84347. lajstromszámú szabadalom • Önműködő elektromos szabályozó

Megjelent 1934. évi junius li ó 206 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84347. SZÁM. — VIIL/g. OSZTÁLY. Önműködő' elektromos szabályozó. Gehrig' Jóst hivatalnok Bern. Pótszabadalom a 78688. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1919. évi április hó 9-ike. Svájci elsőbbsége 1918. évi március hó 23-ika. A 78688. számú törzsszabadalomban ön­működő elektromos szabályozó van véde­lem alá helyezve gépek és áramkörök fe­szültségének vagy áramának szabályozá-5 sár a, melynél a szabályozás gerjesztő el­lenállás váltakozó bekapcsolásával és rövidrezárásával oly módon történik, hogy a kapcsoló kontaktusok tetszőleges mechanikai vagy elektromechanikai meg-10 hajtás útján, meghatározott amplitúdójú lengő mozgásba hozott kontaktusból és ellenkontaktusból állnak. Ilyfajta szabályozóknál a kapcsoló kon­taktusokon fellépő szikrázást azáltal csök-15 kenthetjük, hogy a kapcsolandó elektro­mos teljesítményeket több kontaktusra osztjuk el. Ez pl. oly módon történhet, hogy a szabályozó ellenállást több sorba kapcsolt részellenállásra osztjuk meg, me-20 iyeknek mindegyike külön, egy-egy kon­taktuspár által váltakozva bekapcsoltatik és rövidrezáratik. Ezen esetben minden egyes kontaktus­párra az egész szabályozandó áram, de a 25 szabályozó ellenállásra jutó feszültség­esésnek csak egy része esik. Egy másik esetben a kapcsolási teljesítmény meg­osztása oly módon történik, hogy a szabá­lyozandó áramkört megfelelő számú kü~ 30 lönválasztott szabályozó részellenállással bíró, több párhuzamos ágra osztjuk, úgy hogy egy kontaktuspárra ugyan a teljes feszültségesés, de az egész szabályozandó áramnak csak egy része esik. Végül a két 35 megosztási módot kombinálhatjuk is és szükség szerint úgy a kapcsolandó feszült­ségesést, mint az egy kontaktuspárra eső áramot tetszőlegesen csökkenthetjük. A jelen találmány lényege már most az, hogy a szabályozó különböző kapcsoló- 40 kontaktuspárjainak nyitó- és zárómozgá­sai nem, mint eddig, egyidejűleg, vagy tetszőleges, szabálytalanul egymás után következő intervallumokban, hanem bizo­nyos állandó, meghatározott fázissorrend- 45 ben következnek egymás után. Az egymásután működő kapcsoló kon­taktusok aequivalens mozgásai közötti relatív intervallumoknak, illetve vala­mennyi kontaktuspár harmonikus rezgés- 50 nek tekintett kapcsolómozgásai fázis­különbségeinek megválasztása a szabályo­zandó áramkör sajátos szabályozási fel­tételeitől függ. A legfontosabb eset azon­ban az, melynél az elrendezés olyan, hogy 55 az intervallumok, illetve a kontaktusmoz­gások közötti fáziskülönbségek egyenlő nagyok. A szabályozásnak ezen berendezés által eszközölt lényeges javítása a szabályozó- 60 részellenállások egyidejű kapcsolásával szemben abban áll, hogy a szabályozott áramnak az ezen szabályozási mód mel­lett elkerülhetetlen pulzálása egyrészt csökken, másrészt pedig annak frekven- 65 ciája a szabályozó körhöz, mint egészhez képest, a kontaktuspárok számának meg­felelően növekszik. Mindkét körülmény, nevezetesen a pul­zálások amplitúdójának csökkentése, vala- 70 mint azoknak nagyobb frekvenciája bizo­nyos áramköröknél, főleg azonban elek­tromos izzóféuynél, a legnagyobb fontos­ságú, miután mindkét körülmény az al­kalmazási körzetet, melyen belül a szabá- 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom