84602. lajstromszámú szabadalom • Eljárás veteményes felületek mesterséges esőztetésére

Ezen folyamat lényegét a szórófúvókákkal dolgozó szokásos rendszerek sem ismerték fel, miután ezek mind 0.8—1.5 mm csapadékmennyiséget alkalmaznak, hacsak S nem használnak helytállóan lefektetett csöveket és ennek folytán nem érdekük az esőztetővezeték gyors átfektetése. Hartmann sem ébredt említett szabadalmi leírásában ezen folyamat fontosságának tu-10 datára, miután túlságosan magas számokat ad meg, de a forgó pázsitpermetezők is tökéletlenek ezen tekintetben, miután forgássebességük oly nagy, hogy hatás tekintetében gyakorlatilag a szórófuvókák-15 kai egyenlők. Épígy az összes említett és egyébként ismeretes esőztetőtelepek nem ismerték -fel a víz előmelegítésének fontosságát. Ismeretesek ugyan oly amerikai javas-20 latok, melyek értelmében a víz az esőztetés előtt kazánban hevítés által előmelegíttetik, azonban ezen javaslatok nem tekinthetők komolyaknak. A víz gazdaságilag egyedül lehetséges előmelegítését csakis- a le-25 vegő eszközölheti. Ennek feltétele, mint már előbb röviden említettük, hogy vándorló csősugaraknál a sugarak ne mozogjanak olyan lassan tova, hogy a mindenkori légrétegből túlságosan sok párolgási 30 hőt vonjanak el, azonfelül pedig a legelső helyre is csak akkor térjenek vissza, ha ennek légrétege kicserélődés által ismét megfelelően előmelegedett. A felmelegedés kérdése az időegységenkénti csapadék-35 mennyiség kérdésével annyiban van szoros összefüggésben, amennyiben használható előmelegedés egyáltalában csakis csekély csapadékmennyiségek esetén lehetséges, még akkor is, ha a fenti szempontokat 40 figyelembe vesszük. Beható gyakorlati kísérletek már most a következő eredményeket szolgáltatták: A csapadékmennyiségnek az összes nem tisztán homokos talajok számára percen-45 kint 0.5 mm mennyiséget meghaladnia nem szabad, azonban lehetőleg 0.2—0.3 mm közelében legyen; ezen szám alatti menynyiségek nem ártanak, azonban tovamozgatható esőztetőtelep napi teljesítményét 50 túlságosan csökkentik. Ezen a talaj nyelőképességéhez alkalmazkodó csapadékmennyiségeknél a sugár visszatérése eredeti helyéhez ne történjék meg 5 másodperc lefolyásán belül, nyugvó 55 levegő esetén lehetőleg ne 10 másodpercen belül. Az elmozdítható esősáv legegyszerűbb alakjánál, a forgó sugárnál, a kilépő sugár visszaható nyomása által való tovamozgatásról le kell mondanunk. Lehet ugyan 60 alapelvileg a sugár megfelelően ferde beállítása által a visszaható nyomást anynyira csökkenteni, hogy csakis egy kilépő sugárnál egy forgást legfeljebb 5 másodperc alatt, egymással szemben kilépő két 65 sugárnál pedig 10 másodperc alatt érjünk el; beható kísérletek azonban azt igazolták, hogy ezen esetben már a súrlódási ellenállás csekély megnövekedései is elégségesek arra, hogy a berendezést megállítsák 70 és a talajnak ennek folytán beálló víztúlterhelése által a talajnak ártsanak. A vándorló esősáv ezen rendszerének használható foganatosítási alakját az 1. ábra mutatja. 75 (a) a víz hozzávezetésére szolgáló cső, (b) a forgó fej, (c) az e két rész közötti hézag. A forgó (b) részen a (c) csigakerék van elrendezve, melyet a (d) csiga útján az (e) turbinakerék hajt meg, amelyet az (f) fú- 80 vókából kilépő (g) vízsugár ér. Ezen (g) sugárvizet a turbinakerék lapátjai eléggé finoman elporlasztják és ezáltal a belső forgáskör benedvesíttetik, míg a (h) főfúvókák a külső forgáskör benedvesítését 85 eszközlik. A csigaáttétel kellő kiválasztása és az (f) fúvóka előtt beiktatott szabályozó csap által a (b) részt helyes fordulatszámra állíthatjuk be. A 2. ábrán látható foganatosítás! alak- 90 nál az esőztetett felület alakja nem kör, hanem négyszög, amennyiben megfelelő elosztású fúvókákkal ellátott cső saját tengelye, vagy ez utóbbival párhuzamos tengely körül forog; (a) jelenti a forgó csövet, 95 amelyből a kévealakú (b) vízsugarak lépnek ki, melyek egy bizonyos helyzetben a nagyjából négyszögalakú (c, d, e, f) felületet esőztetik. A vízkévék (b)-ből (bl)-en át (b2)-be mozognak át és erre visszatér- 100 nek (2. ábra), ami által a nagyobb (c, g, h, f) felületet esőztetik. A következő gyakorlati számokat adjuk meg: Ha a víznyomás a fúvókán 10 mm, he- 105 lyes fuvókaalakot feltételezve, körülbelül 7 m hajítási távolságot érhetünk el; az esőztetett sáv tehát körülbelül 14 m széles. A cső alkalmas lengési száma az, melynél egy lengés legkisebb ideje 5—10 má- 110 sodperc (a levegő mozgása szerint), legnagyobb lengési ideje pedig 3 perc.