82959. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénessav és fémszulfátok pirit fogyatékból és hasonló ércpörkölési fogyatékokból

Megjelent 1934. évi július hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 82959. SZÁM. — IV/i. OSZTÁLY. Eljárás kénessav és fémszulfátok termelésére piritfogyatékból és hasonló ércpörkölési fogyatékokból. Zellstoff-fabrik Waldhof cég Maimheim-Waidliof. A bejelentés napja 1917. évi október hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1916. évi október hó 4-ike. Uj kónforrások felderítésére meg kell kísérelni oly anyagok hasznosítását is, melyeknek kéntartalma messze elmarad a különben feldolgozott kénkovandé mö-5 gött s ennek megfelelően eljárásokat kell kidolgozni az ilyen szegényércekből a kénes sav kitermelésére. Az ilyen anyagok közé sorozandó elsősorban a pirit pörköléséből keletkezett fogyaték, mely még igen 10 i^agy mennyiségekben áll rendelkezésre. Vannak még olyan fogyatékok, különösen magas kénessavtartalmú gázokat termelő üzemekből, melyek még 10%-ig terjedő kénmennyiséget tartalmaznak, tehát na-15

gyón is érdemesek a további feldolgozásra. A kéntartalom kinyerésének gazdaságossá tételére szükséges a keletkező melléktermékeket is igénybevenni, s ezért különös figyelemmel kell lenni a cinktar-20 talmú fogyatékra, továbbá olyanokra, melyek rezet és más olyan fémet tartalmaznak, melyeknek szulfátja vízben oldható. A piritfogyatékok a ként részben kénsav, részben még ki nem pörkölt szul-25 fid alakjában tartalmazzák. A kén kiűzésére és — a vasoxyd kivételével — a fémoxidok egyidejű oldására a különben szokásos ehlorozó pörköléstől eltérően a következő eljárás ajánlatos: 30 A piritfogyatékot annyi kénsavval keverjük, hogy az teljesen leköthesse a később szulfátok alakjában kioldandó fémoxydokat; célszerű azonban a számítottnál több kénsavat alkalmazni, hogy a fémoxy-35 dókat biztonsággal teljesen szulfátokká alakítsuk. így pl. 100 rész őrölt fogyatékot kb. 25 rész 50°-os kénsavval keverünk. A keverék néhány óra multán magától megszárad, melegítés által azonban a száradást siettethetjük. Gazdaságosság cél- íO jából ajánlatos olcsó hulladékkénsavat használni, vagy pedig pl. a salétromsavgyártás melléktermékét képező, megfelelő mennyiségű biszulfátot vagy más polyszulfátot alkalmazni. A száraz tömeget 45 ezután 700—750°-nál közvetlen vagy célszerűbben közvetett fűtéssel újból pörköljük, miközben az eredetileg a fogyatékban még jelen volt szulfid, valamint a vasszulfát oxyddá alakul s kénessavat ter- 50 mel. Az esetleg távozó kénsavat ismert módon a gáz mosásával kötjük meg s újból hasznosítjuk, míg a kénessavat célszerűen szulfitok és biszulfitok gyártására hasznosítjuk. A pörkölési fogyaték lényegileg vasoxydbóí és igen kis mennyiségű vasszulfátból, továbbá a jelzett hőfokon még nem bomló fémszulfátokból, különösen cinkszulfátból és rézszulfátból áll. A fogyatékot már most rendszeres kilúgzásnak vetjük alá, mikor is az esetleg kis mennyiségben jelenlevő cinkoxyd és rézoxyd a vasszulfát kis mennyiségeivel eserebomlik, úgy, hogy cinkszulfát és rézszulfát képződik, a vasoxyd pedig vissza- 65 marad. Az elkülönített lúg lényegileg majdnem vasmentes cinkszulfátoldatot képez,, mely a fogyaték esetleges réztartalmát is tartalmazza. E szulfátokon kívül kis mennyiségű gipsz és esetleg vas- 70 oxydulsó van oldatban, mely utóbbit meleg levegő átfúvása által oxydáljuk, mikor is a réaszulfát katalizátor gyanánt hat s a vasoxidot tökéletesen leválasztja. Ha nem lenne rézszulfát az oldatban, 75 így azt a fenti cél elérésére kis mennyiségben hozzáadhatjuk. A vasmentesített oldatból a rezet cink-55 60