83642. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és sablon elektromos fűtőkészülék fűtőtestjeinek előállítására

Megjelent 1934. évi junius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 83642. SZÁM. — Vili. OSZTÁLY. Eljárás a sablon elektromos fűtőkészülékek fűtőtestjeinek előállítására. Magyar Elektlienuax Részvénytársaság cég Budapest. A bejelentés napja 1921. évi március hó 19-ike. A találmányt eljárás és sablon képezi elektromos fűtőkészülékek fűtőtestjeinek előállítására. Az elektromos fűtőkészülékek hatásfoka szempontjából oly fontos 5 jó hőátvitelt már azáltal elérhetjük, hegy korábbi szabadalmunk értelmében az ellenállásdrótot két igen vékony aszbesztpapírlap között erősítjük meg, célszerűen az aszbesztpapírlapok közé ragasztjuk és 10 az aszbesztpapírlapokkal együtt előnyösen ragasztás útján közvetlenül a fütendő felületre erősítjük. A tökéletes hőátvitel elérése és a fűtőtest tartóssága szempontjából azonban rendkívüli fontossága van 15 a fűtőtest előállítási és megerősítési módjának is. Szükséges ugyanis, hogy oxidáció elkerülése végett az ellenállásdrót a két aszbesztpapírlap közé mindenütt tökéletesen be legyen ágyazva, míg az át-20 égés veszélyének elkerülésére egyrészt a fűtőtestnek mindenütt egyenletesen vastagnak kell lennie és a fűtendő felülethez tökéletesen hozzá kell simulnia. Az:

eddigi, vastag szigetelő rétegbe ágyazott 25 fűtőtesteknek gyors kiégését ugyanis főképen az okozta, hogy a beágyazásukra szolgáló massza nem volt mindenütt egyenletes vastagságú, sőt helyenként csomókat képezett, aminek következtében 30 az el lenállás drót és a fűtendő felület közötti távolság a fűtőtestnek különböző helyein más és más volt. Ennek megfelelően A'áltozott a hőelvezetés is. Ott, ahol az ellenállásdrótnak a fűtőtesttől való 85 távolsága nagyobb, a hőelvezetés kisebb mértékű, az ellenállásdrót túlhevül és idővel kiég. Használatban tönkrement fűtőkészülékek vizsgálata azt mutatta, hogy az ellenállásdrótnak kiégése mindig 40 ott következik be, ahol a drót az ágyazómasszában képződő csomók folytán a fűtendő felülettől legtávolabb van. A találmányt a fent jelzett kiképzésű fűtőtestek számára való oly előállítási eljárás képezi, mely a fenti feltételeknek 45 tökéletesen megfelel. Az eljárást egyrészt az jellemzi, hogy az ellenállásdrótot megfelelő sablon közvetítésével közvetlenül ai egyik aszbesztpapírlapra laposan rátekercseljük és rásajtoljuk, majd hőálló és szi- ÖO getelő ragasztóanyaggal való átnedvesítés után a második aszbesztpapírlappal leborítjuk, ezt is átnedvesítjük és a két aszr besztpapírlapot a közbezárt ellenállásdróttal együtt nedvszívó anyag közbeikta- 55 tásával összesajtoljuk. Ezután a fűtőtest a sablonról még nedvesen levesszük, a fentemlített ragasztóanyag útján a fűtendő felületre ragasztjuk és egyidejűleg hevítés mellett utóbbira sajtoljuk. Az is- 60 mételt sajtolás következtében1

az ellenállásdrót a két aszbesztpapírlap anyagába tökéletesen beágyaztatik és a légbuborékok kiszoríttatnak, míg a hevítéssel és szárítással kapcsolatos sajtolás által a 65 fűtőtestnek a fűtendő felülethez való teljesen buborékmentes és egyenletes hozzásimulását érjük el. Mindezen műveletek elérhetővé teszik, hogy a fűtőtest mindenütt egyenlő minimális vastagságú le- 70 gyen és hogy a kész fűtőkészülékben az ellenállásdrót a fűtendő felülettől mindenütt egyenlő távolságban1

legyen. A nedves fűtőtestnek: a fűtendő felületre való rásajtolásánál az egymásra sajtolandó 75 testeket utána engedő és nedvszívó anyagba, pl. aszbesztlisztbe, homokba stu. ágyazzuk úgy, hogy a fűtőtest a fűtendő felületnek minden egyenetlenségéhez szorosan hozzásimul és az ellenállásdrótnak 80 a fűtendő felülettől való távolsága még