82516. lajstromszámú szabadalom • Javítás mechanikai kalapácsokon

Megjelent 1934. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82516. SZÁM. — XVI/D. OSZTÁLY. Javítás mechanikai kalapácsokon. Det Tekniske Forsogsaktieselskab cég Ordrup-ban (Charlottenlund mellett, Dánia.) A. bejelentés napja: 1931. évi március hó 26-ika. Dániai elsőbbsége: 1920. évi szeptember hó 15-ike. A mechanikai kalapácsok (tetszőleges !ajtájú ütőszerkezetek) lényegileg négy, i mellékelt rajz 1. ábráján vázlatosan jel­sett részből állanak és pedig: az (M) szer­számból (vésőből, szegecsfejekhez való ídorból vagy másefféléből), a (G) tokból, ímelyben (A)-nál az (M) szerszám veze­tődik, a (B) verőfejből, mely a tok belse­jében ide-oda mozog és az (M) szerszámra /aló felütődéssel a benne felhalmozott energiát a szerszámmal közli és végül a hajtószerkezetből, mely a hajtás módja (sűrített levegő, villamosság, centrifugá­lis erő stb.) szerint változik. Az (A) ve­zeték és az (M) szerszám között, vagy ha tz el van távolítva, az (A)-nál lévő teljes nyíláson át már most könnyen hatolhat­nak be a tok belsejébe por, forgácsok vagy káros gázok és a tok belsejében lévő me­chanikai vagy elektromos részeket, vala­mint a kenőanyagot károsan befolyásol­hat ják. Maga a kenőanyag (A)-nál kifoly­hat, ami különösen akkor kellemetlen, ha a verőfejct a hajtószerkezettel együtt sza­badon működtetjük a kenőanyagban, vagyis a tok üregét kenőanyaggal egészen vagy részben megtöltjük. A tapasztalat szerint az ütések folytán a szokásos szer­kezeti kiképzéseknél, még az (M) és (A) részek közötti aránylag jó tömítés mellett is a kenőanyag kihajtatik. Ezen nehézségek elkerülése végett a ta­lálmány szerint a tokot lehetőleg teljesen elzárjuk és pedig oly módon, hogy mind­amellett a verőfejben felhalmozott energia a szerszámra átvivődjék. Ezt azzal érjük el, hogy a szóbanforgó átvitelt nem köz­vetlenül, hanem oly közbenső rész útján foganatosítjuk, mely a tokfal egy részét alkotja, de eléggé utánengedő arra, hogy 40 a lökést továbbadja. A mellékelt rajz 2. ábráján ez a köz­benső rész (Z)-vel van jelölve és e foga­natosítási alaknál dugattyú alakjában van kiképezve, mely (A)-nál be van tömítve. 45 Tökéletesebb elrendezést mutat a 3. ábra. Itt a tokfal gyakorlatilag véve egy­általán nincs megszakítva. A (Z) köz­benső rész ugyanis a tokfalba beszerelt (N) membránnak egy részét alkotja, mely 50 membrán eléggé utánengedő arra, hogy a (B) verőfej kifejtette ütést az (M) szer­számra átvigye. Itt az ütés energiája ha­sonló módon vitetik át a szerszámra, mint egy telefonnál, mely a teljesen elzárt belső 55 szerkezetből kifelé vezetendő hangrezgé­seket membrán útján viszi át a levegőre. A 3. ábra szerinti membrán tetszőleges utánengedő anyagból, pl. fémből, gumiból, bőrből stb. készülhet. A membránt, mint 60 ilyent, nem kell minden esetben szerkezeti­leg megoldani. Ugyanis maga a tok is mű­ködhet közbenső rész gyanánt; ha a tok fala az illető helyen eléggé vékony, úgy ezzel is bekövetkezik a membránhatás. 65 Vastagabb fal esetén a tok rugalmatlan közbenső részt alkot; ez a megoldás bizo­nyos körülmények között különösen fon­tos lehet. Határeset gyanánt a közbenső részt az 70 (M) szerszámmal összeköthetjük, amint azt a 4. ábra jelzi. A közbenső részt pl. kicserélhetően csavarhatjuk fel, vagy rá­szorítás útján, avagy bármely más módon egyesíthetjük az (M) résszel, ennek azon- 75 ban membrán esetén szerkezeti okokból

Next

/
Oldalképek
Tartalom