82550. lajstromszámú szabadalom • Önindukciós, illetve pupincsévék és ezek kapcsolása oly távbeszélő vezetékekhez, melyeket kettős beszélgetésre is használnak

más oly mágneses vagy elektromos folyamatok, melyek valamely energiaveszteséget vonnak maguk után, csökkennek vagy egészen megszűnnek. 5 Minthogy az elrendezés és hatásfok tekintetében a gyűrűalakú indukciócséve a legjobb csévealak gyanánt vált be, kívánatosnak mutatkozik annak megtartása, miért is a találmány tárgyát a követke-10 zőkben csak ezen csévealakkal kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábrában a találmány szerinti kapcsolási módnak egyik foganatosítási alakja van vázlatosan feltűntetve, melynél két 15 főáramkör kettősbeszélgetésű áramkörré van összekapcsolva. A 2. ábra oly önindukciós csévét mutat vázlatosan, mely a találmány szerint a főáramköröket „pupinizálja" anélkül, hogy 20 a kettősbeszélgetésű üzem áramhullámaira káros hatást gyakorolna. A 3. ábra az ily csévében végbemenő elektromos folyamatokat, különösen az „admittanciák" elosztását szemlélteti váz-25 latosan. A 4. ábrában a találmány szerinti kapcsolásnak egy másik foganatosítási alakja van vázlatosan feltűntetve, mely az 1. ábra szerinti alaktól abban különbözik, hogy a 30 két főáramkör által alkotott harmadik vagy kettős beszélgetésű áramkör szintén sajátos indukciócsévékkel van megterhelve. Az 5. ábra ily csévét a 2. ábrához hasonló 35 vázlatos ábrázolásban mutat, míg a 6. ábra az ezen csévében végbemenő elektromos folyamatoknak a 3. ábrához hasonló vázlatos feltűntetése. A 7. ábra a 4. ábrában látható kapcsolás-40 nak módosított alakját mutatja. (L) és (L2

) kétvezetékes távbeszélővonal ellenkező ágait jelölik, amelyek mindegyike a vonal végén levő (A, A) állomásokhoz vezet. Mindkét vezeték végeinek 45 közelében a szokásos egyszerű (C) relécsévék vannak elrendezve (1. ábra). Mindegyik (C) cséve egy-egy tekercsének középpontjaihoz egy-egy (L3

) vezeték csatlakozik, amelyek az (L, L2

) vezetékpárok 50 által párhuzamosan képezett kombinált áramkört az (A2

) állomásokkal kötik össze. A (B) telepek a (C2

) relécsévéken át a főáramkörök és a kombinált áramkör számára szolgáltatnak áramot. 55 Mindkét (L, L2

) vonalvezetékbe két-két (D) indukciós cséve van iktatva; ezek oly számban vannak elrendezve, hogy a kellő indukciót előidézhetik. Mindegyik cséve a szokott módon folytonos gyűrű gyanánt kiképezett, vassodronyból álló magot tar talmaz, amely a találmány könnyebb meg értése céljából úgy képzelendő, mintha kél szembenfekvő (10) és (10a) részből állana amelyek körül a tekercsek vannak elhelyezve. A mag azonban akár folytonos, akár megszakított lehet és ha a leírásban annak részeire történik hivatkozás, azok úgy értendők, mintha a mag két szembenfekvő félrészből állana, tekintet nélkül a mágneses áramkörre. A csévék a szokásos (11) vastokba vannak zárva. A találmány szerint a vonalvezeték mindegyik ágához tartozó tekercsek két vezetékszakaszból állanak, mi mellett mindkét tekercs az egész magot veszi körül, úgyhogy a mag mindkét felére mindegyik tekercsnek egyik szakara jut. A mag (10) szakaszán az (L) vonalvezetékhez tartozó (12) tekercsszakasz és a magnak (10a) szakaszán az ugyanazon vonalvezetékhez tartozó (12a) tekercsszakasz van elrendezve, az (L2

) vonalvezeték pedig az ellenkező oldalakon fekvő (13) és (13a) tekercsszakaszokat tartalmazza. Hogy a cséve úgy a tekercseknek egymáshoz való viszonya, mint a maghoz való viszonya tekintetében szimmetrikus legyen, a szakaszok impedanciája megközelítőleg egyenlő és váltakozva a mag körül és a szomszédos tekercsszakaszon vannak elhelyezve. Más szavakkal a (12) és (13) tekercsszakaszok a magnak (10), illetőleg (10a) részeit burkoló (14) szigetelőréteget veszik körül, míg a (12a) és (13a) tekercsszakaszok a (13), illetőleg a (12) tekercsszakaszokat veszik körül és ezektől a (15) szigetelőréteg útján vannak elválasztva. Ez legjobban a 2. ábrán látható, ahol jobb áttekinthetőség végett a vezetékek a mag tengelyével központosán vannak feltűntetve; megjegyzendő azonban, hogy a vezetékek a valóságban a magot körülveszik, amint az 1. ábrán látható. A 2. ábra a belső és a külső szakaszokat úgy mutatja, mintha különböző számú rétegekből állanának. Ez a végek kivezetése eéljából van így feltűntetve; ennek dacára a szakaszok impedanciája egyenlő. A tekercsek hossza és iránya, valamint a szakaszok összeköttetése úgy van választva, hogy a főáramkör mindegyik ágában a kívánt indukció keletkezik, azok tényleges ellenállása pedig kb. egyenlő a szabványos indukciós csévék ellenállásával. A tekercsszakaszok szimmetrikus elrendezése folytán természetes, hogy azoknál az indukció, kapacitás és ellenállás nagyon pontos egyensúlyban fog állani. Ha az indukciós csévének a kombinált áramkör két ágára gyakorolt