82660. lajstromszámú szabadalom • Izzókatóda cső
_ Megjelent 1934. évi október hó 1-én. ' MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI B1R0SAG SZABADALMI LEIRAS 82660. SZÁM. — VI£/j. OSZTÁLY. Izzókatódacső. Siemens & Halske Aktiengesellschaft cég, Berlin— Siemensstadt. A bejelentés napja: 1919. évi február hó 22-ike. Elsőbbsége: 1917. évi október hó 15-ike. Az izzókatódával ellátott erősbítőcsöveknek a hírszolgálat technikájának terén elért mai nagy fontosságánál nagy hátránynak érezhető az, hogy a jelenleg szo-5 kásos erősbítőcsöveknél az izzókatóda fűtésére olyan energiamennyiséget kell felhasználni, mely semmi arányban nem áll az erősbítőcsőben vezérelt energiamennyiséghez. Bizonyos, hogy a felhasznált fűtő-10 energiamennyiség a jelenleg ismert erősbítőcsövekben sokezerszer nagyobb, mint a csövön átmenő jelzőenergiamennyiség. Minthogy továbbá ezt az energiamennyiséget rendszerint elektromos akkumuláto-15 rokból kell venni, mely akkumulátorok szállítható állomásoknál súlyuk és újból való megtöltésük nehézségei folytán az üzem szempontjából igen kényelmetlenek, ezért kényszerítő szüksége forog fenn an-20 nak, hogy ezeket a kedvezőtlen viszonyokat megjavítsuk. A jelen találmány értelmében ez olyan, nehezen olvasztható fémből, célszerűen wolframból való izzókatódaszállal ellátott 25 erősbítőcsövek használatával történik, mely szálnak átmérője nem nagyobb 1 /40 mm-nél, míg eddig az erősbítőcsövekben használt legvékonyabb wolframizzószálak kb. y2 0 mm átmérőjűek voltak. Az üyen 30 vékony izzószál, aminőt a jelen találmány ír elő, normális áramterhelésnél és olyan kis hosszúságnál, aminő a szálvégek lehűlésére való tekintettel még előnyösnek látszik, nevezetesen kb. 1 cm szálhosszú-35 ságnál, 10-4 ampere erősségű elektronáramot bocsát ki, míg ellenben eddig 2—100 milliampére erősségű telítőáramokkal dolgoztak itt. Minthogy már most normális izzókatódaszálterheléskor a felhasználandó fűtőenergia kb. arányos a te- 40 lítőárammal, ezért egyszerűen következik, hogy a jelen új erősbítőcsőnél sokkal kisebb fűtőenergiákat használunk fel, ill. kell felhasználni, mint egyébkor. Hogy a telítőáram és a fűtőenergia ilyen csök- 45 kentése egyáltalában lehetséges, az a kísérletekkel megállapított azon a tényen alapszik, hogy az elérhető erősbítés kis telítőáramoknál nem kisebb jelentékenyen, mint az eddig szokásos nagyobb telítőáramoknál, mint ahogy azt fel lehetne tenni, hanem csak igen kevéssé különbözik attól. így pl. olyan erősbítőcsőnél, melyet 10-4 ampere erősségű telítőárammal tartottunk üzemben, és melyhez fűtőenergiája 2 /io watt, tehát az eddig szokásos fűtőenergia 15%-ánál kisebb volt, több mint tízszeres lineáris erősbítést eredményezett. Olyan fűtőenergiákat, melyeknek nagysága 2 /1 0 watt, azonban már szárazelemek is elegendő állandósággal szolgáltathatnak. A vékony izzószálak hőfoka ugyanaz lehet, mint az ismert erősbítőcsövekben, mindamellett célszerű kevéssel alacsonyabbra választani azt, hogy az 65 erősbítőcsövek ugyanazon élettartama legyen biztosítva, minthogy ismeretes, adott izzási hőfok mellett a cső élettartama a szálvastagsággal kissé csökken. A találmánynak megfelelő igen vékony 70 izzószálak használatakor természetesen az elektródák elgázosodása, ami a nagy potenciálkülönbség mellett áthaladó elektronáram segélyével történik, és mely szükséges ahhoz, hogy az üzemközben a 75 nagyfokú vákuum folytonos fenmaradása biztosíttassák, az erősbítőcsövek előállításakor abba a nehézségbe ütközik, hogy 50 55 60
