83695. lajstromszámú szabadalom • Vízköpenyes fűtőkályha
Megjelent 1934. évi jun ius hó 15 -én . MAGYAR KIRÁLY] SZABADALMI BIRÓSÍ6 SZABADALMI LEÍRÁS 83695. SZÁM. — II/h. OSZTÁLY. Vízköpenyes fütőkályha. Skublics Sándor oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1923. évi március hó 16-ika. A találmány víziköpenyes fűtőkályhákra vonatkozik és arra irányul, hogy a vízköpenyben, amellett, hogy benne a forráspont körüli üzemhőmérsékletet tartunk 5 fenn, számottevő mennyiségű gőz fejlődését biztosan megakadályozzuk. Ezt olyképpen érjük el, hogy az égési levegő beömlését a gőzfejlődéssel olyan függési viszonyba hozzuk, hogy, mihelyt a vízköpenybeii' bizonyos 0 kismennyiségü gőz fejlődik, az égési levegő beömlési nyílása önműködően elzáródik, de önműködően azonnal ismét megnyílik, mihelyt a fejlődött gőz kondenzálódni kezd. A légbeömlésnek a találmány értelmében 5 való szabályozási módja egészen egyszerű szerkezet mellett annyira érzékeny, hogy üzemközben a légbeömlésnek fluktuálása alig észrevehető, hanem a szabályozó szerkezet gyakorlati ér teleinben állandóan any-0 myi (csekély) levegőt enged bc, amennyi a vízköpeny leadott melegét éppen pótló égéshez szükséges. A légbeömlést önműködően szabályozó szerkezet továbbá akként van berendezve, hogy az befűtéskor, 5 míg a víziköpeny a forráspontot megközelítő hőmérsékletre fel nem melegedik, vagy ha üzemközben a leégett tüzelőanyag megkésett pótlása miatt a vízköpeny lehűl, minden beavatkozás nélkül bőséges levegő-0 beömlési enged meg. amely azután, mihelyt gőzfejlődés indul meg, önműködően hirtelen csökken. A légbeömlésnek a találmány érteimében való szabályozását pl. úgy foganalosíthat-5 juk, hogy az égési levegőt oly szivornya alakú csövön vezetjük be, amelynek beömlési szára a kályha vízköpenye fölött bizonyos magasságban a vízköpennyel közlekedő nyitóit edénybe nyúlik le. Begyuj-0 táskor ebben az edényben a víz felszíne oly mélyen a légbevezető cső alatt van, hogy az utóbbiba a levegő egész szabadon bejuthat. A melegedő víz térfogatnövekedése folytán a víz felszíne az edényben némileg emelkedik, amint azonban a víz- 45 köpenyben gőzhólyag képződik, az ettől kiszorított víz a felszínnek a légbevezetőcső beömlési nyílásáig való gyors felemelkedését idézi elő, úgy hogy a beömlési nyílás elzáródik. 50 A mondottakból önként következik, hogy az égési térnek üzemközben!, illetve, amidőn a vízköpeny hőmérséklete a forráspont körül van, máshonnan, mint a szabályozó szerkezeten keresztül levegőt kapnia nem 55 szabad, miért is a kályhát célszerűen töltőkályhaként és pedig még célszerűbben' oly töltőkályhaként képezzük ki, amelyben az égéstermékek nem a töltőaknán keresztül távoznak. Ez esetben ugyanis könnyen gon- 60 doskodhatunk róla, hogy az akna után a töltése kor a töltőajtón bejutó nagymennyiségű levegő a tüzet ne élessze. Ilyen kiviteli alakot tüntet fel a mellékelt rajz, amelynek 65 1. ábrája függőleges hosszmetszet a 2. ábra I—I vonalában, 2. ábrája pedig vízszintes keresztmetszet az 1. ábra II—II vonalában. A töltőkályhának (a) tűztere körülbelül 70 olyan széles, mint a (b) töltőakna és az ezt körülvevő (c) vízköpeny együttvéve. A füstgázok nem a töltőaknán, hanem a vízköpenyben köröskörül elosztott szegmens-keresztmetszetű (d) füstcsatornákon 75 szállnak felfelé a vízköpeny fellett lévő (d! ) kamrába, ahonnan (c) csövön távoznak a kéménybe. A (c) vízköpenyből a fűtőfelület nagyobbítása céljából ívelt, üre-
