82035. lajstromszámú szabadalom • Tégla és abból készített falazat

Megjelent 1935. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82035. SZAM. — XVI I/c. OSZTÁLY. Tégla és abból készített falazat. Dr. Katona Fülöp mérnök, Budapesten. A bejelentés napja: 1922. évi március hó 8-ika. Sokszor falazatoknál főkövetelmény a könnyű szétszedhetősség. Jelen találmány tárgyát olyan téglák képezik, melyekből készült száraz falazat szilárd, de amellett 5 igen könnyen szétszedhető. A mellékelt rajznak az 1., 2. és 3. ábráján egy ilyen téglának egyik kiviteli alakját láthatjuk alaprajzban, hossz-, illetve keresztmetszetben, 10 azonkívül a 4., 5. és 6. ábrákon a belőlük készített falnak hosszmetszetét, alaprajzát és nézetét, végre a 7. ábrán egy kör keresztmetszetű osz-15 lopnak az alaprajzát, mely szintén a találmány szerinti kivitelben készült. A találmány a falkötés azon ismert szabályán alapszik, hogy a falnak minden egyes rétegében levő függélyes hézag a 20 fölötte levő rétegben téglatesttel van megszakítva, illetve áttakarva. Ez más szóval azt jelenti, hogy a falban két egymás fölött elhelyezett tégla mindig vagy a szélességi vagy a hosszú-25 sági irányban egymáshoz képest el van tolva, vagy pedig a két tégla egymást keresztezi. A rajzon ábrázolt egyik kiviteli alak szerint a téglának méretei úgy vannak 30 megválasztva, hogy annak hossza szélességének kétszeresét képezi. Maga a tégla a vastagsági irányban két lyuksorral úgy van átlyukasztva, hogy — lásd az 1., 2. és 3. ábrákat — az egyik lyuksor a tégla 35 szélességének vett első negyedébe, a második lyuksor pedig annak harmadik negyedébe esik. Azonkívül a két lyuksor négy lyukpárja közül az első a téglának hosszirányban vett első, a második lyuk-40 pár a harmadik, a harmadik lyukpár az ötödik, végre a negyedik lyukpár a hetedik nyolcadába esik. Ha már most ezeket a téglákat a falkötés szabályai szerint — lásd az 5-ik ábrát — a falba rakjuk, úgy annak bár- 45 mely két egymás fölötti téglája vagy a szélességi, vagy a hosszúsági irányban lesz egymáshoz képest eltolva, vagy pedig egymásra keresztben elhelyezve, de ezen helyzetek bármelyikében is minden 50 egyes téglának legalább két lyukcsatornája össze fog esni az alatta vagy fölötte levő téglának legalább két lyukcsatornájávai. Ennek folytán a falban függélyes összefüggő csatornák fognak keletkezni, 55 amelyekbe csak a (c) pálcikákat kell elhelyezni — lásd a 4-ik ábrát —, hogy a téglák között olyan kapcsolat létesüljön, mely a falat a szétválás ellen úgy a hossz-, mint a szélességi irányban teljesen biz- 60 tosítja. A rajzon (a)-val jelzett téglákon a (b) lyukak körkeresztmetszetűek, de lehet a lyukaknak keresztmetszete más idom is. A találmánynak tehát ezek szerint az 65 a jellemzője, hogy a lyukak a téglákban úgy legyenek elhelyezve, hogy ha a téglákat a falkötés szabályai szerint a falba egymás fölé akár szélességi, akár pedig hosszirányban eltolva, akár pedig egy- 70 mást keresztezve elhelyezzük, mindig legalább két lyukcsatorna fog egymással összeesni, minek folytán a falban összefüggő függélyes csatornák fognak keletkezni. 75 A 7-ik ábrán látható oszlopnál azonban a dolog természete szerint az egyes negyedíves sector-alakú formatéglák egymás fölött csak szélességi irányban tolhatók el és mindig csak egy-egy lyuk- 80