84134. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasuti kikapcsoló

^ Megjelent 1934. évi junius hó l-én» MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 84134. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Önműködő vasúti kocsikapcsoló. Rosenfeld Adolf kereskedő Kisvárdán. A bejelentés napja 1921. évi jnlius hó 23-ika. A jelen találmány a vasúti koesikapcsolók azon fajtájára vonatkozik, amelynél az összekapcsolás előkészítése, vagyis a kapcsolószerveknek a kapcsolásra alkalmas helyzetbe való előzetes beállítása, valamint a szétkapcsolás a kocsi egyik vagy másik oldala felől kézzel, a tényleges öszszekapcsolódás ellenben (a vonat üzemi állapotának előidézésekor) teljesen önműködően megy végbe. A találmány tárgya az eddigi ily kocsikapcsolókkal szemben, melyek rendszerint bonyolult kiképzésű, nagyméretű és költséges kapcsolóhorgokból vagy hasonló fülekből stb., illetve nagyszámú alkatrészt tartalmazó csuklós rudazatokból állottak, olcsón előállítható egyszerű és csekélyszámú alkatrészeivel, valamint biztos működésével és könnyű kezelhetőségével tűnik ki. A találmány lényege mindenekelőtt a kocsira csuklósan felerősített, horogalakúan meggörbített végű, célszerűen egyenes egyszerű rúdból és a kocsi hossztengelyére merőleges vízszintes harántrúdból áll, ahol is az egyik kocsi horgos rúdja a szembenálló kocsi harántrúdjávai kapcsolódik, így tehát a kettős kapcsolás főrészeit négy egyszerű rúd alkotja, mimellett még csak arról kell gondoskodnunk, hogy a harántrúd a be- és kikapcsolásnak megfelelő helyzetekben ágyazható, illetve a bekapcsolt állapotban oldhatóan rögzíthető legyen. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának két példaképpeni foganatosítási alakja van (feltüntetve. Az 1. ábra a kocsikapcsoló oldalnézete és részben (függélyes metszete, ahol is a horgos rudak egyikének vége eltörten van rajzolva. A 2. ábra előlnézet, a 40 3. ábrán a harántrudat a bekapcsolt helyzetben való rögzítésére szolgáló szerkezet másik foganatosítási alakja látható nagyobbléptékű , részleges oldalnézetben, illetve függélyes metszetben. A 45 4. ábra a harántrudat a saját hosszirányában való elmozgás ellen biztosító szerkezetnek egy másik foganatosítási alakját mutatja részleges elölnézetben. Az 1. és 2. ábrák szerint mindegyik kocsi 50 (1) ütközőinek (2) hüvelyei között a kocsiszélesség közepe táján a (4) rúd van (3)-nál csuklósan, pl. gömbcsukló segélyével, felerősítve, ahol is a (4) rúd felfelé szabadon kilengethető, a lefelé való kilengést azon- 55 ban célszerűen határoljuk és pedig a jelen esetben a (4) rúdnak harántirányú (5) ütköző nyúlványával, mely pl. a (3) csukló ágyazatával egyesített kis helytálló (6) horogba vagy máseffélébe fekszik be. qq Mindegyik :(4) rúd külső vége (7) horog alakjában van kiképezve, mely horog a vízszintes (8) harántrúddal kapcsolódhatik. A (8) harántrúdnak két különböző hely- 65 zete van: az egyik (a rajzon feltüntetett) helyzet az, mely a bekapcsolás előkészítésének felel meg, vagyis amelyben a (7) horog a (8) rúddal kapcsolódhatik, mihelyt a kocsik >a szokásos módon a vonat húzó- 70 erejének hatása alatt az 1. ábrán feltüntetett helyzetből (amelyben az (1) ütközők összeérnek) egymástól kissé eltávolodnak. A (8) harántrúd a szóbanforgó helyzetben a kocsira felerősített (9) tartóknak vagy 75 vezetékeknek felső (10) vájatába fekszik be, míg a kikapcsolt helyzetben a (8) ha-