84991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fénylemez előállíttására

^ . Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84991. SZÁM. VH/g. OSZTÁLY. Eljárás fénylemez előállítására. Janser Jakab gyáros Wien. A bejelentés napja 1922. évi október hó 21-ike. Ausztriai elsőbbsége 1921. évi október hó 22-ike. Fénylemezt (satutáblát) az eddigelé ismeretes eljárás szerint jól enyvezett és esetleg olajjal kevert pép masszából előállított, több papírszalagnak rakosás útján 5 történő egyesítésével állítottak elő. Emellett a belső szalagok előállítására hosszú-, a külső szalagok előállítására pedig finomrostú anyagot használtak, miáltal a végtermék nagyfokú belső össze-10 függést nyert és a finomrostú felület folytán, nagy nyomás alatt történő simítás után, külső mechanikai behatások ellenében igen ellentállóvá vált. A sima, ellentállóképes felület létesítése céjából azonban 15 az anyagot rakosás után, hydraulikus nyomás alatt kellett sajtolni, ezt követőleg pedig, ugyancsak hydraulikus nyomás alatt simítani. Minthogy a papírgyártásnál szokásos közönséges szatinálás nem 20 elegendő, a fénylemez előállítása nagy berendezéseket és terjedelmes hydraulikus sajtókat igényel. A jelen találmány tárgya már most oly eljárás fénylemez előállítására, melynek az 25 eddigelé forgalomba hozott, fent jellemzett anyaggal szemben az az előnye, hogy előállítása, főleg pedig az ellenállóképes sima felület létesítése nagy sajtolónyomások mellőzésével, csupán simító- és 80 szatinálógépek alkalmazásával történik. Az eljárás lényege az, hogy ívek vagy szalagok alakjában levő papirost vagy kéregpapirost, bizonyos masszával vonunk be és ezt a bevonatot, megszáradás után, 85 nyomás alatt eldörzsöljük és simítjuk. Ezen kezelés folytán a papiros, illetve kéregpapiros pórusai megtelnek a bevont maszszával és a felületek akként simíttatnak, hogy a termék teljesen homogén külsőt nyer, vízállóvá és mechanikai behatá- 40 sokkal szemben rendkívül ellenállóvá válik. A jelen eljárás szerint alkalmazott bevonatmassza lényegében viaszszappanokból, illetve cérotinsavas káliumból vagy nátriumból áll, melyet valamely kötő- 45 anyaggal, pl. enyvvel vagy valamely kazein alkalival és finoman porított töltőanyaggal keverünk. Töltőanyag gyanánt pl. megőrölt vagy lecsapatott bariumsulfátot, kalciumkarbonátot vagy lecsapatott 50 aluminiumhydroxidet alkalmazhatunk. Pépes (pasztózus) alakba hozott takarófestékek, pl. az anilinfestékek fémvegyületei nagyon alkalmasak töltőanyag gyanánt, mert rendkívül finoman elosztott tes- 55 teket alkotnak és a terméket egyúttal a kívánt színre festik is. A szándékolt célra rendkívül alkalmas bevonatmasszát kapunk, ha 10—15 sr. viaszszappant, 100 sr. vízben feloldunk és ehhez 60 az oldathoz 20 sr. kazein-alkalit, valamely keményítő szerrel, pl. 1 sr. formaldehyddel és végül, valamely finoman elosztott festéknek, pl. az anilin-narancs antimontanninvegyületének 50—70 súlyrészét ad- 65 juk hozzá. Az így kapott masszához azután még csekély mennyiségű (körülbelül 2 sr.) zsírkövet is adhatunk. A masszát, alapos elkavarás után, vagy kézzel vagy mechanikai úton, felrakó gé- 70 pek segélyével rakjuk fel kétoldalt a papiros- vagy kéregpapirosszalagra. Ha a massza megszáradt, nyomás alatt eldörzsöljük és simítjuk. Az eldörzsölést és simítást szintén vagy kézzel, vagy mechanikai 75 úton, ismert berendezések, pl. frikciós kalanderek segélyével végezzük, miközben a papiros felülete teljesen homogén külsőt