84036. lajstromszámú szabadalom • Forgóékes tengelykapcsoló

— 114 — 1. ábrán keresztmetszetben s a 2. ábrán hosszmetszetben. A 3—6. ábrák az 1. ábrának megfelelő keresztmetszetek, azonban az egyes részekf> nek különféle helyzeteiben. Az (a) tengely a (b) hüvely révén hajtandó. Pl. az (a) tengely egy sajtónak a hajtótengelye, míg a (b) hüvely a szíjkorongként kiképezett lendítőkerék (b') 10 agyán belül fekszik és az utóbbival (b2)nél (2. ábra) össze van ékelve. A (c) forgóék magában véve ismert módon az (a) tengelyben akként van ágyazva, hogy (e') karjának elforgatásakor behatol a (b) hü-15 vely (c2) menesztőhornyainak egyikébe. Amint a (d') emelőt (d2) csapja körül pl. a lábítóval lefelé mozgatható (d) rúd közvetítésével lefelé lendítjük, a (c') kar szabaddá válik s a (c) forgóék (c3) rugójának •20 hatása alatt a beiktatás értelmében elf c rog. Az (e) akasztókilincs az (a) tengely végére illesztett és vele (f') ékek révén kapcsolt úgynevezett (f) tengelysüvegben van •25 ágyazva s kifelé hat olyképen, hogy a lendítőkerék (b') agyában vagy evvel kapcsolatos külön gyűrűben alkalmazott (e') vájatok egyikébe kapaszkodhatik. Az akasztókilincset (e2) rugó kifelé tolni törekszik. 80 Az akasztókilincsnek jobboldali csapja egy (g) fedőlemezen keresztülnyúlik (2. ábra) és kívül kulcs ráillesztésére alkalmas (e3) négyszögletes toldattal van ellátva. Ugyanígy a (c) forgóék is keresztülhatol a (g) •35 fedőlemezen és ugyancsak (c4) négyszögletes kulcsmaggal van felszerelve. Az (f) tengelysüveg és (g) fedőlemez között hagyott térközben van a bevezetésben említett, a forgóék és az (e) kilincs között •40 kapcsolatot létesítő, közbenső (h) kilincs elrendezve, amely kétkarú emelő módjára a (h') csap körül foroghat és (h2) rugó hatása alatt a (c) kapcsolóéknek (h3) lapos felületéhez szorul. Az 1. ábrán látható bekapcsolt helyzetben a (h) kilincs az (e) akaszítókilinesne'k (e4) nyúlványát hátulról átfogja s így az (e) kilincset kiiktatott állásában fogva tartja. A (h) kilincsnek (h') csapja szintén (h4) -50 négyszögletes kulcsmaggal van a (g) fedőlemezen kívül ellátva. Ha a kapcsolót a (d') emelő lefelé mozgatásával beiktatjuk, akkor az eközben elforgó (c) kapcsolóék (h3) lapos felületével •55 a (h) kilincs kilengését idézi elő, amikor is a szabaddá váló (e) akasztókilincs (e2) rugója hatása alatt a (b') agynak egyik (e') vájatába hatol be. Ekkor tehát a tengely és az azt hajtó rész egyszerre mindkét irányban kapcsolódik egymással. A ré- 60 szeknek ezt az állását tünteti föl a 3. ábra. A tengelykapcsolónak kiiktatása magában véve ismert módon olyképen történik, hogy a kapcsolóéknek (c') karja a Cd') emelőnek újra felfelé mozgatása után ebbe 65 beleütközik, minek folytán a (c) forgóék hornyából kifordul vissza az 1. ábra feltüntette állásába. Eközben a (h) kilincs is visszatér (h2) rugójának hatása alatt a 3. ábrabeli helyzetéből az 1. ábrabelibe. A 70 tovább forgó (b, b') hüvely erre az (e) akasztókilincset mindjárt visszaszorítja kiiktatási helyzetébe, amelyben a (h) kilincs fogvatartja. Előnyös, hogy az (e) kilincs a kapcsoló- 75 nak kiiktatott állapotában nyugalmi helyzetében fogva van. Az ismert kapcsolóknál, ahol az akasztókilincsnek ez a fogvatartása hiányzik, a kilincs a forgó menesztőhüvelynek minden egyes vájatába 80 becsappant, ami nemcsak kellemetlen zajt, hanem jelentékeny kopást is okozott. Az új szerkezetnek nagy előnye, hogy a forgóék és a visszacsapó kilincs egymástól függetlenül hozhatók működő állásukba a 85 másik résznek kiiktatása és rögzítése mellett. A rögzítés legegyszerűbben kézzel beillesztendő reteszpeckekkel történik. A 4. ábra a részeknek olyan helyzetét tünteti föl, amelyben a (c) forgóéket (i) pe- 90 cek kiiktatott helyzetében rögzíti, míg az (e) visszacsapó kilincs és a belső (h) kilincs szabadok. Ilyen helyzetben a kapcsolót a munkairányban beiktatni nem lehetséges, még akkor sem, ha a munkás a Cd) beik- 95 tató rúd lábítóját tévedésből lenyomja. Ebben a helyzetben tehát a munkadarabokon veszedelem nélkül lehet dolgozni. A 4. ábrán feltüntetett helyzetből, ill. használati módból adódik a szerkezetnek fő íoo előnye, t. i. hogy a pl. nagy túlerőltetés folytán megszorult gépek gyorsan és könynyen szabaddá tehetők. Ilyen esetekben a hajtószerkezetnek egyszerű visszafelé forgatása többnyire lehetetlen, az erőszakos 105 előreforgatás pedig veszélyeztethetné a gépet. Szíjhajtás esetén a szíjat egyszerűen megfordított értelemben helyezzük a munkakorongra (elektromos hajtásnál a 110 sarkakat kellene felcserélnünk), úgy hogy a gépnek hajtóműve most az (e) visszacsapó kilincs ellenében járjon. Amint a hajtószerkezet bizonyos mérsékelt sebességet ér el, a szíjat a laza korongra toljuk 115 át, vagy egyszerű lendítőkerékhajtás ese-