82517. lajstromszámú szabadalom • Falra fektetett és erősített konzolszerű építőállvány

— 2 — Egy másik elrendezés, (1. 2. ábra), amidőn a tartó nemcsak egyik végével nyúlik ki a falból, hanem mindkét vége kétfelé, a faltól jobbra és balra 1—3 méterre ki-5 nyúlik, ez esetben a tartót a fal mindkét oldalán lekötjük, és pedig, vagy mindkét oldalon közvetlen a fal mellett, vagy a tartó mindkét végénél, és pedig itt is a teher és a biztonság szerint egy, két, vagy 10 több emeleti mélységben. A tartók újból való felhasználása, vagy pedig kicserélése épp úgy történik, mint előbb. Mindkét esetben a tartót, (1. 3. ábra) (5) ferde támmal lehet megtámasztani, 15 részben, hogy a tartó méreteit csökkenthessük, részben pedig, hogy a biztonságot emeljük. A duccolás lehet egy-, vagy kétoldali, aszerint, amint a tartó egy vagy két vége nyúlik ki a falból, utóbbi lehet 20 olyan is, hogy mindkét ferde tám, (lásd 4. ábra) a támasztók forgópontjainál az alsó rövidebb tartóval szorosan össze van kötve és így tulajdonképpen az egész kétoldali tartó támaszaival együtt egyet ké-25 pez. Ha ezen eljárásnál a közös támasztók által lekötött falsúly nem elegendő, a biztonság kedvéért a főtartót, valamint az összekötő tartót az említett módon rudakkal az alsóbb emeleti falban elhelyezett 30 tartókra kötjük le. Egy újabb elrendezés, (lásd 5. ábra), amidőn az egy vagy két oldalon kinyúló tartót (6) oszlopokkal támasztjuk alá olymódon, hogy az oszlopok az alsóbb eme-35 léten kinyúló tartóra helyeztetnek, viszont ezen alsó tartót, amelyen az oszlopok állnak, rendes módon vasrudakkal lekötjük. Lehet oly elrendezésű állványt is elkészíteni (lásd 5. ábra), hogy a legutóbb 40 említett állvány-elrendezést egy vagy két oldalon dúcokkal még alátámasztjuk, vagyis a két utolsó elrendezést kombináljuk. A használat úgy történik, hogy egyes 45 alsóbb tartók, ha a felsőbb emeleti falak elkészültek, a már említett módon kicseréltetnek és a még falban lévő tartókra az alsóbb oszlopokat, esetleg dúcaikkal megtámasztjuk, lekötjük és ezt az eliá-50 rást az épület legfelsőbb emeletéig folytatjuk. Lefelé való munkálatoknál, például homlokzat-vakolásoknál az eljárás megfordított sorrendben, lefelé ismétlődik, a 55 meghagyott lyukakba hol nagyobb, hol kisebb tartót téve, említett módon lekötve lefelé haladunk a földszintig. A falrafektetett konsoloknak állvánvszerkezetül való felhasználásának egy változata, amidőn a szomszéd falra fektetett 6C konsoltartókat emezekkel kombináljuk. A 6., 7., 8., 9. és 10. ábrákban az építőállványnak fentemlített más alkalmazási módja van feltüntetve; ezen elrendezés lényege, hogy a lehorgonyozás részben, 65 vagy egészben mellőzhető, amennyiben a két egymással szemben fekvő állványtartó közvetlen összekapcsolás, vagy közbeiktatott részek által biztosítható stabilitásában és a szétszedhető részek által az áll- "C vány könnyű lebontását teszik lehetővé. Az utcai, vagy udvari részben alkalmazott konzoltartónak az épület belsejébe nyúló végét nem kötjük le horgonyszerűleg vasrudakkal az alsóbb emeleti fala- 75 zatba, hanem az egymással szemben lévő és a szomszéd főfalakon nyugvó tartó végeket szintén konsolszerűen meghosszabbítva, egymással kötjük össze. Ezen összekötés lehet akár közvetlen, amikor is a két tartó 8C érinti egymást, vagy pedig lehet a két tartó vége közé egy harmadik részt beiktatni, például ugyanoly profilú tartót, rúdvasat, vagy pedig egy-, vagy kétoldalon laposvasat stb. E közbeiktatott résszel 85 lesznek a két szemben fekvő tartó végei összekötve, mely összekötés által a két tartó tulajdonképpen egy tartónak tekinthető. Ezen elrendezésénél tehát a tartó a lebil- 9C lenés ellen nem horgonyszerű lekötés által, hanem azáltal van biztosítva, hogy a szemben fekvő tartóvégek egymással összeköttetnek és így egyik tartó terhét részben a másikra, illetve annak felfekvési 95 felületére visszük át. A két tártónak öszszekapcsolási módja — rálapolás, toldás, átfogás, stb. — valamint a közbeiktatott rész függ attól, hogy a tartók egészben vagy részben lesznek-e igénybevéve. Le- 10 het ugyanis az összeillesztett tartóknak csak a falak mentén lévő, például 1.50 méternyi részét állványnak felhasználni, míg a többi része csak mint a lehorgonyzást helyettesítő, lebillenést meggátló, azaz 10 összekapcsoló szerv szerepel, vagyis ugyanazon szerepet tölti be, mint a lehorgonyzásnál a vasrúd. A tartó azon része, mely állványul használtatik, óvóintézkedésül korláttal láttatik el. U Ezen eljárásnak az az előnye, — amire a háború előtt a fa, vas és a munkaerő olcsósága, valamint könnyű beszerezhetősége folytán nem volt szükség, — hogy míg az egy darabból álló tartó a falazat- 11 ból nem vehető ki, addig a több, különálló s konzolszerű részből álló, de az összeköttetés folytán egyet képező tartó a hasz-