84519. lajstromszámú szabadalom • Sinkötés

Megjelent 1934. évi május hó 87-én. , MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIKÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84519. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Sínkötés. Stojanov Milán százados Debrecen. A bejelentés napja 1921. évi december hó 10-ike. Jelen találmány tárgya újfajta sínkö­tés, melynek lényege abban áll, hogy egy­felől a síngerincek egymást nagyobb hosszban átlapolják, másfelől pedig a 5 kötés helyén a síngerincet közrefogó le­mezek a sínfej és síntalp között vezetve vannak azon célból, hogy függélyes irányban az összekötött sínek között benső kapcsolat álljon fenn, miáltal a 10 kocsikerekeknek a sínkötési helyeken való áthaladásakor keletkező zökkenéa lényegesen csökken. Ezáltal kiméltetik az alépítmény és kiméltetnek a vasúti járművek, végül pedig az utazás kelle-L5 mesebbé válik. A rajzon több példaképeni kiviteli alakja látható jelen találmánynak, me­lyektől annak lényegének változtatása nélkül számos eltérés is képzelhető. 20 1. ábra a sínkötés oldalnézetét, 2. ábra a csatlakozó részek távlati ké-Pót, 3., 4. ábrák metszeteket 1. ábra A—B. ill. C—D vonalai szerint, míg 35 5—8. ábrák az 1. ábra szerinti megol­dásnak különböző változatait mutatják. Az 1—4. ábrák szerinti kiviteli alak­nál az egyik (E) sínvéghez a gerincből két oldalt a Cg') sínfej és (i') síntalp kö-50 zötti magasságban (k) vastagodások nő­nek ki, melyek a (g") sínfej ütköző-he­lyen túl (k', k') villaszerű nyúlványok­ban folytatódnak, melyek a másik (F) • sínvég (h) gerincét fogják közre. A (k) 55 vastagodások kiindulási helyétől az (E) sínnek talpa hiányzik. Ezzel szemben az (F) sínnek (i) talpa ós (h) gerince meg van hosszabbítva. Jelen kiviteli alaknál az (F) sínnek ezen meghosszabbított (h") K) gerincrésze a sínfejet és síntalpat össze­kötő ferde vonalban lejt. <(2. ábra jobb oldala.) A (h") gerincrésznek megfelelően a (E) sínrésznek a (k) vastagodások ko­zöt (k") bevágása van, vagyis ezsn a helyen az (E) sínrésznek a gerince hiány- 45 zik. olykép, hogy a sínvégek összeillesz­tésekor 1. ábrán látható módon a (h", k") gerincrészek egymáson felfekszenek, vagyis a csatlakozó sínek gerincei egy­mást nagyobb hosszban átlapolják. Ezen 50 hosszt előnyös két (1) talpfa távolságá­ban állapítani meg, mikor is az egyik (1) talpfa a (g, g') sínfejek (g") ütköző­helye alá jut, a másiik (1) talpfa pedig az (i, i') síntalpak (i") ütközőhelye alá jut. 55 A (k') nyúlványok a (h) síngerinccel (n) csavarok útján kapcsolhatók össze ismert módon olykép, hogy a síneknek hőtágu­lás okozta viszonylagos eltolódása ne gá­toltassék. Ugyanezen okból a sínfejek és 60 síntalpak (g", i") ütközőhelyein csekély hézag van. Az 5, ábra szerinti változatnál az (F') sínnek (h") gerinctoldata éppen ellenkező irányban lejt, mint az 1. ábránál. Ennek 65 megfelelően az (i", g") ütközőihelyek el­lentétes helyzetűek, mint az 1. ábránál és a (k") bevágás fölülről lefelé nyúlik be a (k) vastagodások közé. Ezen ábrán (h'") pont-vonalkázott szaggatott vonal- 70 lal egy másik megoldási mód is van fel­tüntetve, amely szerint a síngerincek egymást átlapolhatják. Ezen (h'") válasz­tóvonal a síngerinceket mintegy közé­pen felezi és nem ferde, hanem a síntalp- 75 pal párhuzamos. A 6—8. ábrák szerinti kiviteli alakok­nak alapgondolata az, hogy a (k) vasta­godásoknak és (k') nyúlványoknak a ren­des sínvégeken való kiképzése nehézsé- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom