82135. lajstromszámú szabadalom • Eljáás légpárnás kerékabroncsokhoz való tömítőszer előállítására

Megjelent 1935- évS .január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82135. SZAM. — IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás légpárnás kerékabroncsokhoz való tömítőszer előállítására. Surpneu Ges. m. b. H. Autogéné Pneumatik-Verpfíopfung cég Bécsben. Á bejelentés napja: 1022. évi január |ió 11-ike. Ausztriai elsőbbsége 1921. évi január hó 24-A találmány célja a kerékpároknál, gépjárműveknél stb. használatos légpárnás abroncsok sérüléseikor keletkező nyílások önműködő eltömítése, olyan a légtöm-5 lőbe töltött szer révén, amely a tömlő megsérülésekor az előállott szakadáson, nyíláson vagy lyukon kilép, megmerevedik s így azt elzárja. Erre a célra már eddig is igen különböző összetételű anyago-10 kat ajánlottak. Mindezen keverékek egy növényi (dextrin, gummifélék, növényi nyálka stb.) vagy állati (enyv, kazein s efféle) eredtű ragasztóanyagot avagy egy gyorsan megkeményedő szervetlen ragasz-15 tószer alapanyagot, pl. vízüveget tartalmaznak. A növényi vagy állati ragasztóanyagokhoz sűrűségük növelésére finoman elosztott ásványi töltőanyagokat is hozzákevernek, pl. kovasavat, zsírkövet vagy 20 más szilikátokat. Nedvszívó anyagokat, elsősorban magnéziumkloridot is adagoltak ezen keverékekhez, annak megakadályozására, hogy a nyíláson kilépő anyag- ból keletkező és a nyílást megmerevedése 25 folytán elzáró dugasz rideggé és törékennyé váljék; ugyanezen célból glicerint is szoktak volt alkalmazni. Ezekhez még egyéb adalékok sorakoztak a különböző előírások szerint, így kén vagy antimon-30 pentaszulfid, végül konzerváló anyagok, mint tannin, szalicilsav, bórsav. Ezek az ismert tömítőszerek részben már csak azért is használhatatlanok, mert a gummit megtámadják. Azonban az 35 egyéb efajta keverékek is többé-kevésbé tökéletlenül felelnek meg kitűzött céljuknak. Megbízható ragasztókeverék pneumatiksérüléseknek helyrehozatalára még 40 48 50 igen csekély mérvű sérülések esetén sem volt ezen az úton eddigelé előállítható. Az új eljárás az eddig ismert, konzerváló adalékokkal ellátott keverékek valamelyikéből indul ki, mimellett az az előfeltétel, hogy a keményítőnek valamely erjedésre képes származéka, pl. dextrin legyen akár ragasztóanyag-komponensként, akár más ragasztószerek adalékaként a keverékben jelen. A tömítőszer erjedésre képes alkatrészét a találmány értelmében vagy magától hagyjuk erjedésbe menni vagy pedig az erjedést alkalmas mikroorganizmusokkal való oltás révén vezetjük be, így például dextrin esetében dextrint elerjeszteni képes élesztőfajok adagolása útján. Más efajta ismert tömítősze- 55 rekhez képest egy ilyen erjedésben lévő keveréknek az az előnye, hogy igen hosszú ideig hígfolyós marad s így a folyadék a tömlő megsérülésekor gyorsan kilép; abból folyólag viszont, hogy a folyadékban go oldott erjedési szénsav kilépésekor eltávozik, a beszáradás szempontjából tekintetbe jövő felületnek ezzel kapcsolatos megnövekedésével a kilépő folyadék gyorsan megmerevedik. Ezzel ellentétben az ismert keverékek bizonyos idő multán annyira megsűrűsödnek, hogy a megsérült helyen csak lassan lépnek ki s így közben sok levegő távozhatik el, úgyhogy a felületen csak lassan megkeményedő dugasz a levegő gyors utánaömlése folytán többé nem illeszkedhetik pontosan a sérült részbe. Az erjedés azonfelül azzal az előnnyel kapcsolatos, hogy arra az esetre, ha a tömlő megsérülésekor abban mégis csak 75 leesnék kissé a nyomás, ezt az erjedés 65 70