84323. lajstromszámú szabadalom • Elektromágnesek számára való mágneses anyag és eljárás annak kezelésére
— 108 — lete" van, vagyis ha azt a rendes hőmérsékletről mind magasabb és magasabb hőmérsékletre hevítjük, úgy permeabilitása egy legmagasabb pontig növekedik, 5 majd azután csökken és nagyon gyorsan megszűnik. Ezt a legmagasabb hőmérsékletet „kritikus hőmérsékletnek" nevezzük és a találmány tárgyát tevő anyagra vonatkozólag kitűnt, hogy jelentékenyen 10 900 C° alatt fekszik, azonban a különböző összetételek szerint változik. Általában azt mondhatni, hogy a kritikus vagy mágneses átmeneti hőmérséklet 500 vagy 600 C° körül fekszik, de lehet valamivel 15 több vagy kevesebb. A vizsgálandó próbatekercset körülbelül 900 C°-on áthevítjük és elég hosszú ideig ezen hőmérsékleten tartjuk, hogy az kívül és belül egyenletes hőmérsékle-20 tet vegyen fel, mire lassan a kritikus hőmérsékletre hűtjük, amely 55—80%-os nikkeltartalmú vasnikkelötvözet számára 550 és 625 Co ! között fekszik. Nem hátrányos, ha a próbadarabot 900 C° nál vala-25 mivel magasabbra hevítjük, ily módon kellő magas hőmérséklet felvétele biztosítható. A 900 C°-ról a kritikus hőmérsékletig való lehűtés mértéke fokozatos és mintegy húsz perc szükséges ezen műve-30 lethez, ha a tekercsnek az előzőkben megadott méretei vannak. A túllassú lehűtés ezen munkaszakasz alatt nem káros. A próbadarabot ezután a kritikus hőmérsékletről gyorsan, de nem túlgvorsan a 35 mágneses átmeneti hőmérsékletnél kisebb hőmérsékletre, mintegy 300 C°-ra hűtjük le. A hűtésnek nem szabad oly gyorsan történnie, hogy belső feszültségek és igénybevételek lépjenek fel, ami kisebb 40 permeabilitást eredményez, mint aminő a lehetséges legnagyobb elérhető érték, másrészt azonban a lehűtést oly gyorsan kell foganatosítani, hogy a rendes hőmérsékletnél a legnagyobb permeabilitás mutatkoz-45 zék. Tegyük fel. hogy azonos próbadarabok sorozatával végzünk vizsgálatot, amelyeket azonos módon a kritikus hőmérsékletig hevítünk és azután ezen ponttól különböző 50 mértékben 300 C°-ig lehűtünk. Ezen ponttól a próbadarabokat a rendes hőmérsékletig tetszőleges alkalmas módon lehűtjük, mire az ily módon kezelt próbadarabokat vizsgálatnak vetjük alá, annak megállapí-55 tása végett, melyik permeabilitás a legnagyobb. Oly esetekben, amidőn gyakorlati okoknál fogva vizsgálati célokra több próbadarab nem készíthető, egy próbadarab is elégséges, amelyet az előzőkben ismertetett hőkezelésnek több ízben vetünk 60 alá és lehűtünk a kritikus hőmérsékletről 300 C°-ra. Ezek az eredmények az eljárás gyakorlati foganatosításánál is elérhetők. A vizsgálatok eredménye felvilágosítást nyújt arról, hogy a kritikus hőmérséklet- 65 ről 300 C°-ig milyen mértékű lehűtés szükséges, hogy a kívánt permeabilitást kapjuk. E tekintetben megjegyzendő, hogy bizonyos célokra nem szükséges vagy nem kívánatos a legnagyobbfokú permeabilitás 70 és így az előzőkben ismertetett vizsgálatok útján oly fokú lehűlés határozható meg, amely azon permeabilitást eredményezi, amely az összes követelményeknek eleget tesz. 7 5 A vizsgálatok végzésénél az 1. ábrában feltüntetett görbék hasznos szolgálatot tesznek. Ezek a görbék oly vasnikkelösszetételre vonatkoznak, amelynek nikkeltartalma 70% és amelyet (H = 0.03) állandó g0 mágnesező erő behatásának teszünk ki, mini ellett ezen ötvözetet az abszcisszán megadott hőmérsékleteknek megfelelően hevítjük, míg a permeabilitás értékei ordináták gyanánt vannak felvive. Az ismertetett 85 módon az (R) görbét kapjuk, ha a kritikus hőmérsékletről körülbelül 300 C°-ra való lehűlés folyamata a legjobb volt, másrészt, ha a lehűlés túlgyorsan vagy túllassan ment végbe, az (S) görbét kapjuk. Ez azt 90 jelenti, hogy olyan ötvözetnél, amely nagyfokú permeabilitást vett fel, az (R) görbe mérsékelt hőmérsékleteknél nagyértékű indukciót mutat, azonban amint (P)-nél látható, közbenső legkisebb értékre 95 csökken, mielőtt az ismert legnagyobb (Q) értékhez jut, amely megelőzi a kritikus hőmérséklet elérését, amely a felvett esetben körülbelül 600 C°. Ha a kívánt permeabilitás nem keletkezik, akkor az 100 (S) görbe szerint nincsen (P)-nél közbenső legkisebb érték. A próbadarabok sorozatának különböző folyamatoknál való vizsgálata útján a kellő folyamat könnyen meghatározható, ha a vizsgálat az (R) görbé- 105 bez hasonló görbét ad, amelynek közbenső legkisebb értéke van, úgymint (P)-nél és nem kapunk az (S) görbéhez hasonló görbét, amelynek nincsen ily közbenső legkisebb értéke. Kis gyakorlat mellett képe- no sek vagyunk nagyon gyorsan felismerni azon munkafolyamatot, amely a legjobb eredményt adja. A nikkel ós vas keverési aránya gyanánt 78.5 és 21.5 %-ot adtunk meg, mint 115 amely a találmány tárgyát tevő mágneses
