82067. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kolloidális fémek és fémvegyület előállítására

__ Megjelent 1935. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 82067. SZAM. — XVI/c. OSZTÁLY. Eljárás kolloidális fémek és fémvegyületek előállítására. Chemische Fabriken, Dr. Kurt Albert cég, Amöneburgban. A bejelentés napja: 1920. évi január hó 7-ike. Kolloidális fémeknek az eddig ismertté vált eljárásokkal való előállítása aránylag körülményes és kevéssé gazdaságos, úgyhogy ezen anyagok csak korlátolt 5 mértékben alkalmaztattak. Mint az ember- és állatgyógyászat kétségtelenül megállapította, a réznek, ezüstnek és higanynak sói, valamint az arzén vegyületei stb., melyek mint erősen anti-10 szeptikus anyagok ismeretesek, lényegesen kisebb mérgező hatást fejtenek ki, mint ugyanezen elemek vagy oxigénvegyületeik kolloidális állapotban, úgy hogy utóbbi anyagokból a kívánt hatás eléré-15 sére jóval kisebb mennyiségre van szükség, mint a sók vagy hasonló anyagok oldataiból vagy bármilyen más alakú vegyületekből. Ezenkívül a kolloidális anyagok alkalmazása által a szóban forgó old-20 ható fémsóknak rendszerint nem kívánatos maró hatását is elkerüljük. Az említett kolloidális elemek vagy vegyületek ezen tulajdonságaik következtében mindennemű növényélősdiek elpusztítására és 25 fa konzerválására is kiválóan alkalmasak, mert a víz elpárolgása után visszamaradó elemek vagy vegyületek a levegő behatása alatt igen gyorsan vízálló alakban rögzíttetnek és a növények vagy a fa szerves 30 anyagai által részben le is köttetnek. Növények védelmére és fa konzerválására eddig nehéz fémeknek legkülönbözőbb oldható sóit alkalmazták; így különösen kiterjedt mértékben a szőlő- és gyümölcs-35 termelésnél, továbbá távirópóznák és vasúti talpfák telítésére. Sajátságosan a legkülönbözőbb hiányok ellenére is, évtizedek óta használják a réz-, higanysók stb. oldatait és haladás ezen a téren nem mutat-40

kozott, így pl. a szőlőtermelésnél még ma is ugyanúgy, mint 30 évvel ezelőtt, rézszulfátot használnak az ismert mésszel kevert oldat alakjában, habár az oldat az élő növényre maróan hat és már mechanikai szempontból is a legkülönbözőbb ne- 45 hézségek mutatkoznak, sőt a hatásra kerülő rézvegyület minősége sincs még teljesen kiderítve. Ugyanígy áll a dolog más oly növényvédőszereknél is, melyeknél fémvegyületek kerülnek alkalmazásra, 50 amennyiben ezek hatásának értéke sem kémiai, sem fiziológiai szempontból nincs még kétségtelenül megállapítva, úgyhogy ezen szereket tisztán empirikus úton állítják össze. Hasonlóak a viszonyok a fa 55 konzerválásánál is, ahol hosszú idő óta a legmegbízhatóbb szereknek a higany, réz, vas sóit és az arzén vegyületeit tekintik. A nehéz fémek sóinak alkalmazásánál a sav, rendszerint kénsav hidrolitos lehasí- 60 tása a fa elpusztításához vezet, míg a sóknak vízben való oldhatósága a hatás tartósságának áll útjában. Mindezen hátrányok kolloidális fémek és vegyületek használatánál ezen műszaki 65 alkalmazásokban is elkerültetnek és így csak az feladat, hogy az említett anyagok előállítását az eddigi eljárásokkal elérhetőnél gazdaságosabbá tegyük. A találmány szerinti eljárással az emlí- 70 tett célt igen előnyösen érhetjük el azáltal, hogy védőkolloid gyanánt az egyúttal erősen redukálóan ható cellulózahulladéklúgot használjuk és a fémvegyületeket megfelelő mennyiségű cellulózahulladéklúggal, 75 esetleg melegítés közben addig kezeljük, míg az illető oldhatatlan anyagnak kolloidális alakban való leválasztása bekövetkezett.