82130. lajstromszámú szabadalom • Berendezés bányáknak iszapoló csöveiben fellépő energia hasznosítására
Megjelent 1935- évS .január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 82130. SZAM. — Xll/a. OSZTÁLY. Berendezés bányáknak iszapoló csöveiben fellépő energia hasznosítására. Dr. Sasvári Géza gépészmérnök, műegyetemi m. tanár Budapesten. A bejelentés napja: 1921. évi december hö 27-ike. Oly bányákban, — főleg szénbányákban — amelyben a szén vagy más bányatermék oly vastag rétegekben fordul elő, hogy annak egy rétegben való kitermelése 5 technikailag lehetetlen, a bányászat alulról felfelé haladva több rétegben történik. A kitermelt rétegeknek helyét a felső rétegek alátámasztása céljából ki kell tölteni. Ez a kitöltés az úgynevezett iszapoló 10 eljárással történik. A kitöltésre szolgáló iszapot — víz és homok, lösz vagy ahhoz hasonló anyag eléggé híg keverékét — csővezetékben visszük a bánya mélyébe, hol a kellő helyen, az iszapnak szilárd 15 részei lerakódnak, a vizet pedig szivattyúk segélyével a külszínre kinyomják. Az iszapnak a külszínről a bánya mélyébe való lebocsátása jelentékeny energiát képvisel, mely eddig teljesen kihasz-20 nálatlan maradt. Jelen találmány tárgya oly berendezés, melynek célja, hogy a bányába levezetett iszapban rejlő energiát hasznosítsuk és pedig azáltal, hogy sűrített levegőnek elő-25 állítására használjuk fel, mely azután a bányászat céljaira a legalkalmasabb módon felhasználható, így pl. légnyomással működő szerszámok, fúrókalapácsok, réselőgépek stb. hajtására. 30 A találmány lényege abban áll, hogy az iszaplevezető csőben, a kívánt légnyomásnak megfelelő helyen egy légkiválasztó van beiktatva, melyben az iszappal magával vitt levegő az iszapból kiválik és 35 mely egy léggyűjtő tartánnyal közlekedik. A csatolt rajz jelen berendezésének egy sémáját tünteti fel oldalnézetben. Az iszapoló brendezésnek (a) az ejtő 40 csöve, (b) pedig annak vízszintes, vagy 50 55 esetleg kissé emelkedő folytatása, melynek (c) kieresztő nyílása vagyis torkolata az iszaplerakó helyen fekszik. Az (a) csőbe befolyó iszap tudvalevőleg levegőt ragad magával, melynek az iszapból való 45 kiválasztása céljából a kívánt nyomásnak megfelelő helyen az iszapvezető csőbe a (d) tartály van beiktatva, melynek felső részéből a léggyűjtő tartányhoz vezető (e) cső ágazik el. A (d) tartányban nyert levegőnek nyomása független az (a) ejtőcsőnek (H) magasságától (a bánya mélységétől) ha/nem ezen nyomásnak nagyságát csakis a légkiválasztó szerkezet után következő (b) csővezetéknek súrlódási ellenállása és, ha a (c) csőtorkolat esetleg magasabban fekszik mint a légkiválasztó, akkor ez a (h) magasság is határozza meg. A (b) csővezeték rendesen igen jelentékeny hosszal 60 bír (néhány 100 m, sőt nagyobb kiterjedésű bányáknál néhány 1000 m) s benne az iszapnak sebessége eléggé tetemes, úgy hogy a csővezetéknek ellenállása jelentékeny ellennyomást képvisel. 65 Utóbbi körülmény teszi lehetővé azt, hogy a légkiválasztót (d-tartányt) magasabban alkalmazhatjuk az ejtőcsőnek legmélyebb pontjánál, úgyhogy az iszap a légkiválasztó tartány után is még füg- 70 gélyesen lefelé mozog és mivel a tartány feneke kúposán van kiképezve, az iszap a (d) tartányban nem rakódik le. A példaképen feltüntetett (d) légkiválasztó tartánynak szerkezete és felszere- 75 lése ismeretes. Az (a) cső a (d) tartányba a légtér alá az iszapba nyúlik s így szifonzárat képez. Az (f) úszószelep megakadályozza, hogy kis légnyomásnál (pl. az üzem kezdetén) az iszap az (e) csőbe be- 80
