82777. lajstromszámú szabadalom • Benzines öngyujtó

Megjelent 1934. évi szeptember hó 263-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82777. SZÁM. — Il/g. OSZTÁLY. ' Benzines öngyújtó. Tóth Dezső műegyetemi hallgató, Budapest. A bejelentés napja: 1922. évi február hó 6-ika. A tűzköves benzines öngyújtók lényege az, hogy tűzkő és egy recés gyujtótárcsa segélyével, melyet valami módon megforgatunk, szikrákat gerjesztünk. A szikrák 5 egy kanócra esnek, mely kanóc egy benzines tartályból hajszálcsövesség útján benzinnel tápláltatik és így meggyullad. Jelen találmány tárgya egy hasonló alapgondalatú benzines öngyújtó, mely a 0 kanócnyílás elhelyezésében a , továbbá a gyujtótárcsa megforgatási módjában (i különbözik az eddigi szerkezetektől. a. Az eddig használatos öngyújtók szerkesztői nem vették tekintetbe azt, hogy 5 a recés gyujtókerék forgatása által a tűzkőről gerjesztett szikrák nem (lásd 1. ábra) 0" alatt repíttetnek ki, tangeciálisan, hanem 10"—25° között, ami természetszerű következménye annak, hogy a tűzkő nem 3 pontszerű test, hanem kb. 3—3.5 mm átmérőjű henger, mely henger rövid használat után a gyujtókerék görbületét veszi fel. Ekkor tehát a szikrák nem (j) középvonal és (c) gyujtótárcsa metszéspontjáéi hoz képzelt (0"-al jelzett) érintő síkjában szakíttatnak le, hanem a tűzkőnek az (e) kanócnyílás felőli szélső pontjához, amely a kopás következtében a recéstárcsa pontja is, húzott érintő irányában (lásd: a rajzot), a tűzkő nagysága és a recéstárcsa görbületétől függően 15°—25° között, azonban semmi esetre sem 0° alatt. Igen jelentősen befolyásolja ez az 1. ábrában szemléltetett előbb vázolt elrendezése a kanócnyílásnak és a gyujtókeréknek az öngyújtó gyulását alacsony hőmérsékletnél, mikor nem képződik elegendő benzingőz. Míg a jelen szerkezetnél ugyanis — a kanócnyílás és a tűzkő speciális elhelyezésénél fogva — a szikrák a benzines kanócot alacsony hőmérsékletnél is meggyújtják, addig a régebbi szerkezeteknél a kanóc fölött elrepülve megfelelő gáztér nélkül azt meg nem gyújtják. (i A gyujtókeréknek (lásd: 1. ábrát), 45 egy fogazott szegmenssel (b) történő megforgatása megkíméli a használó kezet (c) gyujtókerék kormozó hatásától is és mivel, ha a szegmensre gyakorolunk nyomást nagyobb nyomatékot kapunk, 50 mintha e nyomást direkte a (c) gyujtókerekre gyakorolnánk, a gyujtókerék megforgatása is könnyebben történik. Van von Julius Petrovic-nak egy 76537. sz. (magyar iszab.) „pyroforos tűzszer- 55 szám" című rokon szabadalma, amely a jelen szerkezet egyik újításához hasonlóan nem kézzel, hanem — ,,egy lengőív alakjával bíró kar" közvetítésével végzi a gyujtókerék megforgatását. Azonban míg Pet- 60 rovic a jelen szerkezettől eltérően ennek a karnak a gyujtótárcsa felőli oldalon semmi recézést vagy fogazást nem ad, addig a jelen szerkezetnél ez a kar, mint fogazott szegmens képeztetik ki. (A Petrovic-féle 65 szerkezet erős hátránya, hogy ez a kar nem fogazva készül, mert — hogy a recéstárcsa fogazását ki ne koptassa, — csak annál lágyabb anyagból készülhet, s ennek alapján a kar kopik ki és rövid idő 70 alatt a gyujtókerék megforgatására alkalmatlan lesz. Jelen találmánynál ezt az egyszerűen görbített és csak a súrlódásra szerkesztett kart egy acélból készíthető fogazott szegmens helyettesíti, amely így 75 sokkal tartósabb lesz és a recés gyujtókereket is biztosabban fogja meg a megforgatásnál). Az 1., 2., 3. ábrák egy az újítások értei-