82453. lajstromszámú szabadalom • Erősáramú megszakítőkészülék

Megjelent 1934. évi november hő 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 82453. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Erősáramú megszakító készülék. Paul Márton, mérnök Bremen. A bejelentés napja: 1921. évi augusztus hó 23-ika. Németországi elsőbbsége: 1921. évi augusztus hó 10-ike Ismeretes már erős villamos áramoknak villamos kapcsolóknál oly módon való megszakítása, hogy az árammegszakítási hely elektrolitba merül. Ekkor az áram 5 az árammegszakító helynek az elektrolitból való kiemelkedése arányában a növekvő ohmikus ellenállás folytán lefékeződik, úgy hogy a megszakító helynek az elektrolitból való teljes kiemelkedésekor 10 már csak csekély áramok keringenek, amelyek már most majdnem teljesen szikramentesen szakadnak meg. Itt a szikramentes megszakítást elősegíti az a körülmény, hogy a folyadék a valamely 15 hosszabb szikraköz fenntartásához szükséges hőmérsékletet fel nem veheti. A jelen találmány lényege már most ezen jelenségeken alapuló erősáramú megszakító készülék. Míg a gyakorlatban 20 eddigelé a higanysugaras megszakítók stb. segélyével csak kisebb, legfeljebb néhány ampérenyi áramok voltak megszakíthatok, addig a találmány szerinti megszakító alkalmas kivitelben több száz 25 amperig menő áramoknak másodpercenként több-százszor való ritmikus megszakítását teszi lehetővé. Ez a megszakító készülék, legegyszerűbb foganatosítási alakjában, két, az 30 áramkörbe kapcsolt oly elektródából áll, amelyeknek egyike nyugvó helyzetben merül valamely elektrolitba, míg a másik ebbe az elektrolitba ritmikusan bemerül és abból kiemelkedik, miáltal az áram 35 ugyanazon ütemben záródik, illetve megszakad. Ahelyett, hogy csupán az egyik elektróda merül be, illetve emelkedik ki ütemszerűen az elektrolitból, mindkét elektróda is végezheti ezt az ütemszerű 40 mozgást, minek folytán a kiemelkedés alkalmával az áramot lefékező hatás meg-50 kétszereződik. Az elektródák ütemszerű bemerülését és kiemelkedését az elektródáknak egyenletes ide-oda járó mozgása révén foganatosíthatjuk, aholis ezt a moz- 4.r gást pl. valamely erőt szolgáltató forgó tengely felől forgattyús hajtómű segélyével vezérelhetjük. Célszerűbb a megszakító elektródát az elektroliton kívül fekvő és ezen elektrolittal szemben szigetelt tengely körül egyirányban forgatni. Ily elrendezésnél a forgó elektródát két vagy több, a forgási tengely körül szimmetrikusan elrendezett karra oszthatjuk fel, olymódon, hogy az említett tengely körül való egyet- 55 len fordulat alatt két vagy több áramzárás és árammegszakítás következik be. A forgó elektródához való áramhozzávezetés egy, illetve igen nagy áramerősségek esetén több oly kefe segélyével történik, 60 amelyek a forgási tengellyel szilárdan összekötött csúszógyűrűvel érintkeznek, mely viszont az elektródával van vezetően összekötve. A forgási tengelyt célszerűen elektromotorral hajtjuk. E megszakító készüléket akár egyenáramhoz, akár váltóáramhoz alkalmazhatjuk. Váltóáram esetén szikronmótor alkalmazásával az áramgörbének mindig meghatározott részeit metszhetjük ki. Hogy a megszakítónak belső ellenállása lehetőleg csekély legyen, szükséges, hogy az elektrolitban nyugvó elektródát a forgóelektróda működő felületéhez lehetőleg közel hozzuk és ehhez simuló alakkal lát- 75 juk el. A forgó elektródát akként képezhetjük ki, hogy annak a folyadékon átcsapódó áramvezető kontaktusfelülete vagy a forgási tengelyével párhuzamosan vagy a forgás síkjában feküdjék, aholis 80 a nyugvó elektróda síkja megfelelő helyzetet foglal el. Hogy az elektródáknak 65 70