84232. lajstromszámú szabadalom • Fékrudazat
dugattyúja még tovább- működik. Az egyidejűleg jobbfelé mozgó (7) kengyel már most kiemeli a (8) ütközőtuskót a (10) tengely ékalakú bevágásából, mely tengely 5 azután, a (12) excenter forgató nyomatékának hatása alatt, addig forog, míg a rudazat üres járata közben a (12) excenter és a (3) emelő között megnövekedett rést az excenter ki nem töltötte, azazs míg a (12) 10 excenter a (3) emelőre fel nem fekszik. A (3) emelő már most a (12) excentert a (.10) tengely mozgatható ágyazása folytán, a helytálló (14) felfekvési felülethez szorítja, amikor is a (12) excenter és a (3) 15 emelő közötti érintkezési pont szolgál forgáspont gyanánt a fékezési periódus utolsó részében, amikor a tulaj donképeni. erőnyílvánulás fellép. A féknyomás tekintetében tehát az az áttételi viszony mérv-20 adó, melyet a (12) excenternek a (10) tengely négyszögletes részén elfoglalt pillanatnyi állása megállapít. Miután ennek az excenternek állása a jármű bruttósúlya szerint igazodik és ezzel változik, a 25 fékezőhatás is, a szükséghez képest, különböző mérvű lesz. Ha a fékdugattyú ereje csökken, akkor első sorban a (3) emelő a (12) excenterrel való érintkezési pontja körül visszafelé 80 fcrog, mimellett a kerékabroncsra gyakorolt féktuskónyömás csökken; ezt követőleg a (3) emelő, még féktuskóknak a kerekekhez simuló helyzeténél, a (4) csap körül, balra leng. Ezáltal megszűnik a (3) 85 emelő és a (12) excenter közötti érintkezés. Az excenter a 2. ábrában szemléltetett, normálisan megemelt helyzetéibe tér vissza, miután a (7) kengyelben elrendezett (8) ütközőtuskó (ék) időközben ismét 40 a' (10) tengely ékalakú kivágására támaszkodott és ezt a tengelyt normális helyzetébe visszaforgatta. Ennek megtörténte után a (10) tengely nem foroghat tovább és a (7) kengyel sem mozoghat tovább bal 45 felé. Ennek következtében ezen időponttól kezdve ismét a (6) esap alkotjla a forgáspontot a (3) emelő további lengő mozgása közben, mindaddig, míg a lazítási folyamat bé nem fejeződött. A féktuskók a ke-50 rékabroncsra leemelődnek és a lazítási helyzetet veszik fel. Miután a fék lazított helyzetéiben a (9) rugó a (10) tengelyt (13) csapágyaiban balra húzza, a (12) excenter a helytálló (14) 55 felfekvési felülettől csekély mértékben leemelődik. Az excenter tehát könnyen fog eltolódni a (10) tengely négyszögletes részén és ennek következtében minden nehézség nélkül veszi fel a kocsi mindenkori 60 terhelésének megfelelő helyzetet. A kézi emelőhöz vezető (15) rúd nem mozog, ha a féket fékdugattyú működteti, mert eközben a (16) orsó a (15) rúd hosszhasítékában eltolódik. Ha a fékezés kézzel történik, akkor viszont a (2) orsó a fékhengerhez ve- 6í zető, ezen esetben nyugalomban maradó (1) vonórúd ha sí tékában tolódik el. A 4—6. ábrák ennek a berendezésnek másik foganatosítási alakját, a fék meghúzott állapotában szemléltetik, mely az 7< előbb ismertetett foganatosítási alaktól csak abban különbözik, hogy a (9) rugó nem a (7) kengyelre, hanem a (4) és (6) csapok között, közvetlenül a fékemelőre hat. Ennek a berendezésnek működési 7í módja ugyanolyan, mint az előbbié. A (3) emelő, a (9) rugó elégtelen iniciális feszültségét feltételezve, először is a (6) csap körül fog elforogni és a féktuskóknak a kerekekre való felfekvése után, a (9) rugó 8( további megfeszítése mellett, jobbra fog kilengeni. Ekkor azután a (7) kengyel a (8) ütköző tuskóval jobbfélé fog kitérni és a (10) tengely a rajta elhelyezett, hosszirányban eltolható excenter súlyának ha- 8£ tása alatt úgy forog el, hogy az excenter a (3) emelőre támaszkodik és annak forgáspontját alkotja, A 7—8. ábrákban a szerkezetnek harmadik foganatosítási alakja van szemléltetve, 9C ugyancsak a fék lazított helyzetében, mely az előbbiektől abban különbözik, hogy a (12) excenter nem csak akkor kezd lefelé sülyedni a lazítási helyzetből, amikor a féktuskók a kerekeken fekszenek, hanem 9£ a (3) fékemelő mozgásának kezdetével egyidejűleg. Ezt azáltal érjük el, hogy a (10) tengelynek a (3) fékemelő által való mozgatása nem a (6) csapról történik, mely maga is csak akkor kezd mozogni, amikor ic a féktuskók már a kerekekhez szorultak, hanem a féíkemelőnek egy azi (1) és (15) rudakhoz közelített pontjáról, mely tehát a fék működésével egyidejűleg kezd mozogni. A (3) fékemelő és a (10) tengely ic közötti összeköttetést ezen esetben célszerűen a (10) tengelyen rögzített (18) forgattyú és a (19) tolórúd létesíti. Ez utóbbi a forgattyúcsapnál hasítékkal van ellátva, úgy, hogy a (3) fékemelő a fékdugattyú y erejének hatása alatt a (12) excenter bekapcsolása után is tovább mozoghat. A (6) csap, ennél a foganatosítási alaknál, a helytálló (20) vezető lemez hasítékában, vagy más megfelelő módon van vezetve és 11 a (3) fékemelőre ható erős (17) rugó és a (9) gyengébb rugó segélyével, mely ezen esetben más lehetőség bemutatása céljából, közvetlenül az (5) féknyomórúdra hat, mindaddig a (20) lemez hasítékának bál- 12
