83107. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetszőleges széntartalmú anyagoknak katalizátorok hozzáadásával vagy anélkül, zárt edényben, lepárlás és elkokszosítás céljából leendő felhevítésére

lékben hasisnálható fel, hogy az (50) lángzónái elégetendő gyúlékony keveréket létesítsünk. A keveréket az (50) lángzónái alkalmas szikra-gyújtó vagy máseffélék 5 segélyével gyujtjuk meg. Abban az esetben, ha a készülékben lignitet kezelünk, a (81) edénybe adagolt gyenge kénsavoldat a hegyi viasz sűrítője gyanánt hat és a gázokban jelenlévő ammoniákgőzöket elnyeli. 10 A (86) edényben lévő nátronoldat az (50) lángzónái lévő láng égéséből származó termékekben lévő és a gázokkal együtt tovaáramló széndioxid legnagyobb részét abszorbeálja. Ha a vegyelemzés azt mu-15 tatná, hogy az (57) gazométerben lévő gáz nitrogéntartalma túlnagy, akkor a gazométert friss világítógázzal tápláljuk vagy a gazométerben lévő gáz nagyobb részét kieresztjük és azután a (91) szívóventilá-20 tortól jövő gázt változatlanul használjuk fel. Egyéb anyagok kezelése esetén a (42) ülepítő tartályt elhagyhatjuk és ekkor a gázt közvetlenül vezetjük a (81) edénybe azáltal, hogy a (38) csövet ezen edény felé 25 meghosszabbítjuk, éppen úgy, mint a (80) csövet. Pia kőszénkátrányt akarunk bitumenes szénből előállítani, akkor ugyanazon általános eljárással, mint amelyet a hegyi 80 viasz előállításával kapcsolatban isní tettünk, a (81) edényben természetesen hegyiviasz helyett közönséges kőszénkátrányt kapunk, azonban a nyers kőszénkátrányt újbóli lepárlásnak vetjük alá, 35 éppen úgy, mint a nyers ásványolajokat. A forgó (10) retortának ásványolajok, kátrányok, aszfalt és szurok finomítására való alkalmazásánál, a (80) tölcsért elhagyjuk és a folyékony olajokat vagy kátíO rányokat, melyeket szükség esetén felhevítünk, szabályos áramban a (10) retorta felső végébe folyatjuk. Az (50) lnágzóból kitóduló lángot akként szabályozzuk be, hogy valamennyi kivánt illóanyag felsza-45 baduljon, még mielőtt a maradék a (60) emelőszervekhez érkeznék, amelyek azt a (64) szállítócsigára bocsátják. Ha a maradókot folyadék alkotja, akkor a (60) emelőszerveket kanál-alakban vagy ívelt alak-50 ban képezzük ki. Ha a forró övben a (10) retorta falain elszenesedési tendencia mutatkoznék, akkor a retortában kavicsokat, vagy vasgolyókat alkalmazunk, amelyek a retortában gördülve, a retorta falaihoz 55 esetleg odatapadt minden anyagot lepattogtatnak. Mint már leírtuk, az említett nyerskátrányokból egymástól különböző frakciókat vagy desztillátumokat •kaphatunk aszerint, hogy közömbös lángot, oxi dáló lángot vagy redukáló lángot hasz- 60 nálunk katalizátorok jelenlétében, amelyeket oxigénben dús kalcium- vagy nikkelíoszfátok alakjában, vagy a már képződött maradék vagy koksz és liamú alakjában alkalmazhatunk. Megjegyzendő to- tíó vábbá, hogy az ily katalizátorok egészen minimális mennyiségének jelenléte is megjavítja a lepárolt olajok vagy viaszok színét és tisztaságát és fokozza a termelési •hányadot. Ezek az eredmények különö- 70 sen paraffinolajok lepárlásánál szembctíinőek. Fiitő gáz előállításánál, amelyet kőszén- . bői vagy kokszból nyerhetünk, friss vagy túlhevített gőzt bocsátunk be a már leírttal 75 megegyező módon. A leírt újítások oly eszközöket nyújtanak, amelyek révén a koksz vagy szénpor előzetes bvikettezés nélkül hasznosítható. Ha lignitet vagy kőszenet égési gáznak 80 és levegőnek előre meghatározott arányú éghető keverékéből, ennek elégetése utján fejlesztett láng közvetlen hatásának vetünk alá és pedig az említett módon légköri levegő kizárásával, légtömítő ke- 85 mence vagy retorta belsejében, amelyből, az illó anyagokat szívóventilátorok segélyével távolítjuk el, •akkor maradék gyanánt kokszot kapunk, feltéve, hogy ezt nem hevítjük magasabbra annál a hőmérsék- 90 létnél, amelynél az illó anyagoknak legmagasabb forrpontú frakciója távozik, más szóval, hogy a kokszot nem vetjük alá oly lánghőmérsékletnek, mely lényegesen magasabban van, mint az utolsó frakció ieg- 95 magasabb forrpontja. Ezen koksznak akár nagydarabos, akár kisda,rabos alakban vagy por alakjában való hasznosítása céljából azt lemért, állandó térfogatokban bocsátjuk a (10) ke- 100 mencébe, amelynek belsejét 600—1600° C hőmérsékleten tartjuk. A kemencébe vagy retortába, továbbá a kokszszal együtt túlhevített gőznek lemért állandó térfogatait bocsátjuk be. A reakció gyorsítása és 105 erösbítése céljából katalizátorokat, mint pl. vasat, rezet, nikkelt, "wolframot, vanadiumot, ezek oxidjait, peroxidjait és egyéb sóit alkalmazzuk. Az említett 600—1600" O hőmérsékleten a kokszban, lévő szén ha- 110 tása alatt, katalizátorok jelenlétében, a gőzben lévő hidrogén és oxigén disszcciálódik, mire a szabaddá vált oxigén a szénnel egyesül, minthogy ehhez nagyobb az affinitása: ekkor szénmonoxid képződik. 115 mely a szabad hidrogénnel együtt a ke-