82237. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta cinkoxydnak vagy tiszta fémes cinknek a cinkásványok nedves feltárása segélyével kapott lúgok vagy más nedves cinksók feldolgozása által való előállítására

Meg jelent 1934. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABAMLIW BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82237. SZAM. - Xll/d. OSZTÁLY. Eljárás tiszta cinkoxydnak vagy tiszta fémes cinknek a cinkásványok nedves föltárása segélyével kapott lúgok vagy más nedves cinksók feldolgozása által való előállítására. Báró Stucklé Henry William mérnök Dieuze-ben. A bejelentés napja: 1913. évi december hó 6-ika. Elsőbbsége: 1912. évi december hő 7-ike. Jelen találmány tiszta cinkoxydnak vagy tiszta fémes cinknek a cinkásványok, különösen azon cinkásványok alkalmazásával való előállítását célozza, 5 melyek cinktartalma túlságosan kevés ahhoz, hogy kohószerűen legyenek földolgozva; a találmány továbbá az említett anyagoknak valamely cinksó alkalmazása mellett való előállítását célozza. 10 A találmány szerinti eljárás értelmében a cinket az ásványokból ismert módon, alkalmas sav, mint kénsav, sósav vagy salétromsav segélyével kilúgozzuk. Az alkalmazott savat célszerűen kellő mennyiségű 15 vízzel keverjük össze, hogy a cinksónak a a lúgozás közben való kikristályosodását elkerüljük. A kapott lúgokat az idegen fémektől, melyeket részben a sav is feloldott, szokásos módon megszabadítjuk. A 20 tisztított oldatokból a cinket ammoniumszulfit oldata által cinkszulfit gyanánt lecsapjuk. A szűrés és mosás után |a cinkszulfitot izzítjuk. Az izzítás maradéka tiszta cinkoxyd, mely az összes ismert al-25 kalmazási célokra, nevezetesen a festészetben fehér pigmentum gyanánt és tiszta fémes cink készítésére kiindulási anyag gyanánt is alkalmas. Az izzítás közben elillanó kéndioxydot az ammo-30 niumszulfit regenerálására használjuk. A cinkszulfit egy ismert eljárás értelmében oly módon állíttatik elő, hogy alkaliszulfit oldatát oldott cinksó equivalens mennyiségére hagyják behatni. Ezen 35 feltételek mellett azonban az alkalmazott cink egy része nem csapatik le és az anyalúgban oldva marad. Ez a körülmény nem képez akadályt a cinkszulfitnak laboratóriumban való készítésénél, ellenben a mondott terméknek gyári előállí- 40 tásánál hátrányos, mert a le nem csapott cink mennyisége a kihasználást 10— 20%-al csökkenti. A találmány szerinti eljárásnál ezeket a veszteségeket elkerüljük és csaknem az 45 összes cinket lecsapjuk, minthogy a reakciókeverékhez, vagy az ehhez használt ammoniumszulfithoz a reakció közben vagy előtt kaustikus ammoniakot . vagy szénsavas ammoniákot adunk. Az ammo- 60 niák ezen hatása nem volt előrelátható, mert mint ismeretes, a legtöbb cinkcsapadék az ammóniákban vagy szénsavas ammóniákban való felesleg által, a fentmondottal ellentétben, ismét föloldatik. A 55 kaustikus ammoniákot vagy a szénsavas ammoniákot a reakció közben vagy előtt azáltal is készíthetjük, hogy a reakciókeverékhez vagy az ehhez használt ammoniumszulfithoz alkalit vagy földalkalit 60 adunk, mely az ammoniumszulfittal való kettős átalakulás által ammoniákot vagy szénsavas ammoniákot, nevezetesen mészhydrátot vagy szénsavas nátriumot állít elő. , „ „ 6

5 A cinkszulfit izzítása közben képződő kéndioxyd ammoniumszulfit előállítására használtatik, úgy hogy, mint említettem, az ammoniumszulfit mindig újra regeneráltatik. 70 Egy ismert eljárás szerint az ammoniumszulfit kéndioxydnak ammoniákvízben való abszorbeálása által állíttatik elő. Ez az eljárás a jelen találmány céljaira nem lenne alkalmas, mert a cinkszulfit 76 vagy a cinkfény leizzítása közben elillanó