81647. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hangjelekhez való rezgőkészülékekhez

Meg jelent 1935. évi március hó 126-én. MAGYAR KIRÁLYI fflBI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 81647. SZAM. — Vll/d. OSZTÁLY. Berendezés hangjelekhez való rezgőkészülékeken. Sfgnal Gesellschaft m. B. H. cég, Kielben. A bejelentés napja: 1916. évi október hó 28-ika. Elsőbbsége: 1915. évi október hó 23-ika. Ismeretesek hangjeladó-, illetve vevő gyanánt szolgáló elektromos üzemű rezgőkészülékek, amelyeknél két vagy több alkatrészt például váltakozó áramok vagy hanghullá-5 mok segélyével egymáshoz képest rezgő mozgásba hoznak és amelyeknél ezen alkatrészek egyike az átvivő közeggel érintkező membránhoz, illetve membrán gyanánt szereplő falhoz van erősítve vagy pedig ezek maguk alkot-3 ják az említett alkatrészt, míg a másik, ill. többi alkatrész más helyen van megerősítve és akként beállítva, hogy azok a membránon elrendezett alkatrésztől, illetve magától a membrántól bizonyos meghatározott távol-5 ságban legyenek. Egyszerű feladat e távolságnak meghatározott üzemviszonyokhoz való megállapítása, ámde e távolság mindazon esetekben, midőn a membrán behajlik, megváltozik; ily eset például az, ha a memb-3 ránra sztatikai nyomás hat. Ez az eset különösen oly elektromágneses víz alatti hangjeladó- vagy vevőkészülékeknél fontos, amelyek különböző vízmélységekben alkalmazandók. A külső nyomás hatása 3 alatt a membrán befelé hajlik, mikor is az elektromágneses rendszer horgonya és mágnese közötti légrés megváltozik. A találmány lényege már most abban van, hogy az ily jeladóknak és vevőknek mindazon 0 alkatrészeit, amelyeknek egymástól való állandó távolsága a készülék helyes működésére fontos, magán a membránon és pedig a membránnak oly pontjain erősítjük meg, amelyek a sztatikai nyomás hatása alatt 1 egymással egyenlő eltolódásokat szenvednek. Emellett az említett alkatrészeket egymással, illetve a membránnal összekötő elemeket akként kell méretezni, hogy azok az alkatrészek rezgéseit lehetővé tegyék. } A mellékelt rajzokon a találmány szerint kiképezett berendezések példái gyanánt két különböző elektromágneses üzemű hangjelző van vázlatos hosszmetszetben feltüntetve és pedig az 1. ábrán oly készülék, amelynél külön hor- 45 gony van a membránra erősítve, a 2. ábrán pedig oly készülék, amelynél a horgony magának a membránnak egy részét alkotja. Az 1. ábrán (1) a hajó vagy más efféle 50 fala, (2) a membrán, (3) az elektromágnes horgonya, (4) a mágnes, (5, 5) a horgony és a mágnes közötti rugalmas összekötő elemek, melyek lehetővé teszik e két résznek egymással szemben való rezgését, (6)-tal a 55 gerjesztőcsévék, (7)-tel pedig a védőtok van jelölve. A 2. ábrán ugyanazon jelek a fentieknek megfelelő alkatrészeket jelölnek, itt azonban önálló, szállítható készülékről van szó. A ru- 60 galmas összekötő elemek itt hosszirányban rezgő rudak. A horgony magának a membránnak része. A találmány szerinti kiképzésnél az elektromágnesnek két (3) és (4) működő vas- 65 tömege közötti légrés szélessége egyedül a rugalmas (5, 5) összekötő elemek méretezésétől függ, ellenben a (2) membránnak, esetleg a készülék különböző vízmélységekben való használatánál bekövetkező behajlásai- 70 tói teljesen független. Szabadalmi igények: 1. Elektromágneses membrános hangjeladó vagy -vevő, jellemezve azáltal, hogy mágnesből, horgonyból és ezek közötti rugal- 75 mas összekötő elemekből alkotott rezgőképes rendszer csupán membránon, illetve