84891. lajstromszámú szabadalom • Hidraulikus kötőanyagnélküli műmassza és eljárás annak előállítására

— 2 — Hajlító szilárdság: Nyomó szilárdság kg./cm2

terhelés: kg./cm'2 1. 65.9 420 2. 20° C-nál 73.4 400 3. 69.88 390 5 4. 62.5 387 5. 60° C-nál 70.4 391 6. 66.5 407 Az ilyen massza előállítási módját példaképen a következőkben ismertetjük: 10 Egy köbméter massza előállítására pl. 250—350 kg. ként, gumigyantát vagy gázszurkot olvadásig hevítünk, azon feltétel mellett, hogy a használt termék azon hőfokoknál, amelyeknek a beton alá lesz 15 vetve, nagyon kemény marad. A folyékony masszához kb. 200° C-nál 1700 kg. kőtörmeléket (Schotter) és kb. 700 kg. mesz kőport adunk és állandó kavarás közben tovább hevítjük. A kapott pépszerű, egy-20 nemű masszát meleg állapotban, mint a közönséges cementbetont, formákba vagy szekrényekbe öntjük, mimellett az kihűlésnél megkeményedik nagy szilárdsági) alakzat képzése mellett, amelynek szilárd-25 sága a közönséges cementbetonét még felül is múlja. A műmasszát más módon is előállíthatjuk, így pl. a durvaszemcsés töltőanyagot, mint amilyen a kőtörmelék, először kb. 30 200° C-ra felhevítjük és azt a szerves kötőanyaghoz és a homokhoz hozzáadjuk; vagy lehet a kötőanyagot a porral előbb összekeverni és a durvaszemcsés anyagot azután hozzáadni. Ügyszintén lehet a kő-35 törmeléket, homokot és a port előbb felmelegíteni és azután a keményszurkot poralakban hozzáaadni. A massza felhasználásának célja szerint lehet a ként, gumit vagy szurkot a kát-40 ránynak, petróleumnak más desztillációs maradékával is helyettesíteni, vagy pedig bitumennel vagy ezen különböző testek átalakulási termékeivel, továbbá természetes vagy mesterséges gyantákkal, feltéve, hogy 45 azok szilárdak, kemények, nem plasztikusak és olvaszthatok, mimellett a termék maga akár merev, akár nem merev lehet. így a gázszurok és más' ilynemű anyagok, amelyek maguk nem nagy szilárd-50 ságot mutatnak, hanem törékenyek és könnyen repednék, olyan masszákat adnak, amelyek jobbak, mint a közönséges cementbetonok. Ezen anyagok fehér, likacsos mészkővel, amely könnyen szétfűré-55 szelhető, széttörhető és durva-, valamint finomszemcsés alakban használható, olyan masszákat adnak, amelyek rendkívül ellentállóak és szilárdak, ami minden további nélkül nem volt előrelátható. Tehát olyan anyagok, amelyek magukban nem 6( nagy szilárdságot mutatnak, nagyon szilárd terméket adnak, ha azok egymással össze vannak keverve. Ezen ténynek pontos oka még nincsen felderítve; fel fogjuk azonban az e célból végzett kísérletekkel 6i deríteni. Elengedhetetlen követelmény, hogy ezek a testek azon hőfoknál, amelynek a beton később alá lesz vetve, teljesen kemények legyenek; ebből következik, hogy ezen 71 testek lágyulási hőfoka fontos tényezőt képez, mivel tőle függ az a hőfok, amelyre a beton felhevíthető, anélkül, hogy ellenállási erejét elveszítené. Feltalálók felismerték, hogy az alkal- 7 mázott kötőszernek fizikai tulajdonságait pontosan meg kell vizsgálni, hogy úgy a találmány tárgyát tevő termék előállításánál, valamint az abból készített tárgyak használatánál hibák elő ne forduljanak. 8 Azt találtuk, hogy az eredménynek elengedhetetlen követelménye olyan kötőszer alkalmazása, amely annál a hőmérsékletnél, amelynél a masszát használjuk, tehát kb. 60—70° C-nál szilárd és kemény ma- 8 rad. Ez a hőmérséklet a legmagasabb, amelynek nyáron a napnak kitett tárgyaknak ellent kell állaniok. Ha pl. csöveket készítünk, akkor kell, hogy azok a, nyári napnak kitehetők le- 9 gyenek, anélkül, hogy alakjukat megváltoztatnák, aminek még akkor sem szabad bekövetkeznie, ha a csöveket egymás íölé rétegezve raktározzuk, mielőtt azokat a vezetékcsatornákban elhelyezzük. Több- 9 tele módszer ismeretes, amellyel a testek lágyulási pontját meghatározhatjuk; ilyen a Lunge- és Köhler-féle higanymódszer (1. Lunge „Die Teer- und Ammoniakindustrie" 555. 1.), továbbá a Kremer- és 1 Sarnow-féle módszer (1. ugyanott 559. 1.). Feltalálók azt találták, hogy hogy ezek a módszerek nagyon pontatlanok, ha kemény szurokról és más hasonló testről van szó. Ezen testek fizikai tulajdonságai- 1 nak tanulmányozásánál kitűnt, hogy azok bizonyos hőmérsékletig egészen kemények és azután félig-folyós (semi-fluid) állapotba mennek át. Ebben az állapotban még keményeknek látszanak és ha a ke- j ménységet a fent említett módszerekkel megvizsgáljuk, úgy tényleg azt lehetne hinni, hogy a lágyulási pont még nem éretett el. Ha azonban az ilyen anyagot, vagy a vele készített műmasszát, mialatt az i még félig-folyós állapotban van, akár csak kis terhelésnek is kitesszük, akkor az