85075. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zinkoxid előállítására
mutatja—mégis tényként leszögezhetjük, liogy részecskéinek méretei az üveglencsékkel és fehér fénnyel foganatosított fotomikrografiai : mérés nagyságrendjén 5 belül vannak. A mellékelt rajzok 1—7. ábráiban a találmány" szerinti eljárás példaképpeni foganatosítására alkalmas berendezés több kiviteli alakját szemléltetik. Ezek az áb-10 rák természetesen csak a szemléltetés céljaira szolgálnak. , A 8. ábra a zinkoxidképző láng nagyobbított léptékű rajza. A 9. ábra diagrammokat szemléltet. 15 Az 1—7. ábrák különböző fujtató elrendezéseket szemléltenek a zinkgőz égésének vagy oxidálásának bizonyos szűk terjedelemre való korlátozására vagy koncentrálására, úgy hogy az eredetileg képződött 20 íinom zinkoxidrészecskék a magas hőmérsékletű övből való eltávolításuk folytán hirtelen megdermednek és erőteljes fujtatott légsugarakkal vagy huzatokkal az elégési övön át és az övből való kifuvatás 25 útján, egyidejűleg fel is higíttatnak. Természetes azonban, hogy az említett eszközökkel egyenértékű, más eszközök pl. forgó szájcsövek vagy csatornák is alkalmasak a találmány céljaira, melyek for-80 gásuk folytán a zinkgőzöknek hasonló restringált elégését és pillanatnyi megdermesztését és felhígítását eredményezik. A rajz 1. ábrájában szemléltetett készülék (10) tégelyből áll, mely tekintélyes 35 mennyiségű (11) fémes zink felvételére alkalmas. A tégely tűzálló anyagból ké; szül. Azt találtuk, hogy 40% chamotte és 60% karborundum vagy mészsilikát igen alkalmas a célra. A (10) tégely függélyes Í0 metszetben (V) és alaprajzban négyszögalakú. A tégelyt a harántirányú (14) vá-1-aszfal1 két (12) és (13) rekeszre osztja. A (-14) válaszfal alsó vége és a tégely szomszédos fala között csekély köz marad sza-45 hadon, melybe a furatokkal ellátott (15) diafragma van beépítve. A (10) tégelyt ' (16) téglaépítmény veszi körül, ahol is a téglafal és a tégely rézsútos falai közötti terek (17) szigetelő anyaggal, pl. sejtková-50 val vannak kitöltve. A tégely (12) rekeszét a (18) tető zárja el állandóan, melyen vastag (19) szigetelő anyagréteg foglal helyet. A (13) rekeszt az eltávolítható (20) fedő zárja el. 55 Az előnyösen grafitból készült (21) elektróda vonul végig a (14) válaszfal mentén, a (12) rekeszben foglalt zink felszíne alá. Egy másik, ugyancsak célszerűen grafitból készült (22) elektróda nyúlik le a (12) rekeszbe, mely elektróda alsó vége ós a 60 zink felszíne között bizonyos köz van meghagyva. A (21) és (22) elektródák egyenáramú, vagy váltakozóáramú elektromos áramforráshoz vannak kapcsolva, ahol is rajzban fel nem tüntetett eszkö- 65 zök szolgálnak az elektromos áram szabályozására. A (18) fedőlemezen és a föléje helyezett (39) szigetelőanyagrétegen (23) szájcső van átdugva, melyen a (12) rekeszben fejlesz- 70 tett fémes zinkgőz kiáramlik. A (19) szigetelőanyag fölé gyűrűs (24) rekesz van szerelve, mely a (23) száj csövet körülveszi és melybe a (25) bevezető cső útján tetszőleges forrásból sűrített leve- 75 gőt tápláltatunk be. A (24) rekesznek a; (23) szájcsövet körülvevő (26) kiömlő nyílása van. A (24) rekesz külső fala ehamotteból és fedőlemeze acélból készülhet. A kúpos (27) köpeny öntöttvasból való és 80 ezen köpeny, valamint a (23) szájcső közé (28) szigetelőanyag, pl. sejtkova foglal helyet. A találmány szerinti eljárásnak az 1. ábra szerinti készülékkel való kivitelénél 85 fémes zinket vezetünk be a tégelybe mindaddig, míg a (12) rekesz, körülbelül a berajzolt szintig, ömlesztett zinkkel celik meg; megközelítőleg ezt a szintet tartjuk fenn a készülék rendes üzeme közben. A 90 (22) elektróda és a (11) zinkmassza felülete közötti átvonuló áram elegendő meleget fejleszt a zinknek megömlesztett állapotban való tartására, illetve elegendő fémes zinkgőz fejlesztésére, úgy hogy nagy se- 95 bességű gőzsugár szabadul ki a (23) szájcsövön. A fejlesztett hő tehát elegendő a (20) fedő eltávolítása után a (13) rekeszbe bevezetett szilárd zinkadalék megömlesztésére. 100 A (12) rekeszben lévő megömlesztett zink szintje és a (18) fedő közötti tér fémes zink gőzével telik meg, mely állandó sugárban ömlik ki a (23) szájcsövön. Az ezen száj csőből kilépő zinkgőz érintke- 105 zésbe jut a környező levegővel és ha nem befolyásolnék, akkor a jellegzetes, természetes zinklánggal égne el. A gyűrűalakú (26) szájnyílás azonban gyűrűs vagy kerületi légsugarat vagy áramot fujtat befelé, 110 azaz kilépő zinkgőz felé, melynek intenzív elégetését eredményezi. Ennek a légsugárnak hatása abban nyilvánul meg, hogy tetemesen csökkenti a zinkláng terjedelmét ahhoz a terjedelemhez képest,. 115 melyet légsugár fujtatása nélkül, a szapad
