82288. lajstromszámú szabadalom • Cipész szegelőár önműködő visszacsapó rugóval
módon az (1) fafogantyúval mereven egyesített (5) ártűtartóhoz, másik végé-; vei pedig a (6) hüvely felső végének belső falához támaszkodik. A (6) hüvely az (1) 5 fogantyú keskenyebb végének (7) fúratában csúsztatható, úgyhogy az (1, 3 és 5) részek alkotta merev rendszer és a (6) hüvely egymáshoz képest a (4) rugó ellenében elmozgatható. 10 A (6) hüvely, külső felületével a (7) fúrat falán, belső felületével pedig az (5) tűtartó palástján biztosan, központosán vezetődik. Az (1) fafogantyúnak keskenyebb, kúpos végét ugyancsak nagyobb 15 tartósság kedvéért célszerűen még a (8) fémhüvellyel boríthatjuk, melynek felső (9) pereme a (6) hüvely további vezetését eszközli. Végül a (6) hüvely falába, löketének határolása és másrészt a szer-20 kezet szétszedhetése céljából oldalt kinyúló (10) csavar van becsavarva, mely a 2. ábrán látható (11a, 11b, 11c) hasítékok,egyikével vagy másikával a feltüntetett példában a (11c) hasítékkal kap-25 csolódik. Ezek a hasítékok a (8) külső hüvely falában vannak kiképezve; ezekkel úgy helyzetre, mint alakra pontosan megegyező hasítékokat tartalmaz az (1) fafogantyúnak a (7) fúratot határoló 30 fala is, úgyhogy a (10) csavarnak (fel nem tüntetett) szára két egymást fedő hasítékon jár át és a (6) hüvely beszorítása alkalmával a hasítékok hosszirányában ezeknek (a rajzon alsó) végéig mo-35 zoghat. A (11a, 11b, 11c) hasítékok (melyek közül a két pontozottan felüntetett (11a) és (11b) hasítékok a rajzlap síkja mögött foglal helyet) célszerűen egymástól egyenlő távolságban, azaz egymáshoz 40 képest 120°-al eltoltan vannak elrendezve. Mint a rajzon látható, a (6) hüvely a (3) ártű szárát a nyugalmi helyzetben teljesen magába zárja, úgyhogy az ártűnek csupán külső (12) hegye nyúl ki a 45 (6) hüvelyből, mi mellett azonban a hüvely külső végének (13) fúrata az ártű egy részét vezeti is. A (6) hüvely palástjának külső vége az alább ismertetendő célból ferdén lemetszett vagy kúpos (14) 50 felület alakjában van kiképezve. A szokásos áraknál az ártűnek a fafogantyúban való rögzítése beverés útján vagy az ártű végének facsavarmenetei segélyével történik. A megerősítés azon-55 ban egyik esetben sem megbízható, mert az állandóan igénybevett ártű csakhamar meglazul és a fafogantyúnak a tűt befogadó része is kikopik, amikor is a fafogantyú többé nem használható, illetve csak nagyobb átmérőjű facsavarmenetekkel ellátott ártűk befogadására képes. Ezért javaslatba hozták már a fafogantyún egyszersmindenkorra rögzített és az ártűvel oldhatóan összekötött külön tűtartó alkalmazását, az eddigi ily tűtartók azonban a céllal arányban nem álló bonyolult kiképzést mutattak, nevezetesen aránylag nagyszámú alkatrészt tartalmaztak. Ezzel szemben a találmány szerinti tűtartó, mely ugyancsak az ártű könnyű kicserélhetőségére irányul, egyetlen darabból, nevezetesen a már fentebb jelzett (5) tömbből áll, mely az egyik végén lévő (15) lehorgonyzó toldatnál fogva az (1) fafogantyúba szilárdan be van verve, másik végén pedig belső csavarmenetekkel van ellátva, amelyekkel a (3) ártű szárának a (16) fémcsavarból álló alsó vége kapcsolódik. A leírt szerszám használati, illetve működési módja már most a következő: A szerszámot a beverés tekintetében a szokásos módon kezeljük, nevezetesen az (1) fogantyút egyik kezünkkel megragadva a (12) csúcsot a munkadarab kívánt pontjára illesztjük. Hogy ekkor a pontos felfektetést könnyebben érhessük el, evégből a (6) hüvely külső vége a már említett módon (14)-nél a (12) csúcs felé szűkül. Ha már most a kalapáccsal az (1) fogantyúnak (a rajzon alsó) végére ütést mérünk, akkor a fogantyúval merev egészet alkotó ártű a munkadarabba behatol, míg ugyanekkor a (6) hüvely a (4) rugó összeszorulása közben a (7) fúratba behúzódik, az ütés megszűnte után azonban nyomban ismét előrecsappan, úgyhogy a rugó reakciója folytán a munkadarabból önműködően visszacsapódik. A (6) hüvely és az ártű úgy a beverés, mint a visszacsapódás közben egymást kölcsönösen vezetik. A hüvely továbbá az említett módon a (7) és (9) részeken, nemkülönben az (5) tűtartón is vezetődik, úgyhogy a tűtartó nemcsak az ártű felvételére, hanem a belső (6) hüvely vezetésére is szolgál. Ha a munkadarabokban különböző, pl. 10, 12, 16 mm mélységű lyukak létesítendők, úgy evégből a találmány tárgyánál az eddigiekkel szemben nem kell az ártűt külön beállítani és a beállított helyzetben ismét rögzíteni, hanem csupán a (6) hüvelyt kell az egymástól különböző (pl. 10, 12, 15 mm) hosszúságú (11a, 11b, 11c) hasítékok közül a megfelelővel kapcsolatba hoznunk. Evégből nem kell egyebet tennünk, mint a. (10) csavart a
