83116. lajstromszámú szabadalom • Gahán elem
— 3 — merülnek alsó széleikkel oly mélyen az elektrolitbe, hogy abba a megolvadás után bekövetkező összeesés és a szén elégése esetén is beleérjenek. Az (a) vas tányérnak 6 kb. 1 cm. vastag peremein belül, ahhoz hozzásimulva, kb. 5 cm. magas tűzálló anyagból (s'amott) készült (f) lécekből álló burkolat van behelyezve, amely egyúttal a két elektródot egymástól megfelelő tá-10 völban tartja s elektromosan elszigeteli. Az ilyen 1 m2 felületű, kb. 5 cm. magas elemek közvetlenül egymásra helyezve, szeriesbe kapcsolódnak s pl. 20 elem; 20X 0.8=16 V. kapocsfeszültség és kb. 200 A. 15 áramerősség mellett kb. 3 KW teljesítményt ad. Gyakorlati kivitelben az ilykép előálló 1 m3 térfogatú elemcsoportok, pl. egy aknaszerű kemencébe helyezhetők, oly mó-20 don, hogy az egyik oldalon új elemeket tolunk be amelyeket 10—14 nap múlva a másik oldalon eltávolítunk! s. i. t. A levegő hozzávezetéses az égési gázok eltávolítása tetszőleges módon pl. alkalmas cső-25 rendszer segélyével eszközölhető. Megjegyzendő még hogy az új elem elektromotoros erejének kísérletileg, talált 1,2—1,4 V. körüli értéke jól egyezik a szénnek CO-vá való oxidációja számára a 30 Nernst-féle hőtheorema alapján számitható 1,2 V-nyi értékkel (930° körül). Ügy látszik, hogy a szén-leve gőelem elektromotoros erejét a C—CO és nem a CO—C02 folyamat sziabja meg, mely utóbbi esetnek 35 a Nernst-féle elmélet alapján csupán 1 V-nyi elektromotoros erő felelne meg. Erősíti ezt a, feltevést az is, hogy kísérleteim szerint az elem elektromotoros ereje a hőmérséklettel emelkedik, úgy mint a C—CO 40 reakció szabad energiája, míg a CO—C02 reakciónál a szabad energia a hőmérséklettel csökken. Kísérleteim szerint a felhasznált szón energiájának 14—18%-a alakul át elektro-45 mos energiává, a többi kb. 80%, elegendő úgy az egész berendezésnek 900°-ra való felmelegítésére, mint megfelelő hőszigetelés esetén a vezetési és sugárzási veszteségek fedezésére. Szabadalmi igények: 50 1. Magas hőmérséken (700—1000° körül) működő iseién ^elektrolit) fémoxid, (fém) leveigő iséma szerint összeállított galvánelem; azzal jellemezve hogy az elektrolit iá működési hőfokon erősen 55 viszkózus, lágy vajszerű konzisztenciával bir. 2. Az 1. alatt igényelt galvánelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az elektrolit az e célra eddig is használt 60 anyagoknak (alkálikarbonátok istb.) a viszkozitást növelő s az elem többi alkatrészére kémiailag nem ható anyagokkal (oxidok, nehezen disszociáló karbonátok stb.) való keverékéből áll. 65 3. Az 1. alatt igényelt galvánelem kiviteli alakja, jellemezve tetszőleges fajtájú és szövetű szenek alkalmazása által. 4. Az 1. alatt igényelt galvánelem kivi- 70 teli alakja, azzal jellemezve, hogy az egy negatív elektródot alkotó vasserpenyőből, erre terített tetszőleges fajtájú, célszerűen apróra törött szénből, a szén fölé rétegezett elektrolitból, ebbe 75 merülő rézelektródból továbbá a két, elektródot kellő távolságban tartó egymástól elszigetelő s egyúttal az elem szén- és elektrolittöltését magába fogadó, tűzálló anyagból (pl. samott- §o lécekből) készült burkolatból áll. 5. Az 1. és 4. alatt igényelt galvánelemből álló telep kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy több egymással kapcsolt elem egy közös aknaszerű [kemencébe gg van elhelyezve, amely tetszőleges levegő-beveziető és az égési gázokat elvezető csőrendszerrel vagy efféle berendezéssel van ellátva. 1 rajzlap melléklettel. Pallae nyomda. Budapest.
