83122. lajstromszámú szabadalom • Gyorspecsételő
Megjelent 1934. évi jitlius hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 8312ií. SZÁM. — IXa/b. OSZTÁLY. Gyorspecsételő. Braunfeld Lajos és Kis Adolf Soltvadkert. A bejelentés napja 1921. évi augusztus hó 18-ika. Jelen találmány tárgya oly hordók, csomagok, levelek stb. lepecsétélésére szolgáló készülék, melynek használatával' a pecsételés eddigi módjával járó kellemet-5 lenségek és hátrányok elkerülhetők. A pecsételés eddigi módja szerint tudvalevőleg minden újabb pecsét elhelyezésénél újra fel kellett melegíteni (folyékonnyá tenni) a pecsétviaszrúd végét, ami különösen oly 10 helyeken okoz tetemes időveszteséget, hol naponta sok pecsételés fordul elő, mint borkereskedőknél, szőlőgazdaságokban, nagyobb vállalatok és gyárak szétküldési osztályában, stb. 15 A jelen találmány szerint a jelzett hátrányokat avval küszöböljük ki, hogy nem közvetlenül a lángratartással, hanem egy kanálszerű edény közvetítésével tesszük folyóssá a pecsétviaszt. A kanál alatt szesz-, 20 kőolaj-, vagy más lángzót rendezünk e'l, mely a kanál fölött kellő helyzetben fogvatartott pecsétviaszrúdból bizonyos menynyiséget leolvaszt, mimellett ez a leolvasztott mennyiség a kanálban összegyűlik. 25 Ezen olvadt viaszból a szükséges mennyiség, a kanál megfelelően alakított szájrészén át, minden késedelem nélkül a pecsétek helyére egymásután lecseppenthető. De nemcsak időt nyerünk ezáltal, hanem 30 egyéb kellemetlenségeket, mint az ujjnak kicsiny viaszdarab használata esetén való megégetését és elégtelen megolvadás esetén egyetlen pecsétnél két, esetleg háromszori melegítés szükségességét is clkerül-35 jük. Nem fordulhat elő továbbá az olvadt viasz elcsöppentése, mivel a kanál csúcsos szájrésze közvetlenül a pecsét helye fölé tartható és így a viasz kis magasságból csakis a kivánt helyre csöppenhet. A csatolt rajz a találmány tárgyának 40 egy előnyös kiviteli alakját oldalnézetben és részben metszetben tünteti fel. Az (a) vasból, alumíniumból, vagy más alkalmas anyagból készült kanál (b) gyűrűszerűén alakított részében a (c) pecsét- 45 viaszrúd (d) csavar segélyével rögzíthető. A kanál alatt (e) kőolaj, szesz vagy más, lángzó van elrendezve, melyet előbbivel (f) rudacskák kapcsolnak össze. A légáramlás zavaró hatásától való megkimélé- 50 sére a lángot az (f) rudacskákon megerősített, lyukgatott lemezből készült hengeralakú (g) védővel vesszük körül. A (h) toldat az égőfolyadék utántöltésére, (k) fogantyú pedig a készülék kezelésének ké- 55 nyelmessé tételére szolgál. A készülék használata alig szorul magyarázatra. Használat előtt a lángzót meggyújtjuk, mire a (b) gyűrű által tartott pecsétviaszrúdból a kanálnak a láng fö- 60 lőtt lévő középső része fölé nyúló vége megolvad. Néhány pillanat múlva elegeiidő olvadt viasz áll rendelkezésünkre, melynek kicsöppentését a készüléknek a (k) fogantyú segélyével ferde helyzetbe hozá- 65 sával eszközöljük. Ekkor a kanál (1) szájrészre közvetlenül a pecsét helye fölé kerül és az olvadt viaszt a kivánt helyre vezeti. A pecsételés befejeztével a lángzót eloltjuk, mimellett ügyelhetünk arra, 70 hogy ez az utolsó két-három pöcsét elhelyezése előtt történjék. Ez esetben t a munka befejeztével a kanálban nem marad vissza nagyobb mennyiségű megkeményedett viassz. 75 A találmány sokféleképen változtatható anélkül, hogy a találmány kereteit átlépnők. '
