84096. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholok és alkoholszármazékok előállítására

Megjelent 1934. évi junius hó 369-én. MAGYAR KIRÁLYI jKKraK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84096. SZÁM. — IVH/1. OSZTÁLY. Eljárás alkoholok- és alkoholszáimazékok előállítására. Georg" Schicht A. G. cég" és dr. Grüi* Adolf fő vegyész Aussig. A bejelentés napja 1918. évi julius hó 17-ike. Ausztriai elsőbbsége 1917. évi junius hó 26-ika. Szénhidrogéneknek alkoholokká való átalakítása eddig csak közvetett úton sikerült, amennyiben a szénhidrogéneket klórozták és a klóratómot hidroxilcsoporttal 5 helyettesítették. Ezt a körülményes reakciósorozaitot javaslatba hozták ugyan már alkoholok (de csak az alacsonyabb rendű alkoholok, különösen izoamilalkohol, illetve amilacetat) előállítására, az eljárás 10 azonban számos kémiai és műszaki nehéz -ségre való tekintettel, nem talált gyakorlati alkalmazásra. Az alifás sorozathoz tartozó szénhidrogéneknek alkoholokká való közvetlen átalakítása, annak ellenére, 15 hogy ez műszaki szempontból igen kívánatos volna, eddig lehetetlennek látszott és az említett szénhidrogénekről azt tételezték fel, hogy aifinitásuk különösen csekély. Erre utal különben a paraffin cso-20 portcinevezés is. így pl. a szerves kémiának Meyer ós Jacobsen tollából származó, mórvadónak tekintett nagy tankönyvében (I. kötet 165. oldal „Chemisches Verhalten der Grenzkohlenwasserstoffe") a követke-25 zőket olvashatjuk: „Viselkedésüket kémiai szempontból az jellemzi, hogy egyébként igen erélyesen ható reagensekkel szemben aránylag nagy ellenállóképességet tanúsítanak." Annál meglepőbb az a megfigye-30 lésünk, hogy ezen szénhidrogének alkalmas feltételek mellett nemcsak „egyébként igen erélyesen ható reagensekkel", hanem magával a nehezen reakcióba lépő molekuláris oxigénnel is oxidálhatók. Még 35 az sem szükséges, hogy az oxigént magasabb koncentrációban alkalmazzuk, mint amilyenben azt a légköri levegő tartalmazza és éppily kevéssé van szükség arra, hogy a reakciót oxigénátvivő anyagok út-40 ján katalitosan indítsuk meg, minthogy a reakció már akkor is fellép, ha a felhevített szénhidrogénbe huzamosabb ideig levegőt vezetünk. A reakció feltétlenül biztos megállapítására az eljárást nemcsak a természetes petróleum-, illetve paraffinszénhidrogénekkel vittük keresztül, hanem tiszta, szintetikus szénhidrogénnel is ellenőriztük. Kísérleteket végeztünk oly készülékekben, melyek fémalkatrészeket egyálta- 50' Iában nem tartalmaznak, oly célból, hogy a reakciónak katalitos segédeszközöktől való függetlenségét megállapítsuk. így pl. 100 g. pentatriakontant be- és elvezetőcsővekkel ellátott egyszerű üveghengerek- 55 ben kb. 200°-ra hevítettünk és hosszabb ideig (24 óra hoszat vagy még tovább) száraz vagy nedves levegő mérsékelt áramával kezeltük.. A légáram bizonyos menynyiségű mellékterméket visz magával; ez 60 a mennyiség azonban a leghosszabb ideig tartó kezelés esetében sem több az alkalmazott anyag néhány súlyszázalékánál. A készülék tartalma az oxidálás befejeztónél, illetve megszakításánál, az elkerülhe- 65 teílen színváltozástól eltekintve, változatlannak látszik és a reakciótermék olvadáspontja is csak néhány fokkal (kereskedelmi paraffinoknál 1—2 fokkal) fekszik a kiindulási anyagé alatt. A vegyi vizsga- 70 lat azonban azt mutatja, hogy mélyreható változás, az anyag oxidálása, ment végbe. A termékek ugyanis igen jelentékeny hidroxilszámokat mutatnak. így pl. már a pentatriakontannal végzett első kísérlet 75 alkalmával 60-nál magasabb hidroxilszámot állapítottunk meg, mely a kiindulási anyag nagy molekulaszámára való tekintettel, meglepően magas. (A keletkező alkoholok molekulaszáma mindenesetre ki- 80