81746. lajstromszámú szabadalom • Körkemence tüzelés
Megjelent 1935. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81746. SZAM. — XVII/C. OSZTÁLY. Körkemence tüzelés. Bohn Mihály téglagyáros, Budapesten. A bejelentés napja: 1921. évi július hó 21-ike. Körkemencék egyes kamráit elzárható nyílásokon át felülről fűtik a tüzelőanyag bedobása által; ilyen módon azonban silányabb, nagy portartalmú tüzelőanya-5 got éltüzelni nem lehet, mert az leesvén, elégés nélkül összegyűl vagy összesül. Jelen találmány célja oly berendezés létesítése, mely lehetővé teszi ily silányabb tüzelőanyag felhasználását a körkemence-10 üzemben. Ezt a célt a találmány értelmében oly adogatóberendezés által érjük el, mely a tüzelő anyagot egyenletesen vagy szakaszosan oly kis mennyiségekben jut• tatja a tüzelőtérbe, hogy a tüzelőanyag 15 lényegileg még leesés közben ég el. A mellékelt rajz 1. ábráján példaképpen téglaégető körkemence vázlatos keresztmetszete van feltüntetve, a !0 2. ábra nagyobb léptékben iaz adogatóberendezés részleges hosszmetszete, a 3. ábra a 4. ábra (3—3) vonala mentén vett vízszintes metszet, a 4. ábra az adogatóberendezés kereszt-15 metszete. A rajzon oly körkemence van feltüntetve, mely ismert módon áll az (a) égetőkamrákból, a (b) füstelvezetőcsatornából, a (c) kezelési és hőgyüjtőtérből, melybe 0 az (a) égetőkamrákba lenyúló (e) tüzelési nyílások torkolnak és a (d) szárítókamrákból. A körkemence berendezése azonban tetszőleges lehet és az 1. ábrán látható példképpeni alaktól eltérhet, 5 amennyiben a találmány szerinti adogatóberendezés tetszőleges más szerkezetű és bármely célra szolgáló körkemencén is alkalmazható. Az adogatóberendezés célszerűen egy ) (f) vályúból áll, melynek (f4) fenekében az (a) égetőkamrába torkoló (e) adogatónyílások számával azonos számú (f3) nyílás van alkalmazva olykép, hogy ha az (f) vályút a 2. ábrán látható módon az (e) tüzelőnyílások fölé helyezzük, az (f) 45 vályú (f3) nyílásai az (a) égetőkemence (e) tüzelőnyílásait pontosan fedjék. Az (f) vályú aljában elrendezett (g) tolókában (gl) nyílások vannak alkalmazva, melyek a tolóka 3. ábrán jelzett helyzeté- 50 ben az (e) és (fl) nyílások felett foglalnak helyet, az 1. ábrán jelzett helyzetben azonban a (g) tolóka az (e) és (f3) nyílásokat zárja. A vezérlő (g) tolóka mozgatását pl. az (m) kéziemeltyű segítségével 55 eszközöljük (1. ábra), mely csuklós karok segítségével van a (g) tolókához kapcsolva. Az (f) vályú rögzítése az (e) adogatónyílások felett pl. azáltal eszközölhető, hogy mindegyik (e) adogatónyílás 60 felett egy-egy kimagasló (h) toldatot alkalmazunk, mely toldatra az (f) vályú (f4) fenéklapjának egy-egy (fl) nyúlványa csúsztatható. Az (f) vályú (f2) oldalfalai előnyösen felfelé szélesbedő ke- 65 resztmetszetet szolgáltatnak (4. ábra). Az új berendezés használata a következő: Minthogy az adogatóberendezés egészben eltávolítható, egy körkemencéhez annyi ilyen berendezésre van szükségünk, 70 ahány (a) égetőkamrában tartjuk fenn egyidejűleg a tüzet, ezeket a készenlétben tartott (f) vályúkat ráhelyezzük azon (a) kamrák (e) adogatónyílásai fölé, amelyekben tüzelni akarunk és erre a vályúkat 75 megtöltjük a tüzelőanyaggal. Az adogatóberendezést kezelő munkás gondoskodik a tüzelőanyagnak az (f) vályúban való pótlásáról és egyenletes elosztásáról, ugyanaz a munkás az (m) kéziemeltyű kilendítése 80 és újból való visszalendítése által a (g) tolókát ide-oda mozgatja és ezáltal az (e)