82707. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés uj vagy már meglevő nedves falak kiszárítására és állandó szárazon tartására

Megjelent 1934. évi szeptember hói 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 82707. SZAM. — VIII/C. OSZTÁLY. Berendezés nedves falak kiszárítására. Erdős Sándor kir. mérnök és Kaufer Ede kir. főmérnök, oki. mérnökök Makó. A bejelentés napja: 1920. évi július hó 9-én. Általában tapasztalható, hogy alföldi városainkban és községeikben, főleg a magas talajvízállás folytán, az épületek lábazati és felmenő falai átnedvesednek, 5 mely körülmény elsősorban higiénikus szempontból, másodsorban pedig az épü­letek tartóssága és fenntartása szempont­jából igen károsnak bizonyul. A felszivárgó nedvesség ellen a leg-10 különbözőbb módszerekkel védekeztek ugyan, azonban ezen módszerek igénybe­vételével a szivárgó víz emelkedésének csak részben és tökéletlenül sikerült gátat vetni, illetve ezen módszereknek legtöbbje ir> csak a falfelületek nedvességét és azokat is csak látszólag tünteti el. Jelen, alább ismertetett találmányunk a leggazdaságosabb módon, a legegysze­rűbb berendezéssel biztosítja már meg-20 levő, valamint új építményeknek kiszárí­tását és állandó szárazon tartását. Aszerint, amint már meglevő, vagy új építmények vízmentesítéséről van szó, az alkalmazandó eljárásnak két nemét kü­-•"» lönböztetjük meg. I. Meglévő átnedvesedett falak kiszárítása. A nedves falrészből, az átnedvesedés mérvéhez képest, az I. ábra szerint 1—2, esetleg több egymás fölött elhelyezendő 30 sorban — 45 cm. falvastagságot feltéte­telezve —, egymástól 60—75 cm. távol­ságban, egy darab futó és egy darab fö­lötte levő kötőtégla bontandó ki és az így keletkezett űrbe a mellékelt rajzban III. 35 ábrán feltüntetett „A" tégla, a IV. ábrán feltüntettt „B" tégla és az V. ábrán fel­tüntetett „C" tégla a következőképpen helyezendő el: A kötőtégla helyén keletkező ür belső részébe a sima lapjára fektetett „A" jelű 40 tégla, a futótégla helyébe a nyitott csa­torna felüli lapjára fektetett „C" jelű tégla és fölötte a nyitott csatornával föl­felé a „B" jelű tégla helyezendő el. Az „A" jelű tégla méretei megfelelnek 45 a rendes féltégla méreteinek, míg a „B" és „C"-vel jelölt tégla kisebb szélességgel bírván, az utóbbi két tégla belseje felőli lapjainál légür keletkezik. Ezen légür ré­szint a „C" jelű tégla alján levő, részint 50 pedig a ,,B" jelű tégla felső részén levő csatorna által közlekedik a külső levegő­vel. A „B" jelű tégla likacsos, természetes, vagy mesterséges, nedvszívó horzsakőből, 55 esetleg gyengén kiégetett, erősen likacsos falitéglaanyágból készül. A ,,B" és ,,C" jelű téglák a fekvő la­pokkal párhuzamosan nyitott csatornával és szintén gyengén kiégett falitéglaanyag- 60 ból állíttatnak elő. Az „A" jelű tégla a falitéglánál erő­sebb nedvszívóképességgel bírván, a mint­egy 50 cm. sugárú hatáskörön belül mu­tatkozó nedvességet magába szívja és az 65 „A" jelű tégla csatornája fenekén és oldallapjain, valamint a „d" jelű csatorna oldallapjain párologtatja el. Az ilyetén­képpen előállott páratelt levegő sűrűbb lévén a külső levegőnél, ' jelű csa- 70 torna lejtős fenekét követve belejut a ,,d" jelű csatornába és onnét az abban levő páratelt levegőoszlop nyomása folytán, miután a „d" csatorna fenek a (VII. ábra szerint) a „c" csatorna nyílása felé 75 mindkét oldalon eséssel bír, a ,,c" jelű csatornán át kinyomul a külső levegőbe. Az ,,a" jelű csatornában támadó légrit-

Next

/
Oldalképek
Tartalom