83191. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bőr előállítására
mely sók disszociációs termékei hasonló degesztőhatást lejtenek ki. A kénsavval szemben még azt az előnyt is elérjük, hogy a rostszövet nem támadtatik meg, tehát a 5 szakító- és hajlítószilárdság nem csökken. A krómtimsóoldatot célszerűen mintegy 4 Bé erősségben alkalmazzuk. Ezután a nyersbőrt valamely növényi vagy szintétikus cserzőanyagban egyedül 10 is tovább feldolgozhatnék, ami azt jelenti, hogy az ismertetett előkezelés nem tesz okvetlenül valamely meghatározott cserzőeljárást szükségessé, sőt inkább minden cserzőeljárás használható, habár az alant 15 ismertetett további eljárás magában véve, vagy valamely más cserzőel jár ássál együtt különös előnyöket biztosít. A szűkebb értelemben vett tulajdonképpeni cserzőeljárást, ha az alant ismertetett 20 eljárást alkalmazzuk, részeljárás gyanánt szulfithulladéklúggal való töltés előzheti meg. Egyéb, szűkebb értelemben vett cserzőeljárások alkalmazásánál az ilyen töltő-25 eljárást a cserzőeljárás végére kell helyezni, minthogy a szulíithulladéklúg töltő hatását az utána következő cserzőeljárás vagy teljesen megsemmisítené, vagy pedig messzemenő mértékben csökkentené. 30 A lehetőség folytán, hogy a töltőeljárás a tulajdonképpeni cserzőeljárást megelőzheti, mint ez a jelen találmány alkalmazásánál történik, többek közt jelentékeny cserzőanyagmegtakarítást érünk el, vala-35 mint a színnek a szulíithulladéklúg általi veszélyeztetését is elkerüljük, amennyiben a színt lényegében meghatározó eljárás ez után következik. Ennekfolytán a szokásos fehérítőszerekkel való kellemetlen és a 40 nyersbőrt kedvezőtlenül befolyásoló utólagos fehérítés itt teljesen elmaradhat. A töltést szulfithulladéklúggal foganatosító lének az adott eset körülményei szerint különböző tartalmat adunk, és pedig 3Ü és 45 34° Bé között (34° Bé-nál a lé koncentrált). Előnyösen a léhez még 10% konyhasót adagolunk. Ezen utóbbi adat emellett ismét a pőre súlyára vonatkozhatik, még akkor is, ha célszerűnek látjuk nagyobb térfogat-50 mennyiségű lé alkalmazását, mint arnenynyi a pőre kg-okban. A szulíithulladéklúgban való mindenkori tartalom megválasztásánál a következő szempontok mérvadók: 55 Ha a cserzés után a bőrt igen erősen impregnálni akarjuk, (elszappanosítható vagy el nem szappanosítható anyagokkal, mint parafinnal, ceresinnel vagy más, a körülményekhez képest számbajövő inipregnálószerekkel), úgy a lének csekély i szulíitlúgtartalmat adunk, ha ellenben az impregnálás elesik és esetleg könnyű zsírokkal (pi. faggyúval, halzsírral, irhazsírrai) zsírozunk, vagy csak csekély impregnálást akarunk, úgy megfelelő erősebb fo- i kot használunk, mely a bőrt már többékevésbbé tölti. A lében való kezelésnek mintegy 5—10 órán át keli történnie; a kezelés bevégzését a bőr átszíneződésén ismerjük fel (telített metszés). Az ezen előkezelés után különösen alkalmas tulajdonképpeni cserzőeljárás (szűkebb értelemben vett cserzőeljárás), melyet vagy magában, vagy pedig más, tetszésszerinti cserzőszerek alkalmazása mellett használunk, kéncserzésnek nevezhető. Ez hasonló a tioszulfáttal és savval való ismeretes kezeléshez, azonban ezt az aránylag sokkal nagyobb kénleválasztás következtében minőségileg is felülmúlja. Azonban nemcsak a kénleválasztás mennyisége különbözteti meg a találmány szerinti eljárást a tioszulfáttal és savval való kénimpregnálástól, hanem a leválás alakja is, mely a találmány szerinti eljárásnál olyan, hogy a kén egyáltalán nem, vagy csalt igen jelentéktelen mértékben mosható ki, ami a kén jobb kolloidális kötésére enged következtetni. Mindezen különbségeket az alkáli- vagy földalkálifémek szulfidjaival vagy hidroszullidjaival való kezelés, illetve egyetlen ily szulfiddal való kezelés idézi elő, mely utóbbi gyanánt különös alkalmassága, valamint viszonylagos olcsósága folytán elsősorban a kénnátrium jön tekintetbe. Ezen szulfidot magában vagy pl. kalciumszulfiddal, illetve hidroszulfiddal és valamely tioszulfáttal, pl. nátriumtioszulfáttal vízben feloldjuk és a nyersbőrt ezen oldatba hozzuk, mely kezelésre közvetlenül savban való kezelés következik. Az oldat szulfidtartalmát lehetőleg magasra választjuk, mert ezzel a kénleválás kolloidos természetét elősegítjük. Az előállítandó bőr tulajdonsága szerint ez 5— 10° Bé és az oldatnak szulfiddal való telítése között váltakozhat. Ha kénnátrium mellett valamely további szulfidot is alkalmazunk, úgy az előbbiben való tartalom általában túlsúlyban kell, hogy legyen. A nátriumtioszulfát-tartalomról a következő áll: Egy súlyrész szulfidra mintegy egy súlyrész nátriumtioszulfát szükséges, azonban egészen száz súlyrészig hozzáadhatunk