84645. lajstromszámú szabadalom • Öntött tagozott fűtőtest és eljárás annak előállítására

emellett 2 mffiJig, sőt ennél is kisebbre csökkenthetjük. Minthogy a találmányt képező üreges testek keresztmetszetének alakításánál a 5 fűtőközeg súrlódási ellenállásai a falazatokon a szokásos fűtőtestekkel szemben lényegesen csökkennek, a szabad átáramlási keresztmetszetek megfelelően szűkebbre szabhatók. Ezáltal, hogy emellett az üre-10 ges testeket jobban széjjel toljuk, elegendő teret kapunk a hőkicserélő felületek megrí agyobbítására az üreges testek között lévő tömör összekötő fal alakjában. Ezen összekötő fal kellő méretezése által bár-15 mely kívánt fűtőfelület elérhető. Az üreges testek között lévő összekötő fal, a felület megnagyobítása és a sugárzási viszonyok megjavítása céljából, hullámos vagy többszörösen megtört lehet (4. és 5. ábra), 20 sőt azáltal is növelhető, hogy a két üreges test között a középen a (b) összekötő falra merőlegesen külön (r) tömör bordát rendezünk el (1. és 2. ábra). Ez a harántborda nemcsak fűtéstechni-25 kai, hanem öntéstechnikai tekintetben is kiválóan fontos, minthogy az üreges testek közötti felületszerű összekötő bordának hólyagmentes kiöntését teszi lehetővé. A nem jelentéktelen hossz- és haránt-30 kiterjedésű vékony lemezek öntésénél már önmagában mutatkozó öntéstechnikai nehézségekhez még az is hozzájárul, hogy az öntőformában azon a ponton lép fel erős keresztmetszetszűkítés, ahol a vékony fal .35 az üreges testekkel érintkezik. A radiátorelem egész szélességére kiterjedő beöntőhely, mint azt a radiátor elemen át vett vízszintes keresztmetszet mutatja (2—5. ábrák), egyrészt az üreges testek számára 40 való öntőforma csatornáiba torkollik, ahol aránylag csekély vagy semmi keresztmetszetszűkítés nem lép fel, másrészt pedig a beöntő hely a vékony összekötő borda számára való keskeny, hasítékszerű csator-45 nába is torkollik, ahol viszont rendkívül nagy keresztmetszetcsökkenés lép fel. A folyékony öntöttvas természetszerűleg először a tágabb keresztmetszetek felé ömlik, amelyek a radiátorelemek üreges testei 50 által képeztetnek és ennek megfelelően az összekötő bordákhoz való szűk, hasítékszerű csatornában jelentékeny késleltetést szenved. Ennek az a következménye, hogy itt, különösen két radiátortest között a kö-55 zépvonalban, öntési hibák lépnek fel az ismert hólyagképződésnek megfelelően. Ha azonban a felületszerű (b) összekötőborda közepén a két (al) és (a2) üreges test között, még egy, ezen bordára merőlegesen álló (rl) harántbordát rendezünk el (1. és 60 2. ábra), akkor az üreges tér nem mutatja többé, a beöntő helyen, a veszélyes keresztmetszetszűkítést és a folyékony vas egyidejűleg beömölhet a radiátorelem üreges testeinek falazatait alkotó üreges terekbe, 65 valamint a felületszerű összekötő borda számára való térbe. Hogy a fent 2. alatt felsorolt követelményt teljesíthessük, vagyis, hogy az üreges testek falvastagságát egészen 2 mm-ig 70 csökkenthessük, az üreges testekhez való mag ágyazására és tartására különös gondot kell fordítani. Az itt jelentkező öntéstechnikai nehézségeket eddig azáltal küszöbölték ki, hogy az üreges testeket. '/5 párhuzamos csövek alakjában, a fűtőközeg számára való, viszonylagosan széles harántgyüjtőkhöz csatlakoztatták és ezen csövek belső átmérőjét lehetőleg szűkre szabták. A vékony csőmagokat ekkor szi- 80 lárdan lehetett a harántgyüjtők számára való nagy magmasszákba beágyazni, úgyhogy a csőmagok nem deformálódtak az öntésnél, amit el kell kerülni, nehogy az üreges tereket határoló falvastagságokban 85 egyenetlenségek mutatkozzanak. A radiátorelemeknek leírt alakjainál az imént említett eljárás nem vihető keresztül és így különleges eljárást kell a magok tartására alkalmazni, amely a találmány 90 lényegével és sajátosságával a legszorosabb összefüggésben áll. A magok, a szokásos módon, vasdrótok segélyével tartatnak, melyek a magmaszszához képest lemezke segélyével vannak 95 megtámasztva. A drótok a falazatban a falanyaggal összeolvasztatnak vagy összehegesztetnek. Ha a falvastagság elég nagy, akkor kisebb az a veszély, hogy a drótok beillesztési pontjain tömítetlenségek lép- 101 nek fel a falazatban. Igen kis falvastagságoknál azonban a megtámasztó drótoknak a falanyaggal való öszeolvadása, illetve összehegedése általánosságban tökéletlen és mindig meg van annak a veszélye, hogy 10; likacsos vagy tömítetlen falrészek keletkeznek. Ezt a hátrányt úgy kerüljük el, hogy a találmány értelmében, a radiátor üreges testeinek falvastagságát, a támasztó dró- n< tok csatlakozási pontjain és csakis ezeken a pontokon, megnagyobbítjuk azáltal, hogy itt befelé irányuló, vagy a falazatból kiálló, orrszerű nyúlványokat vagy bordákat képezünk ki. A gyakorlatban ez vagy llí úgy történik, hogy, mint azt a 6. ábra mu-