84967. lajstromszámú szabadalom • Indítóberendezés elektromótorokhoz

^ . Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^ffl® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84967, SZÁM. — VII/g. OSZTÁLY. Inditóberendezés elektromotorokhoz. A. E. G. Union Elektricitáts-Gesellschatt cég' Wien. A bejelentés napja 1321. évi március hó 26-ika. Ausztriai elsőbbsége 1920. évi március hó 31-ike. Az elektromotornak lépcsőzetes indítók segélyével való indítása, ha nagy lendítőtömegeket kell gyorsítani, igen sok időt igényel, különösen akkor, ha az indítás , rövid időközökben megismétlődik. Erre jellegzetes példát képeznek a centrifugamotorok, melyeket sokszor óránként többször kell megindítani, amikor is az indítási idő néhány percre is terjedhet. ) Hogy a kezeléshez szükséges időt lehetőleg megrövidítsék, önműködő indítóberendezéseket alkalmaztak, melyeknél kézzel való rövid beiktató mozgással rugót feszítenek meg, melynek szabaddá váló ener> giája azután a kapcsolóelemnek szükséges mozgásait hozza létre. Emellett az egyes kapcsolóállások a motor áramfelvételétől vagy feszültségétől függőségbe vannak hozva, amihez a feszültség vagy az áram ) által befolyásolt külön kiiktató készülékek szükségesek. Többnyire abból indultak ki, hogy a mozgatóberendezést a tulajdonképeni kapcsolószervvel (az elektromos kontaktusberendej zéssel) teljesen összeolvasszák és másrészt a mozgatóberendezés bizonyos tökéletlenségeinél fogva arra is voltak kényszerítve, hogy a kapcsolószervet ennek megfelelően sajátosan képezzék ki. Az indítóberendezé) seket nagy mértékben megdrágította az, hogy valamennyi részeik számára külön kiképzések voltak szükségesek. Az ismert indítóberendezések további hátránya abban állott, hogy a kiiktatóá szerkezetek nem működtek biztosan és így a berendezés nem teljesíthette célját. Ezen körülmények folytán ily indítóberendezések a gyakorlatban nem tudtak nagyobb mértékben tért hódítani. D A találmányt oly indítóberendezés képezi, melynél az indítóműveletet ugyancsak rövid ideig tartó mozgással vezetjük be ós az energiát rugóban vagy más alkalmas szerkezetben tároljuk, míg a kapcsolószervnek további mozgását a szabaddá váló 45 energia a motor terhelési állapotától függőségben önműködően végzi. A fentemlített hátrányokat azonban különleges intézkedésekkel elkerüljük. A találmány értelmében a mozgatóberendezést kapcsolószervvel 50 (kontaktuskészülékkel) hozzuk összeköttetésbe, mely tekintet nélkül a különleges működtetésre, csak kapcsolástechnikai szempontok szerint van megszerkesztve, tehát az ismert indítók, legcélszerűbben a 55 tetszőleges méretekkel bíró kapcsolóhengeres indítók vagy kontrollerek alakjával bír. Ehhez a mozgatóberendezésnek megfelelő tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Ismeretes, hogy valamely kapcsolószervnek a 60 nyugalmi (kikapcsolási) helyzetből való kimozgatása, különösen hosszabb ideig tartó használaton kívül állás után nagy, mindenesetre azonban lényegesen nagyobb erőkifejezést igényel, mint a további nyu- 65 galmi állásokból való továbbkapcsolás már egyszer megindított mozgásnál. Az ismert önműködő berendezéseknél a kézzel működtetendő emelő és a kapcsolószerv közé vonórugó van iktatva. Ha a találmány ér- 70 telmében kiképezett kapcsolószervhez a szokásos alakú indítót alkalmazunk, akkor a vonórugót oly erősre kellene méretezni, hogy az említett, a nyugalmi (kikapcsolási) állásban fellépő ellenállást is bizton- 75 sággal legyőzze, mert csak így érhetnők el a berendezés üzembiztosságát. Ennek egyrészt az volna a következménye, hogy a rugó megfeszítése az indítóberendezés mindenkori működtetésénél felesleges testi 80