84804. lajstromszámú szabadalom • Akna-kemence mésznek vagy effélének szénpor tüzeléssel való elégetésére

Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁIYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 84804. SZÁM. II/C. OSZTÁLY. Akna-kemence mésznek vagy effélének szénpor tüzeléssel való égetésére. Müller Ferenc építőmester Elbingerode. A bejelentés napja 1922. évi junius hó 14-ike Jelen találmány tárgya mésznek vagy effélének szénportüzeléssel való égetésére szolgáló kemence. A találmány értelmében a szénpor elégetését a mészégetőtér 1 5 elé kapcsolt, külön elégetési kamarákban eszközöljük, melyeket célszerűen az aknafalazaton belül rendezünk el. Ezen kamarákban a szénpor-légkeverék csak nagyon kevés légfölösleggel vagy teljesen vagy 10 redukálva égethető el, azaz elgázosítható és a levegővel keverve a kemencébe vezethető. Ha a szénpor-légkeveréket, amint . ezt javasolták, közvetlenül vezetjük be a mészkővel megtöltött kemencébe, a szén-15 porláng kifejlődésére nem áll elegendő tér rendelkezésre, ami a tökéletlen elégés veszélyét vonja maga után. A hőmérséklet bizonyos esetekben az utána csúszó, hideg mészkő behatása következtében 20 annyira csökkenhet, hogy a szénpor csak részben ég el, gázszegény szén alkalmazása esetén ezen hőmérsékletcsökkenés annyira mehet, hogy a láng megszakad, minek következménye az egyenlőtlen ke-25 menceüzem, nem simára égetett meszet nyerünk és robbanások veszélye is fellép. A szénpornak a kemencébe való közvetlen bevezetése esetén szúrólángok is felléphetnek, melyek a mésznek egyes he-80 lyeken való agyonégetését okozzák és melyek következménye szénsalaknak a falazaton való lerakódása. Mindezen hátrányokat az elkülönített elégési kamarák alkalmazása, melyekben az elégési gá-35 zoknak a mészégető aknába való bevezetése előtt célszerűen redukált elégése megy végbe, teljesen kiküszöböli. A csatolt rajzon a találmány foganatosítási példája látiható az aknafalazatban 40 elrendezett elégési kamarákkal. Az 1. ábra vízszintes keresztmetszetet, a 2. ábra pedig az 1. ábra I—II vonala mentén vett függőleges metszetet mutat. Az (a) kemence ovális keresztmetszetű és abba kívülről négy helyen, a (b) veze- 45 tékeken át, a (c) elégési kamarákból szénpor-lángot fúvatunk be. Minden ilyen kamarából az aknába egymáshoz képest szögben elrendezett, két (d, dl) csatorna vezet, úgy, hogy a láng az aknába nyolc 50 helyen léphet be, miáltal az egész aknakeresztmetszetet egyenletesen fűtjük. A lángokat vezető (d, dl) csatornákban a (h) szabályozó tolókát rendezzük el, hogy a lángot pontosan beállíthassuk; a.55 szénportüzelésnél keletkező szúrólángnak nem szabad az égető aknába behatolnia, mert ez esetben a mész e helyeken elégne. Ez okból a lángot a (c) tüzelőkamarából való kilépési helyén mindenekelőtt az (e) 60 samotkúp segítségével megosztjuk és a (d, dl) csatornákba vezetjük. Ezután a két lángrészt egymástól bizonyos távolságban elrendezett, függőleges (f, fl) falak segítségével vízszintes irányban, majd pe- 65 dig a körteidomú keresztmetszettel bíró, de élben végződő (g) samotoszlopok segítségével függőleges irányban ismételten megosztjuk, úgyhogy a szúróláng tökéletesen feloszlik, miáltal az égetendő anyagnak az 70 aknában a láng belépési helyén való agyonégetését elkerüljük. A (g) samotoszlopokat olvadás ellen léghűtés segítségével védjük, a levegő belépését pedig kívülről tolókák segítségével szabályozzuk. 75 A (g) oszlopokban felmelegedő levegőt a lángba vezetjük be, még pedig (i)-nél, a lángnak az égetőaknába való belépése előtt (2. ábra.), hogy a levegő a gázokkal keveredve lépjen a kemencébe. 80