83760. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú elektromagnes önműködően késleltetett horgony működtetéssel

— 6 -zést alkalmazhatjuk, melynél a (4) horgony kétkarú emeltyű gyanánt van kiképezve és az (5) csapágy csak' kevéssel van az eredményvonallal feltüntetett a—a 6 vonzási középvonaltól excentrikusan, elhelyezve, ahol is természetesen végeredményben a kétkarú emeltyűnek hosszabbik karja fog felfelé elmozdulni, rnimellett továbbá oly célból, hogy az egész 10 horgonyszerkezet a pólusokhoz a lehető legközelebb legyen elhelyezhető anélkül, hogy ezt a horgony ágyazásának elhelyezése kérdésessé tenné, célszerűen a 4. ábra. szerinti kiképzést alkalmazzuk, melynél 15 külön forgáscsapra és ennek ágyazására nincsen szükség, hanem a (4) horgony egy él körül leng. Evégből a 4. ábra szerint a jobboldali pólussarura a (4) horgony közepe fölött a nem-mágneses anyagból való 20 (5) támasztólap van felerősítve, amelyre alulról a (4) horgony felső felületén a feltüntetett módon kiképezett (20) lengési él szorul és pedig a (17) rugó hatása alatt, mely a horgonyt alkotó kétkarú emeltyű 25 rövidebb jobboldali karjának alsó felületére hat, míg az emeltyű hosszabb karja a nyugalmi helyzetben a 3. ábrán látható módon a (14) kontaktusnyelv baloldali részének közvetítésével a (3) kontaktuspár 30 alsó kontaktusára nehezedik. A (7) rugó tehát a horgonyt a pólussaru felé szorítja és így a (4) horgony baloldali karjára nézve a már kezdeti kis légrésnek megfelelő helyzetet biztosítja. Ezek után telje-35 sen világos a kissé excentrikusan elhelyezett kétkarú emeltyű gyanánt kiképezett horgony alkalmazásának célja, mely abban áll, hogy a (7) rugó a leírt ágyazás céljából a horgonyt a mágnessaru felé szo-40 i'ítsa és mindamellett leszakító rugó gyanánt is szerepelhessen azáltal, hogy a horgonynak hatástalan rövidebb karját szorítja felfelé, amikor is természetesen a kétkarú emeltyűnek másik, hatásos karja 45 az áram megszakításakor lefelé szoríttatik, vagyis leszakíttatik. Hogy a (4) horgonynak egyrészt a rajzlap síkjában az a—a vonalra merőleges hosszirányú eltolódásai és másrészt a rajz-50 lap síkjára merőleges oldalirányú elmozgásai meggátoltassanak, evégből a 4. ábrán feltüntetett példa szerint az (5) támasztótalpból a (16) peckek nyúlnak lefelé, amelyek a horgonyban kiképezett (17) 55 furatokon járnak át, mely furatok belvilága akként van megszabva, hogy a horgonynak a (20) él körüli (aránylag csekélymérvű) rendes kilengését lehetővé tegyék. A 3. és 4. ábrák szerinti szerkezet műkő- 60 dése a következő: Ha a (9) kapcsolót lenyomjuk, akkor a 2. ábrával ellentétben csupán az (1) csévéli át kering áram, minthogy most amegvonzás késleltetendő, tehát a (2) csévének 65 nemcsak hogy nem szabad a gerjesztést támogatnia, hanem a már leírt módon indukciójánál fogva a megvonzást, vagyis a mágneses mező erősbödését késleltetnie kell. Ezért a 3. ábra esetén a kapcsolási el- 70 rendezés olyan, hogy a nyugalmi helyzetben, vagyis a megvonzás megindításakor a (2) cséve rövidre van zárva és így önmagában zárt indukálható vezetéket alkot. Az (1) cséve révén való gerjesztés előre ha- 75 ladásával, vagyis amidőn az (a megszabott késleltetési idő végén) az erővonaláramlás a megfelelő értéket elérte, a mágnes a (4) horgony baloldali karját magához vonzza, amikor is a (14) kontaktus- 80 nyelv a (2) cséve rövidzárlatát megszünteti. A (9) kapcsoló kikapcsolása után. az áram megszűnik és a (4) horgony a (7) leszakító rugónak a horgony jobboldali karjára ható nyomása folytán nyomban 85 leesik. Ha a külső ellenállás kicsi, akkor a feltüntetett rövidrezáró kapcsolásra nincs szükség, mert kis külső ellenállás mellett maga a gerjesztő cséve önindukciója ele- 90 gendő a késleltetésre. Mint látható, úgy a 2., mint a 3. ábra esetén az indukciós cséve be- illetve kikapcsolását az elmozduló horgony konkontaktusnyelve önműködően végzi. 95 A gyártás egységesítése vagy tetszés szerint különböző felhasználhatás céljából a 2. és 3. ábrák szerinti kapcsolási elrendezéseknek oly kombinációjáról gondoskodhatunk, hogy az indukciós csévét 100 ugyanazon mágnes és telep felhasználásával a felmerülő szükséghez képest akár késői megvonzásra, akár késői eleresztésre alkalmazhassuk, mely célból lényegileg nem kell egyebet tennünk, mint egy ket- 105 tős átkapcsolót közbeiktatnunk. Minthogy az ilyen kettős átkapcsolok szerkezete és működése önmagában véve az elektrotechnikában általában ismeretes, a szóban forgó kombináció közelebbi részletezés 110 nélkül is könnyen elképzelhető. Az: 5. és 6. ábrák a találmány tárgyának a bevezetésben már említett átkormányzó elektromágnesre való alkalmazását szemléltetik. Ennek a szerkezetnek 115 magában véve ismert módon, két horgonya és pedig a (4) neutrális horgonya