83235. lajstromszámú szabadalom • Sajtol gumiabroncsok előállítása

— 3 — irányul. Ily módon a szövedék fellágyul és nyújtást szenved, miközben a szövedék a forma tengelye felé befelé húzódik és megfeszül, úgyhogy sem púpok, sem pe-5 dig ráncok nem képződhetnek benne. Ez az elmozdulás viszonylagosan igen csekély lehet, azonban egyenletesen kell tovaterjednie a megszabott irányban. Az itt leírt sajtolóhatás eszerint most avval 10 szemben működik és azt gátolja meg, hogy a szövedék a futófelület felé mozdulhasson el, miért is ki van zárva, hogy itt púpok vagy ráncok képződhessenek a szövedékben. 15 Abban az esetben, ha gumifölösleg mutatkozik, akkor a fokozatosan kifejtett nyomás, amelyet az egyes formafelekre gyakorolunk, arra igyekszik, hogy a gumifölösleget a legcsekélyebb ellenállású pon-20 tokra terelje egybe, vagyis abba a nyilt térbe, amely a vastagított részben szembeesik az abroncs talpával. Ha azután a gumifölösleg jóval a megengedett mérven túlra gyarapszik, akkor a guminak hasz-25 nosíthatatlan maradéka egy (16) gyűrűalakú vályúba, vagyis túlfolyócsatornába kerül, amely mindegyik formafélben fellelhető. Az eddigi leírás nyomon követte egy 80 abroncsváz, illetve abroncs találmány szerinti előállításának különböző műveletszakaszait. Az 1. és 2. ábra rugófémből készült sajtolóformát tüntetnek fel, amelynél mindegyik sajtolóformának az a külö-35 nös sajátsága van, hogy belső kerületén utánaenged, mihelyt nyomást gyakorlunk a forma külső felületére. Ily elmozdulást nem nyerhetünk azonban viszonylag igen nehéz és vastag formák alkalmazásakor, 40 ha csak a formát segmensekben nem állítjuk elő és az egyes részeket akár csuklópántok segélyével nem kapcsoljuk össze egymásközt, vagy pedig, ha a formát rugófémből nem készítjük és sugárirány-45 ban fel nem hasítjuk. A találmány azonban gyakorlatilag nem korlátozódik egyetlen meghatározott készülékre. Előnyösebb, ha a formának egyes részeit fémből készítjük és bizonyos szervekről gondos-50 kódunk, hogy a formarészeket a belső kerületen szótpeckelten tartsuk, még mielőtt nyomást gyakorolnánk a formára. Ezenkívül szervekről gondoskodunk, hogy az egymással szembeeső formafeleknek moz-55 gását a maghoz képest kiegyenlítsük. A formafeleket továbbá szervekkel láthatjuk el, amelyek alkalmasak rá, hogy a magot mindenkor középen tartsák meg a két formafél között. Így például olyan gyűrűalakú sajtolóformát alkalmazha- 60 tunk, mint amilyen a 3—5. ábrán van feltüntetve. Ez a forma két, (20) és (21) gyűrűalakú fémfélből áll, amelyek külső kerületükön egymásbakulcsolódnak, enyhén lejtő (22) ékfelületekkel vannak el- 65 látva, valamint alkalmasan kiképezett (23) vájatuk van, amely az abroncs alakítására szolgál. Mindegyik formafélnek továbbá egy-egy (24) nyúlványa lehet, amely kellő távolságnyira van az üreges 70 (25) magtól, mimellett a (24) nyúlvány hozzáérhet a (25) maghoz, ha mindkét forma felet sajtolónyomásnak vetjük alá, ami a forma hosszirányába esik. Amint az ábrákból látható, mindegyik 75 a (20, 21) gyűrűformának külső, azaz ékfelületén egy ugyancsak gyűrűszerű (26) hornya van. Ezen horonynak iaz a célja, hogy a forma szelvényét annyira gyengítse, hogy a belső gyűrűrészek nyoma- 80 sára közeledhessenek a maghoz. Ilyen gyűrűhornyot többet is alkalmazhatunk. Ha a formafelek öntött fémből vannak akkor a forma keskenyebb részén bizonyos számú (26) rugóacélszalagot rendezhetünk 85 el, amelyek áthidalják a hornyot és ily módon fokozzák a forma alámetszett részének rugózását. A rugóknak oly erőseknek kell lenniük, hogy a formarészeket eredeti nyugalmi állásukba tárják szót 90 ismét, mihelyt a nyomás megszűnik. Mindegyik formafólben lehet még egy rend (28) sugárirányú hasíték vagy fűrészbemetszés. Ez utóbbiak többé vagy kevésbbé mélyek lehetnek, sőt keresztül is 95 vághatják a fémtestet. Ugyanilyen hasítékok vezethetnek mindegyik forma félben a (26) horonyhoz vagy még ezen is túl. Ily módon mindegyik formafélnek belső kerületén, akár szabadon hajlítható 100 szegmensekből rendezhetünk el egy-egy sorozatot, miáltal a forma záródik, mihelyt annak ellentett oldalaira oldalról gyakorolunk nyomást. Eközben nagyobb elmozdulás fog mutatkozni a forma belső 105 oldalán, mint a külsőn. Gyakorlatban az osztott formát maggal és abronccsal egyetemben úgy tesszük rá egy, vele azonosan kiképezett másik forma fölébe, hogy emellett a mag is, ab- 110 roncs is, középpontosan helyezkedják el és egyenlő távolságban maradjon mindkét formaféltől. Oly célból, hogy az ellentett oldalak felől egyenletes nyomást gyakorolhassunk az abroncsra, mialatt azt a 115 formában sajtoljuk, bizonyos számú ki-