82158. lajstromszámú szabadalom • Lökéshárító keréktalpak számára
Megjelent 19B5. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 82158. SZÁM. — XX/a. OSZTÁLY. Lökéshárító keréktalpak számára. Preszter Rezső, gyárigazgató Budapesten. A bejelentés napja: 1917. évi április hó 14-ike. A légabroncsok pótlására már ajánlottak acélszalagrúgókból szerkesztett, a kerék talpára szerelendő lökéselhárítókat, azonban a kísérletek nem jártak kielégítő 5 eredménnyel. Kísérleteim azt mutatták, hogy a kellő rugalmazást és tartósságot csak úgy lehet elérni, ha a lökések elhárítására szolgáló szalagrúgók elrendezése olyan, hogy csupán hajlítási igénybevételt 10 szenvednek és emellett a szalagrúgók vastagsága a 2 mm-t meg nem haladja, amidőn is ennél nagyobb keresztszelvénymagasság szükségessége esetén több szalagrúgó van egymásra fektetve, melyek 15 egyenként 2 mm-nél vékonyabbak és csak együttesen adják meg a szükséges keresztszelvénymagasságot. Ai szalagrúgók továbbá célszerűen úgy vannak elrendezve, hogy két végükön vannak befogva és ívet 20 képeznek, melynek közepe szolgál a lökések felvételére. A rugalmasság fokozására az egyes szalagrúgók ugyancsak acélszalagból készült támasztórúgók segélyével vannak alátámasztva, amelyek a szalag-25 rúgók befogási helyén vannak befogva és a szalagrúgókat ezen helytől a maximális behajlás helyének közeléig támasztják alá, úgy hogy az alátámasztó rúgóknak a maximális behajlási hely közelében levő vége 80 szabad. Egyetlen ilyen alátámasztórúgó helyett egymás mögött elhelyezett több alátámasztórúgót is alkalmadlatunk, amelyek lépcsőzetesen rövidebbre vannak szabva, úgyhogy az alátámasztórugócso-35 mag összvastagsága az alátámasztórúgók szabad vége felé fokozatosan csökken. A mellékelt rajzban a találmány tárgyának több példaképeni foganatosítási alakja van feltűntetve. 40 1. ábra a legegyszerűbb foganatosítási alak elölnézete. 2. ábra pedig annak oldalnézete, 3. ábra a kerék talpára szerelt lökéshárítókból képezett abroncsot mutatja oldalnézetben, részben védőköpennyel burkolva, 4—7. ábra a lökéshárító további foganatosítási alakjai. Az 1. ábra szerint a lökéshárító a szalagvasból U-alakra görbített (1) tartóból áll, melynek (2) szárai közé az ívalakban meggörbített (3) acélszalagrúgó van befogva. Ezen szalagrúgó vastagsága 2 mm-nél kisebbre veendő, amennyiben pedig ennél nagyobb keresztszelvénymagasságra van szükség, úgy az 1. ábrában feltüntetett módon több vékony (3) acélszalagot kell egymásra fektetni. A behajlás határolására a (4) ütközőt rendezzük el, amely vagy szalagvasból, vagy fából, avagy más kellő szívósságú anyagból készülhet. A rugalmasság fokozására vékonyabbra szabhatjuk a (3) szalagrúgóívet és a 4. ábrán látható (5) alátámasztórúgókkal támaszthatjuk meg, amelyek a (3) szalagrúgóívek (6) befogási helyén vannak egyik végükkel befogva, míg a maximális behajlási hely közelében fekvő (7) végük szabad. Amint a 4. ábra mutatja, célszerű nagyobb számú, esetleg különböző vastagságú (5) támasztórúgót alkalmazni, melyek befelé fokozatosan rövidebbre vannak szabva, úgy hogy az (5) támasztórúgócsomag összvastagsága a rúgócsomag szabad vége felé fokozatosan csökken. Az (5) támasztórúgócsomagon belül célszerű (8) rúgóívet (5. ábra) alkalmazni, mely párhuzamosan vagy közelítőleg párhuzamosan halad a (3) rúgóívvel és ugyancsak mindkét végén van befogva. Igen erős igénybevételre szánt lökéshárítóknál igen célszerűen a 6. ábrán látható módon a (8) 45 50 60 65 70 75
