82604. lajstromszámú szabadalom • Tető és boltozat, (boltöv-) szerkezetek

— 2 — esetleg külön merevítésekre sincsen szükség. Ezen célból a találmány szerint az öntámasztású vagy szabadtartású rendszert 5 mindenekelőtt tetőszerkezetekre alkalmazva a fedélsíkokat kiálló részek, illetve mélyedések révén egymásba kapaszkodó, kellő szilárdságú formalemezekből vagy formakövekből (megfelelő cserepekből, 10 kövekből stb) létesítjük, amelyek tehát akként vannak megszabva, hogy a fedélsíkot önmagában összefüggő, csupán szélein alátámasztásra szoruló szabadtartású mezők alkotják. Már maga az a körül-15 mény, hogy a találmány szerinti formalemezekből vagy kövekből álló héjjalási elemeket akként képezzük ki, hogy azok szorosan éa szilárdan, láncszerűen egymásba kapaszkodjanak, a legtöbb esetben 20 természetszerűleg maga után vonja azt, hogy ezek az elemek az eddigi tetőcserepeknél (egyébként azonos hosszúságú és szélesség mellett) nagyobb keresztmetszettel bírnak és ennek megfelelően szi-25 lárdabbak. Ezenfelül azonban a találmány szerint az egymásba kapaszkodó testeknek oly kettős alakot adunk, hogy azok hosszközépsíkjuk fölött és alatt egy-egy, ezen síktól bizonyos távolságra lévő övből, te-30 hát oly rétegekből álljanak, amelyek a köztük lévő középvonalhoz, mint inerciatengelyhez viszonyítva megfelelő inercianyomatékkal bírnak. Míg tehát az eddigi, lapos tetőcserepeknél vagy más héjjalási 35 elemeknél legfeljebb csak bizonyos nyomószilárdságról lehetett szó, de hajlítás elleni szilárdságuk a gyakorlatban figyelembe sem jöhetett, addig a találmány szerinti elemek már gyakorlatilag tekintetbe 40 jövő, a célnak megfelelő hajlítási, illetve nyírási szilárdsággal bírnak, különösen akkor, ha azokat vasbetétekkel (rúdelemekkel, dróthálóval vagy máseffélével) is ellátjuk; természetesen annak sincsen aka-45 dálya, hogy az említett két övet egymástól nagyobb távolságban helyezzük el és azokat egyszerűen csak bordák segélyével kössük egymással össze, minthogy az öveken belüli rész tudvalevőleg az inercia-50 nyomaték szempontjából már kevésbé jön figyelembe, másfelől pedig az imént említett kiképzés súlycsökkentéssel jár. Általában a találmány szerinti építőelemek maguknál az eddigi héjjalási anya-55 goknál súlyosabbak, de az egész látszólagos hátrány, amely éppen a jóval nagyobb szilárdság következménye és amelyet az eddigi bonyolult belső alátámasztószerkezetekkel járó nagyobb súly-, anyag- és munkaszükséglet megta- 60 karítása többszörösen ellensúlyoz. Javaslatba hoztuk ugyan már formakövekből összeállított olyan boltozatszerű szabadtartású rendszert, amelynél a formakövek felső lapjai tetőcserepek be- 65 akasztására alkalmas nyílásokkal voltak ellátva, de ez a rendszer nem tekinthető a szóbanforgó feladat kielégítő megoldásának, aminthogy az a gyakorlatban nem is vált be és pedig azon hármas főhátrány 70 folytán, hogy először ez a rendszer kizárólag csak boltívkeresztmetszetű tetőszerkezetekre és máseffélékre volt alkalmazható, másodszor a formakövek nem kapaszkodtak egymásba, hanem azokat ol- 75 dallapjaik mentén (habarcsban) sima felületekkel csatolták egymáshoz és a szerkezet felépítése mintaállványozás feltétlen alkalmazását kívánta meg, harmadszor pedig a formakövek összeépítése után a 80 legtöbb esetben külön el kellett helyezni a tetőcserepekből álló fedélhéjjalást, úgy, hogy tehát itt, noha a héjjalás alatti belső teret teljesen lefoglaló fa- vagy vasfedélszék nem került alkalmazásra, mégis még 85 mindig aránylag bonyolult kettős rendszerre (a különálló fedélhéjjalásra és az ennek egész belső felülete alatt végigvonuló, formakövekből álló külön tartórendszerre) volt szükség, mely ezenfelül 90 csakis mintaállványozással volt felépíthető. A találmány tárgyának egyik előnyös foganatosítási alakja szerint a tetőlemezek vagy kövek akként vannak kettősen 95 kiképezve, hogy a kifelé eső rétegek egymást az esővíz stb. levezetésére vonatkozó eddigi követelményeknek megfelelően átlapolják, míg a befelé eső övek célszerűen simán csatlakoznak egymáshoz, úgyhogy 100 kész fal-, illetve mennyezetfelületet alkotnak, mely közvetlenül vakolható, amint azt a találmány szerint itt létesítendő lakható helyiség céljai megkívánják. Ugyanezen célból a falakhoz hasonlóan itt is gon- 105 doskodni kell közbenső szigetelő levegőrétegről, amit a találmány szerinti formalemezeknél vagy köveknél ezáltal érünk el, hogy ezek az elemek belső üreg meghagyásával kapaszkodnak egymásba. Ezeket az 110 üregeket vagy magának a formakőnek készítése alkalmával külön állítjuk elő, vagy pedig az üregek, mint a fentemlített, bordák segélyével egymással összekötött övekből álló vagy egyéb, alább ismerte- 115 tendő formaköveknél, az összeállításkor önmaguktól létesülnek. Ha a formalemezeknek vagy köveknek