a szkatol és az indol a maradék- 65 ban tartatnak vissza. A vízgőzzel magával ragadott ecetsavat szilárd nátriumkarbonátot (NaíOs) tartalmazó toronyba vezethetjük, amelyet 120 fokon tartunk. A nátriumkarbonát csak az 70 ecetsavat köti le nátriumacetát alakjában. Az illó alkatrészek, amelyeket sem a kénsav, sem nátriumkarbonát nem abszorbeál, a szabadba távoznak. Példaképpen felemlítendő, hogy az is- 75 mertetett eljárás szerint dolgozva, a mos-