82439. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló korlátolt idejű és tartós villamos világításhoz

Megjelent 1934. évi december hó 2-é n . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 82439. SZÁM. — vif/g. OSZTÁLY. Kapcsoló korlátolt idejű és tartós villamos világításhoz. Geyling Alfréd elektrotechnikus, Mannheimban. A bejelentés napja: 1921. évi július hó 15-ike. A jelen találmány szerinti kapcsoló célja az, hogy a kupakot pótló dob egy­szerű elforgatása útján, óramű alkalma­zása nélkül kapcsolhassunk be önműkö-5 dően kikapcsolódó korlátolt idejű vagy tartós világítást. A mellékelt rajzon a találmány tárgyá­nak foganatosítási példája van feltűn­tetve. Az 10 1. ábra a kapcsolónak korlátolt idejű világításhoz való használati helyzetét mutatja hosszmetszetben, a 2. ábra harántmetszetben, a 3. ábra a kapcsoló harántmetszete tar-15 tós világításhoz való használati helyze­tében. A kapcsoló mindenekelőtt a fogantyú­val szilárdan összekötött (a) dobból áll, mely a falban megerősített (b) lemezen, 20 tengely körül forgathatóan van elren­dezve és belsejében a tojásóraalakú-üreg­gel ellátva. Ez az üreg ömlő (q) anyag­gal, mint pl. higannyal, finom fémporral vagy máseffélével van felerészéig meg-25 töltve. A (n) üreg mindegyik felébe két rövid (d) és (d1 ), illetve (e) és (e1 ) vezető­huzal nyul be, amelyek közül kettő (a) szerint, hogy milyen a dob állása, a (b) talplemezbe beeresztett, a kontaktust és 30 közlő (f) és (g) szorítócsavarokon csúsz­hatik, amelyeken át az áram a kapcsolóba jut. Az említett vezetékhuzalpárok közül egy-egy (d) és (e1 ) huzal a dob hátoldalán végződik és a (h), illetve (i) csúszórésszé 35 van kiképezve, vagy azokat ilyennel cél­szerűen összeköttetésbe hozzuk. Az (a) dob külső koszorúfelülete néhány (x) be­vágással van ellátva, amelyekkel a (b) talplemezen elrendezett (y) rúgó kapcso-40 lódhatik és így ez a dobot bizonyos meg­határozott helyzetben fogva tarthatja. Ha a kapcsolót pl. két-három percnyi korlátolt idejű lépcsőházi világításhoz akarjuk működésbe hozni, úgy az (a) do­bot a függélyesen álló (s) forgantyú se- 45 gélyével félfordulattal elforgatjuk, ami­kor is a belső (n) üreg alsó fele a benne lévő (q) vezetőanyaggal együtt felülre kerül. Ennek folytán a felső (d) és (d1 ) vezetőhuzalok egyidejűleg az (f) és (g) 50 kontaktuscsavarokkal jutnak közvetlen összeköttetésbe és ezzel a világítást be­kapcsolják. Ez a bekapcsolt helyzet mindaddig tart, míg a (q) vezetőanyag a tojásóra- 55 alakú szűk (k) nyíláson át ki nem ömlött, amikor is a vezetőhuzalok csak levegőben maradnak és így a közöttük lévő össze­köttetés megszakad. Ha tartós világítást kívánunk, akkor 60 az (a) dobot (s) fogantyúja segélyével kissé jobbra forgatjuk, mikor is a dob állása szerint a (h) vagy az (i) csúszórész létesítheti a kontaktust lehetővé tevő (f) és (g) csavarokkal való összeköttetést. 65 Ebben az esetben (q) vezetőanyag az üreg alsó felében nyugalomban marad. Ha azután a dobot megfelelően kis ívvel visszaforgatjuk, úgy (a) kontaktuscsa­varok eltávolodása folytán megszakad és 70 így a tartós világítás megszűnik. Hogy elkerüljük a kontaktusdrótok pörkölődését szikrázás alkalmával, mely akkor keletkezhetnék, ha a kontaktusadó massza a kontaktusdrót végeiről egyen- 75 lőtlenül vagy csak lassan válik le, evég­ből a kontaktusdrótok között a túlnyúló (z) kontaktuscséve vagy átmenő híd, vagy más efféle van alkalmazva, mely cél­szerűen ugyanazon anyagból > (porcellán- 80 ból) vagy más efféléből, ugyanazon da­rabban együtt lehet kisajtolva. Fontos az,

Next

/
Oldalképek
Tartalom